Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-315

420 315. országos Ölés 1898. jmtlus 18-än, csütörtökön. az igen tisztelt pénzügyminiszter ár felvilágosítana a tekintetben, hogy hogyan lehet az, hogy évek során át 5—600.000 forintot fizettünk rá a prémiiaumra, inig most megfordítva áll a dolog, azaz l3°/o-kal kevesebbet fizetünk a megelőző évhez képest, a mi körülbelül 100.000 forintnak felel meg ? Nagyon különös, hogy ez az arány ily gyorsan egyik évről a másikra megváltozott akkor, a mikor az igen tisztelt pénzügyminiszter úr jelentette ki, hogy a czukorgyárosok és a kivitel a lehető legrosszabb konjunktúrák között van. Köszönettel veszem a t. pénzügyminiszter úrtól, ha felvilágosítana bennünket az iránt, hogy a ezukorkivitelnek minő fordulata, s minő közgazdasági viszonyok szülték ezen egy évről a másikra való gyors változását a czukor-kivitelünknekPIgaz, hogy ezzel kapcsolatban nyerstermelési adónk is csökkent 16-ról 14*7°/o-ra, és így félek, hogy ezen esetre az államháztartásra igen súlyosan nehezedik. Minthogy az elmondottak folytán meggyőződésem, hogy a ezukorprémium nem alkalmas arra, hogy czukoriparunk állandóságát biztosítsa és ártalmas azon irányban, hogy czukorgyáraink nem használják ki az itteni piaczot, hanem az által, hogy prémiumban részesülnek, inkább a külföldön kalandoznak, hogy ne kelljen vesződni az itteni hitelezéssel, miért is továbbá én a czukortogyasztás mestersége*s emelését óhajtom, olcsó czukor forgalombahozása által, mi lehetővé teszi, hogy a szegények is könnyen juthatnak olcsó ezukorhoz. Én ép a czukorfogyasztásnak ily módoni emelésében látom egyik legbiztosabb alapját a mi czukoriparunk virágzásának. A felhozott érvek, valamint a múlt évben épen a prémium tárgyalásánál felhozott okokból e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom eS. (Helyeslés halfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Horánszky Nándor ! Horánszky Nándor: T. ház! Én csupán abból a czélból, hogy álláspontomat a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokkal szemben jelezzem és ne pusztán szavazattal adjak kifejezést ennek az álláspontnak, bátor vagyok néhány kijelentésre szorítkozni. Kijelentéseimnek elseje azon két javaslatot illeti, a melyeknek egyike a szeszforgalmi adóra, másika pedig a czukor- és söradóra vonatkozik. Miután sem a háznak hangulata, sem a politikai szituáczió nem alkalmas arra, hogy ezen kérdésekkel behatóbban és érdemileg foglalkozzam, kijelentésem egyszerűen arra szorítkozik, hogy én ezen javaslatoknak egyikét sem fogadom el. Abban a meggyőződésben vagyok ugyanis,!képviselőház, hogy akármiként fejlődjenek a politikai viszonyok a kiegyezés tekintetében, ezen javaslatoknak a folyó év végéig újra konzideráczió alá kell kerülniök, mert hiszen maga a t. pénzügyminiszter úr is indokolásában ideiglenesnek jelezte a szeszforgalmi adóra vonatkozó javaslatot, természetesen abban az értelemben, hogy a mennyiben a kiegyezés létrejönne, ez önmagától megszűnik és más módozat fog alkalmaztatni, a mely tudniillik a kiegyezési javaslatokban kontemplálva van. De abban az esetben is, ha a kiegyezés keresztül nem menne, azt hiszem, hogy kapcsolatosan az 1898 : I. törvényczikknek folyó év deczember végén való lejártával ezen javaslatoknak szintén megfontolás alá kell vétetniök. Akkor lesz mód és alkalom arra, hogy ezekkel szemben elvi álláspontomat épúgy, mint érdemleges kifogásaimat előterjeszthessem. Most csupán két megjegyzésre szorítkozom. Az egyik az, hogy én nem tartom azt, hogy a t. pénzügyminiszter urat a jövedelmek biztosítása, vagy kizárólag csak ez indította arra, hogy most ezen két javaslatot benyújtsa. Az én felfogásom szerint vannak itt messzebb menő tendencziák is. Ezeknek egyike az adóbázisnak tágítása; gondolom, ebben igazara van, és másfelől valami parcziális tendálása a kiegyezési kérdések egyes részleteinek arra az esetre, ha a kiegyezés létre nem jöuue, legalább ezen adók kezelése és az arra vonatkozó jövedelmek biztosítása tekintetében. De bármiként álljon is a kérdés, én ezen módozatot nem fogadom el egyik esetben sem. Az első esetben azért nem, mert a t. miniszter úr is ideiglenesnek jelzi a javaslatot és én is azt hiszem, hogy ideiglenes, a második esetben azért nem, mert ha a kiegyezés létre nem jönne is, az önálló rendelkezés alapján volnánk kénytelenek ezen ügyek kezelését törvényileg biztosítani, egészen más módozatokhoz kellene folyamodni, mint a mely módozatot ezen törvényjavaslatot felölel és magában foglal. Én tehát, mivel ezen módozathoz sem az egyik, sem a másik esetben, sem most, sem a jövőben nem járulhatok, ez alkalommal is jelelni kívánom, hogy az egyike azon motívumoknak, a melyeknél fogva e javaslatokat el nem fogadhatom. De nem fogadhatom el más okból sem. Ez a törvényjavaslat sok tekintetben kegyetlen intézkedéseket tartalmaz, mert a fogyasztási adóvonalnak egy sajátságos megállapítás természetével bir. Azon 15 kilométeren belül, a mely az ország határaitól befelé húzódik, de nemesak ezen belül, hanem egyes helyeken ott is, a hol a csempészet hite szóba jöhet, az egész országban azok, a kik ezen fogyasztási adókkal fognak foglalkozni, állandó házkutatás alatt fognak állani. Megengedem, hogy a kezelés szelíd lehet; megengedem, hogy e téren nem fognak visszaélések történni, de téuy az, hogy ez a törvény olyan eszközt ad a kormány kezébe, a mely