Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-314
41 2 314, or8Z % 01 ^ Bié8 1898- Jniiifts 16-én, szerdán. hogy felszólaljak, hanem indít az, hogy itt ebben a házban elhallgatni nem lehet, megengedni nem lehet, hogy 8 mintegy tréfásan, azonban igen komoly czélzattal tárgyalja azt, hogy a törvény hatóságaink, a községeink számadásai hamisan, czélzatos kijátszással készülnek. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Nem olyan kicsi kérdés ez, hogy elhalIgattassék. Ez, lehet mondani, hogy perfidia, a melyen nincsen segítve azzal a perfid magyarázattal, a melyet Polónyi Gréza képviselő úr összes törvényhatóságainkkal szemben felállít. Hát törvényhatóságaink, városaink képviselőtestületei czélzatosan, öntudatosan, hamis, perfid számadásokat állítanak fel és ezeket a törvényhatóságok öntudatosan hamisan látják el, daczára annak, hogy a visszaélések benne vannak és a miniszter a törvényhatósági joggal bíró városok és törvényhatóságok számadásait hasonlókép így bírálja el? Ez, t. ház, méltóztassék megengedni, nem lehet, és hogyha a perfid kifejezésnek van jogosultsága, jogosultsága van abból a szempontból is, hogy ilyen dologgal, ilyen váddal, (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) ilyen perfid törvényellenes visszaélést elkövető eljárással törvényhatóságaink képviselőtestületeit vádoltatni nem engedem és nem azért, a mint Polónyi Géza képviselő úr mondja, mert kormánypártiak, az egyáltalán nem tartozik ide. de Magyarország képviselőtestületeit egyáltalán vádolni azzal, hogy öntudatosan, czéltudatosan hamis számadásokat csinálnak, én megengedhetőnek és elhallgathatónak nem tartom. Ezt láttam szükségesnek elmondani. (Hosszantartó, zajos helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza? T. képviselőház! Nagyon kedvező alkalom volna arra, hogy én példát statuáljak arra nézve, hogy ellenzéki képviselőnek mily joga van egy miniszterelnökkel szemben arra, hogy az ilyen kifejezést »perfid« mily módon refusirozza és azt mily módon utasítsa vi és torolja meg. E perczben nem teszem. Megígérem, hogy meg fogom tenni kellő alkalommal, a mikor elérkezettnek látom az időpontot arra, ha az államnak szolgálatot teszek vele, ha egy ilyen embernek ilyen kifejezését megfelelő módon megtorlóm. Nem is ő vele szemben védekezem most. Nem fogok adósa maradni, ezt méltóztassék magának megjegyezni. (Nagy zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Kö szőnöm! Polónyi Géza: Azonban hogy a perfidiáról mindenkinek alkalmat szolgáltassak véleményt formálni, a tényállást helyre kell igazítanom. Személyes kérdés czímén teszem ezt és félremagyarázott szavaim helyreigazítására. Ha van itt egy képviselő, a ki előáll és azt mondja, hogy Magyarországon, a mit én állítottam, nem történt meg, én hajlandó vagyok arra, hogy azonnal méltóztassék tisztán kormánypárti képviselőkből parlamenti bizottságot kiküldeni, (Felkiáltások a jobboldalon: Már megint parlamenti bizottság!) én annak az ítéletének magamat alávetem olykép, (Halljuk! Halljuk!) hogyha önök közül három férfiú meg fogja állapítani, hogy a mit én állítottam, az nem való, akkor mint becsületes embernek és magyar képviselőnek kötelességem azt tenni, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérjek a háztól, talán még Bánffy Dezsőtől is. Hanem miután ezt önök nagyon jól tudják és én mást nem állítottam, mint mindenki előtt köztudomású dolgot, s akkor a miniszterelnök közbeszólt: »csalnak«. En ezt nem kérdésnek, hanem állításnak vettem. így is volt az mondva és nem kérdés alakjában. Ha pedig így volt mondva, kettőnk közül melyik a perfidebb? Az gyalázza-e meg a nemzet törvényhatóságait, a ki ily tényt felhasznál és felhoz arra, hogy a pénzügyminiszternek figyelmébe ajánlja, hogy tulajdonképen semmit sem nyújt, vagy pedig az, a ki avval tetézi és megbélyegzi ezen hatóságokat, hogy ezen rendszert azzal nyomja meg, hogy azt mondja, hogy csaltak? Ez az én eljárásom, és ez a perfidia; tessék közötte választani, hogy a kettő közül melyik igazán a perfidia. (Mozgás jobbfelöl.) T. ház! Én a magam részéről kijelentem, hogy én e perczben egyáltalán nem szándékozom semmiféle személyeskedés terére átmenni, de arra kérem önöket, ezt szíveskedjenek emlékezetükben megtartani, én nem tartom szükségesnek e perczben többet mondani, csak annak idején, ha majd hivatkozni fogok rá, ne feledjék el a t. képviselő urak. hogy Magyarországon akadt egy miniszterelnök, a ki henczegéssel akarja tudatlanságát pótolni. (Tetszés a szélső baloldalon. Élénk mozgás jobbfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Méltóztassanak nyugodtak lenni. Akármit állít Polónyi Gréza képviselő úr, egy tény: bebizonyítottam hosszú időn keresztül, hogy soha, semmi körülmények közt meg nem ijedtem; állok, álltam, fogok állani minden szavamért és egyáltalán meghátrálni nem. Azonban mégis egy pár szót még el kell, hogy mondjak arra, a mit ő mondott. Hát ő most talán, mert kellemetlenül érintette, hogy azzal vádolom, hogy a városok képviselőtestületeit ő gyanúsította, azt mondja, hogy én mondtam, és nagyon szépen akarná most kirajzolni, hogy én vádolom a képviselőtestületeket. (Derültség jobbfelől.) No hát, t. ház, az egész, a mire építi ezt a védekezését, egy kérdőjelen vagy felkiáltójelen alapszik. Állítom, hogy rosszul látja ós hallja a kérdőjelet és felkiáltójelet, mert a kérdőjel volt az enyém és a felkiáltójel az övé. (Tetszés jobbfeWL Zaj.)
