Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

814. országos ülés 1898, junius 15-én, szerdán. 39 í dék sorából kiveszik a lisztes anyagokkal dolgozó gyárakat. Mikor ezeket az intézkedéseket olvassa az ember, ha komolyabban nem foglalkozott ezen kérdésekkel, és nem értette az eddigi szeszadó-törvényeket, talán fel sem tűnik neki, hogy ezek az intézkedések Magyarországon az úgynevezett kisgazdák termelését tökéletesen megfojtják. Nem akarok erre bővebben kiterjeszkedni, pedig be tudnám bizonyítani egész kétségbevonhatatlanul azt még azok előtt is, a kik ezzel foglalkoztak, hogy a kisfőzdék arra a sorsra jutnak, a melyet én vázoltam. Benne van a törvényjavaslatban, 1. képviselőház, hogy az eczetfőzésre szánt szesz ezentúl is adómentes lesz. Erre természetesen azt mondhatja, a ki csak egyszer átfut a törvényjavaslaton, hogy nincsen benne változás; pedig nagy változás van benne, mert azután egy klauzulában az van, hogy az eczetgyártásra szükséges szeszt az eczetgyártó a kontingentált szeszből köteles venni. Itt megint azzal áll elő az igen tisztelt miniszter úr, hogy ez előnyös intézkedés, mert hisz a kontingentált szesz apasztása a túltermelést apasztja. Én ellenben visszatérek arra, hogy a kontingens akkor sok, midőn az egész vámterülettel szemben állapítjuk azt meg. Ila az eczetgyártáshoz szükséges szeszt kénytelen az eczetgyártó a kontingentált szeszből venni, ez a nélkül, hogy észrevenné valaki, az eczetgyártásra egy bizonyos adónak a rátukmálása. Tudjuk, hogy a szeszárak miképpen alakulnak. Azért, hogy kisebb vagy nagyobb adótétel mellett főzetnek szeszmennyiségek; tudjuk, hogy a kontingentált szesz mindig drágább. Hiszen ha a tavalyi piaczot is megnézzük, akkor, a mikor az exkontingentált szesznek az ára volt Magyarországon 12 forint, a kontingentáltnak az ára ugyanakkor 20 forint. Hozzájönnek még az adók. Ha már most, t. képviselőház, ezen töryény majd elhatározza, hogy ezentúl az eczetfőzéshez szükséges adómentes szeszt a gyáros itt tartozik megvenni, hát akkor mégis a virágzásnak induló eczettermesztést észrevétlenül megnehezíti, azt úgyszólván adó alá veszi. T. képviselőház, sok tétel van ebben a javaslatban, a mely mind arra való, hogy megtéveszszen bennünket. Eddig a mezőgazdasági szeszfőzdék működése korlátozva volt bizonyos időszakra, nyolez hónapra; az év többi részében nem dolgozhattak. Most azt mondja a törvényjavaslat, ezentúl kiterjesztjük az üzemet az egész esztendőre, főzhetnek bármikor. Ha valaki a törvényjavaslatot csak futólag olvassa, erre megint azt mondhatja, hogy hiszen ez nagy előny; de ha beletekint a dolog lényegébe, megint látni fogja, hogy ez nem áll. Mert igaz, hogy ez a törvényjavaslatban benne van, de méltóztassék csak megnézni; azt mondja, hogy egy mezőgazdasági szeszgyár legfölebb hét hektoliter napi termeléssel tarthat üzemben ; és ugyancsak megmondja egy másik intézkedés: többet egy gyár sem termelhet 1680 hektoliternél. Csak Maróthyt, a nagy számművelőt kell elővennünk, és rögtön megláthatjuk, hogy bizony ez a kiterjesztés csak látszólagos előnyt nyújt. Ebben más előny nem lesz, csak az, hogy eddig csak bizonyos időben kezdhette meg működését az a mezőgazdasági szeszgyár, mig most az évnek bármely szakában megkezdheti. Tényleg azonban lesznek a javaslatban — de ezek nem újítások — helyes intézkedések is, mert tudvalevőleg a mezőgazdasági szeszfőzdéknek bizonyos jutalmat biztosít és pedig a szerint, a mint a termelt szesz kontingentált szesz, vagy pedig a kontingensen kivtíl termelték. Intézkedik a javaslat a kiviteli jutalmakról is, sőt külön jutalmat is állít fel, de csak két évre, a hol azt mondja, hogy a rendes öt forint jutalom mellett még két esztendőn át az a gyáros külön jutalmat kap, a ki az ország területén kontingentált szeszt a vámkülföldre szállít. Hát, t. képviselőház, megint itt is, mint minden intézkedésnél, ott van a miniszter eszejárásában az, hogy a kontingentált szesz ily módon való apasztásával a táltermelést kell nekünk megakadályoznunk. Ha a túltermelés ellen védekezni akarunk, czélt csak úgy érünk el, ha az osztrák szesz útját Magyarország területére el nem vágjuk. Igaz, azt mondja rá majd a miniszter úr azoknak, a kik evvel a dologgal foglalkoztak, hogy nem lesz olyan nagy Ausztriából a beözönlés, mert ezentúl adóval terheltetik a szesz, tehát ez által meg lesz nehezítve, annak könnyű mozgósítása. Lehet, hogy az osztrák szesz (?) beözönlését a mi piaczunkra ezen adóteher talán kissé nehézzé fogja tenni; de annak semmi más, gyakorlati eredménye nem lehet, mint egy, és ezt igenis elismerem; hogy tudniillik, mert nehéz lesz az osztrák szesz mozgósítása, a mi finomító gyáraink inkább fogják a magyar nyers szeszt finomítani, mert eddig, fájdalom, mindig jórészt osztrák nyersszeszt finomítottak. És van még egy lényeges dolog, t. képviselőház, a törvényjavaslatban, a mely az adómentes pálinkafőzését egyszer s mindenkorra meg fogja tiltani. Erről most nem akarok bírálatot mondani. Azt hiszem, hogy Magyarország gazdaközönsége e részben majd fel fogja emelni a szavát. Bár mind a három javaslatot ismertettem, méltattam, most nekem mégis csak azon kettőre kell kiterjeszkednem, a melyeknek elfogadása most van napirenden. Az 1888 : XXIÍ. törvcnyczikk 3. §-a érvényének meghosszabbításáról van elsősorban szó. De mielőtt arról beszélnék, hogy helyes-e ezen szakasz s az ebben foglalt kontingentálás meghosszabbítása, köteles-