Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

HU. országos Blés 1898. jttMÍns 15-én, szerdán. 4 \ 5 vényszerűségét igazolja azon körülmény is, hogy az 1891 : XV. tcz. 15. §-a egyedül csak a polgári községgel szemben állapítja meg az óvoda létesítésének kötelezettségét, s mig a többi tényezőknek fakultative adju meg a jogot, hogy az állam, a hitfelekezet, a jogi személyek és magánszemélyek felállíthatnak óvodát, addig a községnek kötelessége felállítani az óvodát. Már most a dolog természetéből folyik, hogy a községi vagyonnak felhasználásával létesült óvoda csak községi jellegű lehet. De legyen szabad hivatkoznom a törvény végrehajtása tárgyában kiadott utasítás 25. §-ára is, a hol felhívom a községet a más jellegű óvodák segélyezésére, de csak azon feltétel alatt, ha a községnek érdekében áll, hogy ezen intézetek fentartása által a község törvényszerű kötelezettsége a községi jellegű intézet felállítása tekintetében kielégítve van. Tehát más jellegű óvóintézeteknek még a segélyezése is csak feltételesen áll a községnek szabadságában, de föltételesen kötelessége a 15. §-bau meghatározott feltételek esetében a községi jellegű óvodát felállítani. Hiszen ez felel meg az óvodába járatás általános kötelezettségének is. (Igás! Ügy van!) Abban a 9. §-ban, a melyre e hivatkozással akarja megdönteni a képviselő ár pontunkat, az van;, hogy az a község, a melynek nincs még óvodája, mást mint községi óvodát nem is állíthat. Mert azt mondja a 9. §., hogy ha felekezeti jellegű kisdedóvoda állíttatik fel, akkor a gyermekek a fohászszerű imán felül felekezeti imára is oktathatók, és ha az óvoda fentartója ezen jogával él, akkor a más felekezetűek gyermekei ezen óvodába járatásnak a jelen törvény 4 §-ában megállapított kötelezettsége alul felmontetnek. Már most tegyük fel, hogy egy községnek joga volna, mikor nincs ott más óvoda, saját községi vagyonából felekezeti óvodát felállítani, akkor az óvodába járatás kötelezettségét sem lehetne megállapítani, mert ezen kötelezettség alól a törvény értelmében felmentésnek volna helye minden más vallására nézve, ha a felekezeti imát a fentartó behozza. Tehát semmi kétség, hogy a törvény egész világosan és határozottan úgy intézkedik, mint a mely álláspontot elfoglal a közoktatásügyi minisztérium és mint a mely álláspontra állott Komárom vármegye törvényhatósági bizottsága is, azaz: a község községi vagyonából, tehát saját erejéből a törvény 15. §-a értelmében csak községi jellegű óvodát állíthat fel és nem felekezetit. Igen ám, de az a sajátszerű, hogy a felebbezők még egy körülményt hoznak fel a kisdedóvodának felekezeti jellegűvé megállapíthatása mellett és azt mondják, hogy az nem pótadóból állíttatott fel, hanem a község vagyonából, mert hiszen felhozta a t. képviselő úr az interpellácziót kisérő beszédében, hogy azon szerencsés községek közé tartozik az illető község, a mely a szabadelvű harminczéves kormányzás daczára pótadóval nem bir. Tehát az volna a punctum siliens, vájjon pótadóbóí vagy községi vagyonból állítja fel a község az óvodát. De hiszen a község háztartási keretében előforduló minden bevétel, származzék az a közteherviselés alapján kirótt adókból, vagy a község törzsvagyonának hozadékából, a község közjövedelmét képezi, mely úgy jogviszonyait, mint kezelését tekintve teljesen azonos elbánás alá esik Az a körülmény, hogy a község törzsvagyonából állíthatja fel az óvodát és nincsen pótadója, előnye a községi lakosoknak; de ezt Semmi tekintetben sem lehet úgy magyarázni, mintha az abból felállított óvoda nem községi jellegű, esetleg izraelita, római kathoiikus vagy más felekezetű óvoda lehetne, és a szerint, mint hullámzik a képviselőtestület többsége, változtoztatná képviselőtestületi határozatokkal az óvoda jellegét és így hol egyik, hol a másik felekezet óvóköteles gyermekei menekülnének az óvodábajárás kötelezettsége alól. A törvény igen helyesen és világosan mondja, hogy a községnek óvodát felállítani kötelessége, és a föntiek után senki előtt sem kétséges, hogy a község saját vagyonából felállított óvoda más mint községi jellegű, nem lehet. Kénytelen voltam bővebben foglalkozni ezzel, mert valóságos agitáczió és akczió az, a mit látok e tekintetben megindítva. Ez csak egy eset, melyet a képviselő úr ide hozott és azt hiszem, azért hozta ide a képviselő úr, hogy ennek alapján, a mint észrevettem épen azon újságból, melyből olvastam az interpeílácziót kisérő beszédet, tudniillik az »Alkotmány« újabb ezikkeiből, hogy egy messzebb terjedő agitátáczióra készülnek. De a képviselő úrnak az interpeílácziót kisérő beszéde se ment a legnagyobb szubjektivitástól, midőn például azt mondja, hogy (olvassa); »az a néhány szál izraelita, hivatkozva arra, hogy a megye és a minisztérium is mellettük áll, ott állanak a keresztnél és azt onnan eltávolíttatni kívánják, míg ott állanak szintén összeszorított öklökkel a katholikusok és azt mondják, hogy ezt mi nem engedjük, ha vérünkbe kerül is. íme, a praczifikatio, melyet olyan szépen és folytonosan ápol a i. kormány.« T. ház! Határozottan kijelentem, hogy én paczifikácziót törvénysértés árán sohasem ígértem és ilyet nem is fogok tenni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Én azt hiszem, hogy nincs Magyarországon egy jó kathoiikus sem, a ki azt kívánná, hogy a törvény megsértésével paczifikálő eljárásba bocsátkozzunk. (Helyeslés.) A t. ház jól