Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

314. országos illés Í8»S nyos befolyással vannak. A midőn a sörfogyasztási adóról szóló javaslatnál felszólalok, előre is ki kell hogy jelentsem azt, hogy korábbi felszólalásaimban elfoglalt álláspontomat egész terjedelmében fentartom, mert az azóta szerzett tapasztalatok, a söradóról szóló törvényjavaslat indokolása, az ahhoz csatolt statisztikai kimuta tások arról győztek meg, hogy korábbi felszólalásaim teljesen indokoltak voltak. Ha pedig fentartom ezen elfoglalt álláspontomat, akkor daczára annak, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr iránt bizalommal viseltetem, még sem tehetem magamévá lényeges módosítások nélkül a tárgyalás alatt levő javaslatnak a sörfogyasztásra vonatkozó rendelkezéseit, mert nézetem szerint a törvényjavaslatnak azon rendelkezései sokkal súlyosabbá teszik a sörtermelők helyzetét, sőt bátran állíthatom, hogy ezen törvényes intézkedések egy mély sebet ejtenének nemcsak a söriparon, hanem káros befolyással volnának az összes iparágakra. Tudatában vagyok annak, hogy merész állítást koezkáztatok, de leszek bátor állításomat indokolni, és e czélból a t. háznak becses türelmét rövid idö're igénybe venni, kijelentve, hogy nem fogok visszaélni a türelemmel és felszólalásomban csak arra szorítkozom, a mi szorosan e tárgyhoz tartozik. A t. ház kegyes volt előbbi felszólalásaimat is figyelemmel meghallgatni, s így azon reménynyel kecsegtetem magamat, hogy ezúttal sem fogja megvonni tőlem a figyelmet (Halljuk! Halljuk!) ós pedig annál kevésbbé, mert egyrészt a tárgy fontossága azt megérdemli, másrészt azon körülmény, hogy a monarchia másik államában észlelhető zűrzavaros állapot lehetetlenné teszi ott a higgadt és nyugodt parlamenti működést, kilátást nyújt arra, hogy kénytelenek leszünk az önálló, vámterület tényleges állapotába is lépni, közgazdászati ügyeinket önállóan és függetlenül elintézni, és e körülmény is egymagába is elegendő okúi szolgál arra, hogy minden iparunkat érdeklő törvény megalkotásánál a kellő óvatosságot tanosítsuk. Nem egyszer hangoztatták itt a képviselőházban, hogy Magyarország kiválóan nyers termeléssel foglalkozó ország és hogy a monarchia másik államával való vámközösségre azért van szükségünk, hogy nyersterményeinknek piaezot biztosítsunk. Ezzel szemben azok, a kik az önálló vámterület mellett kardoskodtak, kell, hogy át legyenek hatva azon meggyőződéstől, hogy a vámsorompók felállítása esetében könnyebben fogjuk védhetni különben is gyenge iparunkat; iparunk fellendülésével képesek leszünk gazdasági erőinket fokozni és Magyarország a jövőben a többi ipartíző állam sorában méltó helyet fog elfoglalni. Ha e meggyőződéstől vagyunk áthatva, '. jnnius 15»ón, szerdán. 30,9 akkor nem tehetünk magunkévá oly törvényes intézkedéseket, a melyekben a pénzügyi szűkkeblűség jut kifejezésre, akkor szakítanunk kell ez iránynyal és oly politikát kell követnünk, a mely lehetővé teszi, hogy az ipar fellendülésében keresse és találja az állam nemcsak mostanijövedelmeinek biztosítását, hanem jelentékeny fokozását is. E politika igen szép eredményeket mutatott fel a posta- és vasúti forgalomban. Akkor, mikor egy egyszerű levélnek postabére a hely távolsága szerint még 15—30 krajczár volt, nem tartozott a ritkaságok közé, hogy a posta kizárólagos szállítási jogosultságának mellőzésével magánúton továbbíttatták a levelek. Midőn vasútaink még drágák voltak, a személyszállítással foglalkozó számtalan magánvállalkozó vonta el a vasút jövedelmének egy részét. Ma, midőn a vasúti vitelbérek a minimális összegre vannak leszállítva; midőn négy forintért az egész országot be lehet utazni, senkisem veti meg a vasúton való utazást. És mit tapasztalunk? A szállítási díj olcsósága daczára mind a posta, mind a vasút jövedelme évről-évre jelentékenyen emelkedett. Ha ugyanezen politikát követné az igen tisztelt kormány a sör megadóztatásánál is, akkor meg vagyok győződve róla, hogy mint a többi európai államokban, úgy nálunk is a sörfogyasztás és azzal karöltve a sörtermelés is jelentékenyen növekednék és fokozódnék az állam jövedelme is és akkor meg vagyok győződve róla, eltűnnének a kincstár kijátszására irányuló visszaélések és nem lenne szükséges az ellenőrzés czéljából oly komplikált, költséges és a termelők annyi zaklatásával járó intézkedéseket tenni, a minők a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban vannak proponálva. Nálunk a För tekintetében a következő adók vannak alkalmazásban: sörtermelési ädó, mely kitesz fok- és hektoliterenként 16'5 krajczárt és melyet a termelő fizet a bejelentés alkalmával; van azután a sör-itaíadó, a mely a sör mennyiségére való tekintet nélkül van kivetve és a mely hektoliterenként öt forintot tesz ki. Ezen adót fizette eddigelé az elárusító, illetve a vendéglős a sör fogyasztása alkalmával. Az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint ezen túlmagas söritaladónak nemcsak fentartása, hanem annak a termelőtől való behajtása van javasolva. Már korábbi felszólalásaimban hangoztattam, hogy az öt forintos söritaladót tűlmagasnak találom és annak három forintra való leszállítását okvetlenül szükségesnek tartom. Nagyon természetes, hogy a törvényjavaslatban foglalt azon rendelkezést, hogy a söritaladó fentartása mellett auuak a termelőtől való