Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

314. országos ülés 1888. június 15-én, szerdán. 397 pagnet az osztrákokkal szemben kontingens nélkül is tökéletesen győzedelmesen tudjuk befejezni. Főterek végünknek azonban oda kell irányulni — mert ezen kontingentálásnak barátja nem vagyok, mivel annak kiosztásánál a kormány a maga részére mindig tetszése szerint bizonyos előnyöket biztosít — hogy miként a ezukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál mondottam, mikor felszólaltam, hogy a belfogyasztásban, különösen az ipari czélokra való feldolgozásnál, legyen minél nagyobb a fogyasztás. A statisztika szerint az utolsó években náluk ugyan az ipari feldolgozásra szánt szesz évenként 5000 hektoliterre emelkedik, de ha tekintetbe veszszük az ipari czélokra feldolgozott szesznek mennyiségét Ausztriában és Németországban, hol kétszerannyi kerül feldolgozásra, lehetne nálunk is azt előmozdítani, és én azt hiszem, nem helytelen dolog, hogyha rámutatok arra, hogy nálunk most is van ipari czélokra való szeszgyártásunk, a mely adómentes, azonban csak látszólagos az az adómentesség, mert mégis bizonyos terhet rónak ezen szeszre, de magával a fiiiáuezokkal való összeköttetés annyi szekatúrával jái% hogy nagyon sok kereskedő nem akarván magát ennek kitenni, nem igyekszik előmozdítani ennek a forgalmát, holott épen ezzel szemben, ha a németországi viszonyokat tekintjük, ott minden kedvezményt megtesznek, hogy az ipari czélokra fogyasztott szesz minél nagyobb mennyiségben vétessék igénybe és ez tényleg ott nagy előmenetelt tett, mert ott hétszer annyit fogyasztanak, mint például Magyarország területén. T. képviselőház! Az első törvényjavaslattal szemben, a mely a kontingentálásnak meghosszabbítását tárgyazza, kimondhatom, hogy mi ezen az oldalon álláspontunkból kifolyólag ahhoz szavazatunkkal nem járulhatunk hozzá. Minthogy ezen törvényjavaslatba fel van véve még a ezukorprémiumról szóló intézkedés prolongálása is, engedje meg a t. ház, hogy csak röviden annyit jegyezzek meg, hogy én mindenben és teljes mértékben fentartom azokat, a miket ezzel szemben a múlt esztendőben itt a képviselőházban elmondani bátorkodtam ; azok tökéletesen beváltak, mert tényleg úgy van, sőt azok egy része, a miket akkor határozati javaslatomban benyújtottam, már a törvényjavaslatban valósággá vált, holott akkor ezek ellen a pénzügyminiszter úr tiltakozott. Feleslegesnek tartom most mindazokat előadni, a miket akkor előadtam, elég, ha arra utalok és ha kijelentem, hogy mi azon javaslatot sem fogadjuk el. Maradna még bírálat tárgyává, t. ház, a második törvényjavaslat, a mely a szeszforgalmi adóról szól. Hát, t. ház, maga az a tény, hogy ezen javaslat intézkedése szerint az italmérési adó ezentúl el lesz törölve, csak helyes dolog, azt hiszem, nincs senki, a ki e részben kifogást tegyen, azonban itt már mégis meg kell említenem, a mit beszédem fonalán fel is említettem, hogy hogy ezen egyszerűnek látszó intézkedés Magyarország gazdaközönségére nézve — pedig földmíves nép vagyunk — mégis bizonyos adófelemelést tartalmaz, mert ezentúl az a gazda, a ki eddig képes volt a szeszt a maga munkásainak teljesen adómentesen rendelkezésre bocsátani, a 15 forint adóval most már mindenesetre meg lesz róva. Én csak arra hivom fel az igen tisztelt kormány figyelmét, hogy akkor, a midőn a szeszforgalmi adót behozza és ez által így mégis a szesztermelés czímén vagy más czimen most már nagyobb adóteher fogja nyomni, vájjon nem goudolt-e arra, hogy ha nincs kellően biztosítva, hogy Ausztriában hasonnemíí intézkedés fog történni, mert, erre garancziát nem nyújtottak, . . . Lukács László pénzügyminiszter: Az új szeszadó-törvény! Komjáthy Béla: . . . Igaza van a miniszter úrnak, az új szeszadótörvény, magam is olvastam ; de vájjon a csempészetet, a mi eddig is igen nagy mértékben divatozott, épen a szomszédos Gácsországban, melylyel közvetlen összeköttetésben vagyunk, miként fogja megakadályozni ? Mert ha eddig volt ingere a csempészetnek, most még sokkal nagyobb inger lesz, mert az által nemcsak a 15 forintnyi adótól fog menekülni, hanem esetleg a 35 forint tehertől, mert ha becsempészi, akkor a visszatérítési kötelezettség sem áll elő. A csempészet ellen már annak idején, a mikor Wekerle Sándor volt a pénzügyminiszter, épen azért történt az az intézkedés a vármegyékben, hogy a kizárólagos italmérési bérletek megköttettek, mert már nem bizott magában az állam és a bérlőkre hárította, hogy védekezzenek a csempészek ellen. De maga az igen t. miniszter úr is minisztersége alatt nagyon akart védekezni a csempészet ellen; hiszen — legalább nem magyarázhatom meg magamnak máskép — anuak volt egyik eredménye az is, hogy mikor az italmérési adóra legutóbb a szerződéseket megkötötte, kíköthetőnek tartotta, s azt hiszem, nagyon helyesen, hogy minden szeszárusító a termelőtői tartozzék a szeszt beszerezni, hogy a csempészetnek létalapját elvegye. Nagyon hosszasan tudnék én ezen javaslattal szemben érveket felhozni, de mindig csak oda térnék vissza, a hol beszedésiét kezdettem, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslat elfogadása esetén a kiegyezés nem jön létre, az 1888. XXIV. törvényezikk, a mely a közös vámterületen alapszik, marad meg tötvénynek Magyarországnak. Mivel pedig kétségtelen, hogy a kö-