Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-315

418 815. oFSEáfM fllég 1898. JBBÍTO IMI, esBtSrfSkSn. A fogyasztási adóknak helyes alapra való fektetését, tudniillik a termelési adó behozatalát mindenesetre helyesnek és ezélszerü'nek tartom. Nekem volt szerencsém úgy a tavalyi, de különösen az ezidei költségvetés tárgyalásánál reámutatni arra, hogy a most dívó rendszer mennyire hiányos, káros és mennyi képtelen intézkedéssel van tele. Egyúttal kimutattam azt is, hogy nemcsak a fogyasztó közönségre és elárusítókra zaklató és káros, hanem magát a kincstárt is nagyban megkárosítja és ajánlatba hoztam a termelési adózási rendszer behozatalát a fogyasztásnál. Akkor az igen tisztélt pénzügyminiszter űr ezen érveket készséggel elismerte és kijelentette, hogy ezen adózási rendszer nem tartható: egyúttal pedig hozzátette, hogy a termelési adón már maga is dolgozik és azt legközelebb be is fogja terjeszteni. A midőn tehát most az eddigi rendszernél egy sokkal helyesebb fekszik e törvényjavaslat alakjában előttünk, a mely hivatva lesz azt a sok zaklatást és méltánytalanságot, a melyet a mostaninál tapasztalni kellett, kikorrigáim, azt esak helyeselnem kell. Beszédemet főleg a czukorprémiumra és egyáltalán a czukoriparra szándékozom fektetni és kérdem, hogy vájjon a prémium rendszere először mennyire szükséges, tekintettel fogyasztásunkra, vájjon sikerülhet-e biztosítani ezen módszer által czukorfeleslegünk megszüntetését és harmadszor, hogy nincsen-e biztosabb és természetesebb mód arra, hogy állandóan biztosítsuk czukoriparunkat, annak közgazdasági jövedelmezőségét és ez által úgy a termelésre, mint a társadalomra hasznos befolyást gyakorolhatunk ? Az első kérdésre, a fogyasztásra vonatkozólag legyen szabad kiterjeszkednem arra, hogy az ezredéves kiállításon összeállított statisztikai adatok szerint nem négy, hanem 576 kiló mennyiség jut egy személyre Magyarországon, a melyhez, ha hozzáveszszük azon nagymérvű csempészetet, melyet az ország határain, különösen a nyugaton és éjszakon tíznek, akkor egész bátran C°/o-ra vehetjük a fogyasztást. Ha ezzel szemben megnézzük a szomszéd ausztriai viszonyokat, a hol a fogyasztás 8 kilóra lett mondva, de tulajdonképen nem 8 kiló, hanem 11*44 kiló, miként ugyancsak a kiállítás alkalmával közzétett adatok igazolják, ebből meggyőződhetünk, hogy mily óriási aránytalanság van a czukorfogyasztásban Ausztria és Magyarország között, úgy, hogy a mi fogyasztásunk csak felét teszi ki Ausztria fogyasztásának. A fenti számítás szerint a czukorszükséglet, mely a mi fogyasztásunkra esik, kitesz 1,080.000 métermázsát, az általános termelés pedig Magyarországon ez idő szerint nem haladja túl az 1,500.000 métermázsát, tulajdonképen 400.000 métermázsa, a mely mennyiség feleslegként jelentkezik a mi háztartásunkban. És ezen 400.000 métermázsának továbbítására volna hivatva a prémium, de kérdem t. ház, vájjon magábanvéve a praemium -képes-e megmenteni a mi czukoriparunkat? Ha egy tekintetet vetünk a szomszéd nyugati államokra és ha látjuk azt, miként köztudomású, hogy a legnagyobb mérvben versenyző állam, Franeziaország mily nagymérvű rejtett prémiumot helyez kilátásba, azaz ad is a czukortermelőknek, úgy akkor láthatjuk azt, hogy magában véve az a prémium, a mit mi adunk ezen feleslegnek, hogyha más körülmények nem járulnak hozzá, főleg más, egészséges közgazdaságon alapuló czukorgyártás, akkor mi a piaczot evvel a kis prémiummal megvédelmezni nemesak Angliában nem tudjuk, de nem tudjuk még a Balkán államokban sem. T. ház! Hogyha megbíráljuk azt, hogy vájjon ezen czukorprémiumnak állandósága biztosítva van-e, akkor láthatjuk, miként az előttem elmondottakból kiviláglik, hogy az biztosítva nincsen. De van egy sokkal mélyebbre ható elbírálása, a melyből kitűnik világosan, hogy ezen prémium nem fogja megmenteni a mi czukorgyártásunkat, hogy ha a fogyasztásnak ezáltal az emelését és e hazában czukorfogyasztásnak saját terményeinknek való megmentését és lefoglalását egyöntettíleg nem eszközöljük. T. ház ! A czukorgyártás egészen más alapon áll fenn Magyarországban és egészen más alapon áll fenn a nyugati államokban és ezen nagyon kardinális különbség megítélésénél Magyarországban nem a közgazdaságnak egészséges duzzadó ereje és kifejlődése hozta létre, a czukoripart, hanem nagyban létrehozta Magyarországban a czukorgyárakat egyes tőkepénzeseknek, jobban mondva a tőkének elhelyez hetese, ezen tőkének jövedelmezése (Szempontjából elsősorban és csakis másod és harmadrangúkig szorítkozik a mezőgazdaság emelésére. Az az a gazdaközönség sok tekintetben csak eszköz a kihasználásra. De mit látunk a nyugati államokban ? Ott a czukorgyártás szorosan össze van olvadva az egész közgazdasággal, ott mintegy mellékterményét képezi a többi gazdasági ágaknak, ott épen ama körülmény folytam hogy a kisebb czukorgyárak mintegy összekötő kapcsot képeznek a más mezőgazdasági ágakkal és így megvan a természetes fejlődés. Ezen kis gyárak közgazdasági helyzete lehetővé teszi, hogy olcsóbban is termeljék a czukrot, mert a ezukorgyárak összes hasznait az ő egyéb gazdasági ágaiknak fellendítésére képesek fordítani. Az ily közgazdasági viszonyok közötti czukortermelésnél nem állhat elő nagy ingadozás, mert ott meg