Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-315

315. országos ülés 1898. jnnins 16-án, e8tit5rtSk«n, 419 van a ezukoripar jövője még akkor is, ha prémiumban nem részesülnek. Az ilyen izmos alapon és talajon felépült czukorgyártásnak egyszer s mindenkorra biztosítva van a jövője. Azonban nálunk ilyen kisgyárak nemcsak hogy nincsenek, de az egyik-másik gazdasági iparágban, a szeszgyártásnál, a meglevő kisgyárak is tönkrementek, épen azon ismert viszonyoknál fogva, hogy minden kedvezmény a nagygyárosok javára esett. Megvallom, hogy ezt a mulasztást nem a pénzügyminiszter úr számlájára irom, mert ez a földmivelésügyi tárczához tartozik és a földmivelésügyi miniszter úrnak és elődeinek á nagy hibája az, hogy úgy a czukorgyártásnál, mint a szeszgyártásnál nem fordított gondot a kis gyárakra, bár csakis ezek emelték volna igazán az egész közgazdaságunkat és menthették volna meg a hanyatlástól nemcsak a ezukoriparunkat, hanem az egész közgazdaságunkat. ; Ezek után áttérek azon eszközökre, a melyek által mi igazán állandóan biztosíthatjuk ezukoriparunkat. Ez pedig három módszer által érhető el. Először biztosítani kell a hazai piaczot, másodszor mindent meg kel] tenni arra, hogy a czukorfogyasztást emeljük; harmadszor közgazgaságuuk emelésével az egész vonalon. Ez a harmadik tényező az, a mely a ezukoriparnak állandó otthont biztosíthat nálunk. A hazai piacz biztosítása nagyon fontos; és épen ezen körülményből magyarázom ki, hogy a czukorprémium, ha a jövőre tekintettel akarunk lenni, veszélyt hozó az itteni ezukoriparra. Az ausztriai czukorgyárosok ugyanis már most is hatalmas terménymennyiséget dobnak a magyarországi piaczra. Ez körülbelül 350—400 ezer métermázsa. Már pedig, ha az ausztriai czukorgyárak itt biztos piaczot találnak és annak hitelét a kezükben tartják, igen nehéz lesz azt onnét kivenni. És ezzel szemben a mi czukorgyáraink nem igyekeznek, mert az bizonyos, hogy nem igyekeznek az itteni piaczot lefoglalni, mert vannak gyárak, a melyek talán egy kiló czukrot sem adnak el Magyarországon, hanem kiviszik azt és nem törekszenek arra, hogy kiszorítsák innen az osztrák czukrot, á legbiztosabb, legtermészetesebb piaczot maguknak lefoglalják, hanem ellenkezőleg átengedik a legtermészetesebb piaczot az osztrák iparnak és e helyett kint kalandozegy bizonytalan piaczon, a mely piacz, hogy mennyire bizonytalan, azt magában véve igazolják azok a viszonyok, a melyeket látunk a franczia czukortermelés óriási emelkedésében és azon erős támogatásban, a melyben az részesül, úgy, hogy előbb-utóbb ezt a piaczot, a melyen a mi mostani czukorgyárosaink kalandoznak, ma holnap teljesen el fogják veszíteni és ki fogja őket onnan szorítani, a franczia piacz. És épen azért én nagyon nagy fontosságot tulajdonítok annak, hogy minden el legyen követve abban az irányban, hogy az itteni piaczot a mi czukorgyárosaink az 8 terményeikkel lefoglalják. De a mostani viszonyok közt, miként az igen tisztelt pénzügyminiszter úr is jól tudja, nagyon káros máskülönben is, hogy az osztrák czukor ide bejön, káros pedig azért, mert nekünk nem téríttetik vissza a uyersadó és így az ország évente egy pár millióval megkárosodik, a mely nagy veszteséget ezen törvényjavaslatban korrigálni lehetett volna. Pedig ha áttérünk a fogyasztás emelésére, erre nézve tavaly az igen tisztelt pénzügyminiszter úr megjegyezte, hogy hiszen nem lehet azt erőszakolni ; mindenki csak annyi czukrot fogyaszthat, a menuyire szüksége van. Én akkor már megjegyeztem, hogy ez igenis áll azon jó exisztencziában levőkre, a kik az ő étkezési viszonyaikat bátran rendezhetik, mert hiszen arra a tehetségök megvan, de nem áll az ország lakosainak legnagyobb részére, a kik megélhetési és étkezési viszonyai ahhoz vannak mérve, hogy hány fillér van a zsebökben és így azon szegény exisztencziák nem fogyasztanak annyi czukrot, a mennyire szükségök van, hanem csak annyit fogyasztanak, a mennyit luxuskép magoknak megengedhetnek, azaz csak néha-napján juthatnak egy

7 kis czukros kávéhoz. Már pedig, t. ház, ez igen nagyon fontos kérdés, még közegészségügyileg is, mert épen a czukorfogyasztás emelése egyik legbiztosabb gátja az alkoholizmus terjedésének. Ha az a szegény ember olcsón juthat czukorhoz és magának készíthet egy kis czukros theát, vagy pedig a kávéját, megédesítheti, úgy ezáltal, főleg épen a theaivás által óriásilag lehetne csökkenteni a szeszes italok túlságos élvezetét, a mely, a mint látjuk, főleg az ország északi vidékein óriási rombolást visz véghez. (Ugy van! lalfelől.) És hogy vannak-e eszközök arra, hogy a czukorfogyasztást emeljük? Igenis vannak, mert módunkban van a czukorterményt már élvezhető, olyan állapotban forgalomba hozni, a mely már birja azon kellékeket, — mint például az iözapolt daraozukor — a melyekre szükség van, a czukor élvezetéhez, a nélkül, hogy az egészségileg ártalmas lenne, mit nagy árkülönbözettel lehetne forgalomba hozni, e mellett még mindig megmarad a finomított czukor azok részére, a kik azt megfizetni képesek. Ezáltal megvolna a mód arra, hogy mi a közönség alsóbb rétegeit olcsó czukorhoz juttassuk. (Mozgás és mj jobbfeUl, Elnök esenget.) a mi által óriásilag emeinők ezukoriparunkat és emelhetjük a mi ezukorfogyasztásunkat azon fokra, a melyen ma Ausztria ezukorfogyasztása van. Ezeket voltam bátor a ezukorfogyasztásra vonatkozólag megjegyezni és igen szeretném ha 53*