Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

398 814. országos ülés 1898. június 15-én, szerdán. zös vámterület alapján Magyarország érdekét a szeszipar terén kielégíteni nem lehet, sem én, sem pártom szavazatunkkal ezen javaslat elfogadásához hozzá nem járulhatunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Végűi engedje meg a t. képviselőház, ha már felszólaltam ezen kérdésekben, hogy bár kellő rövidséggel, elmondjam nézetemet a söradóra vonatkozólag is. (Halljuk!) Nem akarok hosszasan immorálni mellette, mert hisz a mint tudomásom van róla, a ház egyik igen érdemes és tiszteletreméltó tagja, a ki sokkal nagyobb szakértő ebben a kérdésben, mint én, szándékozik foglalkozni, (Egy hang a szélső baloldalon: És sört iszik!) ... és sört iszik, mert német. (Derültség.) Én erre nézve csak azon megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy valamit ezen a söradó dolgon is kell segítenünk. Én olyan fogyasztási adórendszert, a mely kellemes volna, a melynél az adózónak tetszenék, hogy a ünánezezal összeköttetése van, nem ismerek. (Derültség.) De ha van kellemetlen dolog, a hol a gyárosok leginkább ki vannak téve a finánezok kellemetlenségének, akkor ez épen a söradó kivetésénél van. Mert, t. képviselőház, a mint ón értesülve vagyok, hogy történik a dolog? Van bizonyos ezefrekád, odamegy a fináncz egy bottal és megméri és e szerint állapítja meg annak az űrtartalmát. Érdekes, a mint én értesülve vagyok s azt hiszem, úgy is van, hogy az illető tartozik bejelenten', mennyi az a mennyiségi ha kevesebb, azért neki visszatérítést nem adnak; ha több egy bizonyos részszel, akkor az adót még elfogadják tőle, de ha valamivel ezen felül több, akkor jövedéki kihágásért 8—10-szeres büntetéssel sújtják. És épen így van, a mikor a malátaadót a sűrűségmérő segítségével akarják kiszabni. Akkor is be kell jelenteni a ezukortartalmat; ha esetlegesen a maga hátrányára mondja azt be, azért az adót megveszik rajta, de ha esetlegesen többet talál mondani, nem elégszenek meg az adótöbblet befizetésével, hanem akkor még előáll az, hogy jövedéki kihágásért érzékeny pénzbüntetés éri. T. képviselőház! És nekem csak az volna a törekvésem, én azt hiszem, mindnyájunknak az volt a törekvésünk, hogy minálunk a sörtermelést mindinkább előmozdítani igyekezzünk. De itt megint előáll az önálló és a külön vámterület közötti különbség. Teljes lehetetlenség, hogy képesek legyünk sörtermelésünket fejleszteni a közös vámterület alapján. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha látjuk azt az erős söripart Ausztriában, akkor világos, hogy a mi gyenge iparunk lehetetlenség, hogy egyorma adónemek mellett, egyforma eljárással versenyezni legyen képes az osztrákkal (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, tulajdonképen mi volnánk arra utalva, hogy a söripar itt fejlődjék, mert mi vagyunk a földmíves állam, mi termesztjük az árpát, a melyből az osztrák és a bajor sör készül. A mikor mi évenként kiviszünk Ausztriába két és fél millió métermázsa árpát, Bajorországba két milliót és nagyon sokat Hollandiába, Angliába, a honnan a söröket visszahozzak, akkor nekünk törekednünk kellene arra, hogy ezt az árpát itthon dolgozhassuk fel. Azonban hogy állunk, t.képviselőház? Úgy állunk, hogy az a dimendó, a melyben a sörtermelés emelkedik, Ausztriával szemben horribilis. Magyarországon volt a termelés 1860-ban összesen 666.115, Ausztriában 6,908.000; már 1889-ben mi leestünk 503.000-re, ugyanakkor Ausztria emelkedett í 2,937.752-re. Igaz, hogy 1895-ben mi is felmentünk 1,415.000 re, de akkor ők felmentek 17,275.548-ra. És ennek is mi volt azoka?Merta filloxera, fájdalom, pusztításait az egész vonalon sokkal inkább éreztetvén, a borfogyasztás nem lehetett oly nagy mértékű. De, t. képviselőház, mi nagyon sokat adózunk e részben Ausztriának, mert Ausztriából való behozatalunk nap nap után emelkedik. Míg 1882-ben volt behozatal 88.690 métermázsa, ma már 1895-ben felment 237.690-re; de viszont, hogy minő óriási dimenziókat ölt a söripar Ausztriában, és hogy minő jövedelmet hoz neki az, a mit évenként a vámkülföldre kivisz, annak is illusztrálására felhozom, hogy akkor, a midőn 1867-ben csak 144.135 métermázsa volt a kivitele, ma már 1896-ban 823.656. Látszik tehát, hogy aunak az országnak az állam fér fiai, a gondolkozói minden lehetőt elkövetnek arra, hogy megizmosodjék, megerősödjék az ország ipara. Magyarországon pedig épen ellenkezőleg, a túlhajtott lojalitás (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) nagyon sok embertől azt követeli, hogy saját meggyőződése, saját akarata ellen cselekedjék, arra való tekintette], hogy mit mondanak bizonyos körökben. Én és e párt a tiszteletet nem tagadjuk meg azon köröktől, de a mi lelkünket mindig és egyedül a hazaszeretet tölti el, és azért senki kedvéért nem okozunk a hazának kárt, miért is ezen javaslatot nem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Kulman János! Kulman János: T. képviselőház! Már többször volt alkalmam a söradóra vonatkozó nézetemet itt e házban kifejteni és jelezni törvényeink azon rendelkezéseit, a melyek nemcsak a söriparra, hanem az egész iparra s általában Magyarország mezőgazdaságára is hátra-