Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

298. orsiágoB ttéS 1898. májas 10-én, kedden. 35 helyesen jegyezte meg Krístóffy József t. képviselő úr, hogy ezeket a hányt-vetett embereket az elzülléstől csakis az olcsó és szolid hitel fogja megmenteni. De a kérdés már most az, — és ez megint előtérbe jön, — hogy vájjon mit nevezünk olcsó és szolid hitelnek ? Olcsó hitel csak az, a mi a föld hozamát felül nem múlja, tehát az illetőre nem rak olyan terhet, a mely megélhetésének alapját teszi lehetetlenné és szolidnak nevezzük azt a hitelt, a mely fixirozott, tehát a mely visszafizetésének gondja őt már működésében meg nem bénítja, mert a kölcsön fel nem mondható és évek hosszú során át törleszthető, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az a felfogás nyilvánul és keres érvényesülést, hogy az ilyen szolid és olcsó kölcsönnek a közvetítésére leginkább és kiváltképen a szövetkezetek vannak hivatva. Én a törvényjavaslatnak kitűzött czélját osztom, magamévá teszem. Azoknak a kis exisztencziájú embereknek jólétén, erején nyugszik e haza jövője; minden csepp erő, a""mit ott fejlesztünk, nemcsak az egyén, de általában a nemzet izmosodását, erejét jelenti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mit áldozatul hozunk, nem az egyesnek, hanem a hazának hozzuk, mert ama kis exisztencziáknak köszönjük, hogy ma itt a magyar államban a magyar parlamentben magyarul beszélünk. (Úgy van! a száső baloldalon.) Ha azokra a nagy exisztencziákra bíztuk volna a haza sorsát, nem hiszem, hogy itt lennénk, mert azok igen sokszor más bálványoknak hoztak áldozatokat. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egész készséggel elismerem, hogy a létező bajok orvoslásának egyik főeszköze az olcsó és szolid kölcsön. Mert nagyon helyesen jegyezte meg tegnap Krístóffy József t. képviselőtársam, hogy ezen kis emberek betegsége, a melyet gyógyítani kell, épen anyagi erejük hiányában rejlik. Azon felfogásban is osztozom, hogy ezen szolid és olcsó kölcsönöket kiváltképen hitelszövetkezetek útján lehetne közvetíteni és megszerezni. Természetes tehát, hogy én is és mindazok, a kik a nép ezen alsó rétegei iránt, a melyek voltaképen a nemzetet képezik, érdeklődéssel viseltetnek, örömmel üdvözöltük azt a hírt, hogy a kormány a hitelszövetkezetekről törvényjavaslatot akar beterjeszteni. De fájdalom, a mily örömet okozott a hír, épúgy megdöbbentem akkor, midőn magát a javaslatot elolvastam. A hír hallatára mindenki azon meggyőződésben volt, hogy tisztán csak azon nagy törekvés, azon nagy eszme fog érvényesülni és más, talán eltitkolt, vagy mellékczélok szolgálatába azt a nagy eszmét befogni nem fogják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De én, a ki, mint előre bocsátottam, a szövetkezeti eszme iránt meleg lelkesedéssel viseltetem, komoly meggondolás és a javaslatnak minden izében történt áttanulmányozása után, kénytelen vagyok kijelenteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy meggyőződésem szerint e javaslat nem fog az iparosok és kisebb birtokosok mostoha helyzetén segíteni, és nem lesz képes ezeknek felsegítésére olcsó é» szolid kölcsönöket szerezni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) E javaslat minden körülmények között csak egy czélnak fog szolgálni — a mi, nem óhajtom, hogy bekövetkezzék, — s ez a kormány omnipotencziájának kiterjesztése. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Távol legyen tőlem, hogy én e kritikát talán ellenzéki viszketegből, ellenzéki felfogásból gyakorolnám, mert a midőn a nemzet azon rétegeiről van szó, a melyek annak igazán alkotó elemei, a melyekre jövőnket alapíthatjuk; midőn ezek érdekében egy nemes eszme megvalósítása lép előtérbe: akkor higgadt és komoly embernek, bármely párthoz tartozzék is, nem szabad a bírálat alapjául az ellenzéki álláspontot elfoglalnia. De akadékoskodásból sem gyakorlom e kritikát, mert ez először is nem természetem, sőt ellenkezőleg, mintegy késztetve érzem magam arra, hogy e nemes törekvések és ezélok megvalósítására minden lehetőt megtegyek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én csak fájdalommal konstatálhatom, hogy e törvényjavaslat kontemplált szerkezete a rendelkezésre álló anyagi erővel együtt nem fogja e javaslatot arra képesíteni, hogy a czélt megvalósítsa és hogy az igényeket, a melyeket minden esetre nagy mértékben fognak hozzáfűzni, kielégíthesse. (Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) De, t. ház, én nemcsak a törvényjavaslat indokolásában kiemelt azon szempontból lelkesülök a szövetkezetekért, hogy tudniillik a földmívesek és iparosok anyagi helyzetén segítünk, hanem azért, mert a szövetkezeti eszmének oly mélyre menő hatásai lesznek a társadalomra, annak minden rétegére, hogy annak előmozdítása minden egyes pártnak feladata. Mert az én meggyőződésem és hitem szerint ha mi a szövetkezeti eszmét keresztülviszszük minden irányban, úgy a hogy kell, akkor azok nagyon sok követelményt fognak itt teljesíteni; még pedig olyan követelményeket, a melyek ha teljesedésbe mennek, alapul fognak szolgálni arra is, hogy azon nagy eszméket, a melyeket a nemzet lelkében hord, később megvalósítani képes legyen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) E követelmények mindegyike emelni képes a nemzet erejét, a nemzet izmosodását, a nemzet súlyát, arra tehát törekednünk kell. Azok a követelmények, a melyeket én a szövetkezetekhez kötök, két részre oszthatók.