Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

416 814. országos ülés 1898. június 15-én, szerdán. tudja, hogy nagyon paczifikáló eljárás az, a melyet tanúsítunk, mert állami iskolánk is van, a melyben azon szent jelvények ott vannak, a melyek tulajdonképen, ha teljes ridegséggel kezelnénk a törvényt, ott helyet nem foglalhatnának. Ezen óvodában is ott van a szent jelvény, senki azt eltávolítani nem akarta, és az izraeliták dicséretére legyen mondva, ők tudtommal sohasem kívánták vallási türelmességük ben azt, hogy az a szent jelvény eltávolíttassák, de nem is távolította azt el senki. A hozzám intézett tanfelügyelői jelentésben az van mondva, hogy egy alkalommal, midőn egy jótékony czélra rendezett mulatság alkalmával a kisdedóvodát átengedték és a helyiséget tisztogatták, e tisztogatás alkalmából természetesen levették, a szent jelvényt, de ismét visszahelyezték. Ezt válaszképen hoztam fel a képviselő űr azon kérdésére, hogy a szent jelvénynyel mit történt? Jegyezze meg a képviselő úr, hogy a mit a paezifikáczió terén helyes eljárásnak lehet tekinteni, azt ez a kormány mindig követte, de azt a t képviselő tir sohase várja, ne kívánja, de nem is éri meg, hogy törvénysértéssel mi esetleg olyan magya rázatot adjunk a törvénynek, hogy a község saját vagyonából felekezeti jellegű óvodát állítson fel. (Helyeslés jobbfelöl.) Higyje meg nekem a t. képviselő úr, hogy az lenne a helyes és a keresztény felebaráti szeretetnek megfelelő eljárás, ha úgy a t. képviselő úr lapjában, mint a felebbezés mögött álló esperes-plébános úr is a törvény igaz értelme felől felvilágosítanák a népet; mert mostani eljárásukkal igen könnyen mondhatják, hogy szándékosan vezetik félre a törvény értelme tekintetében a népet. Kérem a t. házat, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Molnár János: T. ház! Mindenekelőtt legyen szabad kijelentenem, hogy én arról az agitáczióról, illetve agitáezionális szándékról, a melyről a t. miniszter úr szólt és hogy még azon lapban is a?, volna, abszolúte semmit sem tudok. (Zaj jóbbfelől.) Én ezt nem azon szándékkal teszem, mint egyáltalában nem szoktam semmi mellékszándékokat rejtegetni, (Derültség jóbbfelől.) igen, sohasem szoktam, egészen nyíltan S7Ólok mindenkivel szemben. (Derültség jóbbfelől.) Én csak a tényállást írtam le, midőn azt mondtam, hogy ott állnak összeszorított ököllel a katholikusok is és ott állnak az izraeliták is, az egyik onnan levenni, a másik ott tartani kívánván, mert én ilyen relácziót kaptam és én relata retuli. Midőn én ezt az iuterpellácziót itt megtettem, Gután azonnal konsternáczió keletkezett az izraelita urak közt és miként Ádám Évára, Éva pedig a kígyóra tolta a vétket, ott is egyik a másikra tolta a felelősséget a kereszt eltávolításának szándékáért, sőt úgy kéz alatt az esperes-plébános úrnak tudomására juttatták, hogy csak szólítsa fel őket és ők írásban is kiadják, hogy azt a keresztet megbolygatni nem fogják. Én nem állítottam, hogy a keresztet elvitték, hisz interpellácziómban határozottan azt kérdeztem, hogy van-e tudomása a miniszter úrnak, hogy eltávolítani csak akarják? Szándékozik-e megakadályozni annak eltávolítását? Tehát sohasem állítottam, hogy tényleg elvitetett. A mi magát a válasz érdemét illeti, nem lévén kezemnél a törvény, Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tessék, itt van, szolgálok vele! Molnár János: • • azokra a miniszter úr által idézett pontokra most nem reflektálhatok. Csak azt kérdem, méltányosnak, jogosnak tartja-e, hogy midőn egy község, melynek állandóan katholikus lakói voltak éa most is 7500 katholikus lakosa van egy pár más vallásával szemben ; tehát a hol a községi vagyon katholikusok által szereztetett és ugyanezen katholikus vagyonból (Felkiáltások jóbbfelől: Dehogy katholikus vagyon!) állították fel az óvodát is, a polgárok legkisebb külön megterheltetése nélkül: mondom, méltányosnak tartja-e, hogy azok azt az óvodát katholikus jellegűnek na tarthassák és folyton félelemben legyenek a felöl, hogy valamely napon a feszületet onnan el nem távolítják ? Én ezt sem méltányosnak, sem jogosnak nem tartom s azért a miniszter úr válaszát tudomásul nem veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszter űr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház többsége a miniszter úr válaszát tudomásul vette. Nincs más hátra, mint a holnapi napirendet megállapítani. A holnapi ülés a szokott időben fog tartatni és a napirendre nézve nem teszek egyéb javaslatot, mint a ma tárgyalt törvényjavaslatok folytatólagos tárgyalását. Méltóztatik ezt elfogadni? (Igen!) A ház ezt elfogadta. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 éra 15 'pereskor.)