Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

390 314. országos ülés 1898. juiiius lo-cn, szerdán. közt nem jött létre a kiegyezés; mert ha létrejött volna, akkor egy másik törvényjavaslat tárgyaltatnék és az lenne itt ajánlva elfogadásra. Tehát midőn ezen törvényjavaslat konstatálni fogja azt, hogy köztünk a kiegyezés nem jött létre és így jogilag az önálló vámterület alapján állunk, akkor az igen tisztelt kormány erről egyáltalában tudomást vermi nem akar. Ha életbelép ezen törvény, akkor, t. ház, kontingentáljuk a szeszt megint egy évre, a nélkül, hogy tudnók., hogy Ausztria e részben mit fog határozni. Szabadon beeresztjük onnan a szeszt mindeddig, — pedig már akkor jogilag az önálló vámteiü let alapján leszünk — hogy nekünk itt konkurreucziát csináljon. Szóval, t. ház, egész szolgai módon — nevezzük a gyermeket a maga nevén — önként törvénybe iktatjuk azokat, a melyet az osztrákok saját érdekükben helyeseknek tartanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Ezen törvényjavaslat elfogadása esetében az 1888: XXIV. törvényezikk érintetlenül megmarad, az nem változik; pedig azt a törvényt a közös vámterület alapján alkottuk meg, tehát azon viszonyoknak megfeíeíőleg. Tehát akkor, midőn inczidentaliter egy szeszforgalmiadótörvény mellett az 1888 : XXIV. törvényezikket is érvényben akarjuk hagyni, engedje meg a t. ház, ez nem más, mint egész frivol módon elfogadtatni a nemzettel a közös vámterületet akkor is, midőn joga és alkalma lenne az önálló vámterületet felállítani. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Daczára annak, hogy a harmadik javaslat nem jő most megszavazás alá, mégis, hogy bírálatomnak helyes alapját megadhassam; engedje meg nekem a t. ház, hogy arra is kiterjeszkedjem, mert az fog alapúi szolgálni annak megbirálására, vájjon igaz-e, hogy itt a kontiugentálás színe alatt egészen más dolgokat akar becsempészni a magyar kormány ezen javaslat által, Ezen áj szeszadó-törvény csak akkor lesz letárgyalható, ha majd az osztrák urak odaát lecsendesednek; mert az is sajátságos államjogi helyzet nálunk, hogy akkor, a midőn mi itt Magyarországon törvényjavaslatokat készítünk, a mi kormányunk nem tudja, mikor lesznek azok tárgyalhatók, mert ez nem tőle, nem tőlünk, hanem azon másik állam képviselőházának viselkedésétől függ. Ha tehát azok az urak bármi árért vagy kedvezményért le fognak csendesedni, és ezt tárgyalni fogja a t. képviselőház, akkor annak az lesz a következménye, hogy nálunk a kontingentált szesztermelés mennyisége kevesebb mennyiségben lesz meghatározva, mint eddig, és pedig 19.540 hektoliterrel. Ennyivel fogunk mi kevesebbet, Ausztria pedig ennyivel fog többet kapni. Ezt azért hoztam fel, mert már köztem és az igen tisztelt pénzügyminiszter úr között e részben egypárszor, ha jól emlékszem, a házban is, de a pénzügyi bizottságban is volt szó. Tudniillik én mindig azt állítottam és állítom ma is, hogy a mi kontingensünk kevés. Nekünk annak a felemelésére kell törekednünk. És erre az igen tisztelt pénzügyminiszter úr akkor szóval, most pedig mosolygással azt felelte, hogy ez csak könnyű beszéd, én nem értem a dolgot, mert hiszen túltermelés van, ha pedig túltermelés van, mikép lehet azt mondani, hogy nekünk még több kontingenst adjanak, hiszen akkor a túltermelést fokozni fogjuk, már pedig a szeszipar minden túltermelését meg kell akadályozni. Ez így van akkor, igen tisztelt miniszter úr, ha nézzük Magyarország szeszfogyasztását a statisztikai adatok alapján; akkor a kontingens igenis mindenkép nagy. De ha nézzük az egész vámközösségre megállapított kontingens nagyságát és a részesülést határozzuk meg azután, hogy mennyi esik belőle Ausztriára s mennyi Magyarországra, akkor ez a kontingentálás ránk nézve igenis hátrányos. Ugyanis miért van Magyarországon főképen és kiválóképen túltermelés ? Azért, mert a közös vámterület alapján az osztrák szeszgyárosok az olcsóbb szeszből nagyobb kontingenst termesztvén, ide az országba áthozhatják s a mi piaezunkat elözönleni képesek és ezáltal természetesen saját termésünk nem talál hon piaezot, vagyis túltermelés áll elő. Ha a pénzügyminiszter úr azon álláspontot foglalta volna el, hogy az egész osztrák-magyar közös vámterületre nézve sok a kontingens: egy árva szót sem szóltam volna, mert az úgy van és ha a miniszter úr intézkedett volna, hogy a vámterületre vonatkozólag a kontingens leszállíttassék, egyetértettem volna vele; de az esetben is oda kellett volna az ország érdekében törekedni, hogy ezen mennyiségből nagyobb arányos rész essék Magyarországra, mert ezáltal biztosítottuk volna, hogy az osztrák szesz a mi piaezunkat elözönleni nem fogja. T. képviselőház ! Ha ezen törvény, a melyet — mondom — a kiegyezés során a két ország kormánya megállapít, majd életbe lép, nagy változások fognak történni; és ezt annyival inkább óhajtom itt felhozni, mert tegnap épen a quóta-bizottság tárgyalásán, a mint ma olvastam, az egyik államférfiú nagy dicsérettel emlékezett meg a mi fogyasztási adóink mostani megállapításáról, tehát hogy ne legyen mindenkinek ilyen a véleménye, épen jó lesz ezt a javaslatot szellőztetni és méltatni. Ha azon javaslat keresztülmegy, akkor a lisztes anyagok csak a fogyasztási adó alá eső gyárakban lesznek feldolgozhatók. Csak lisztes anyagokból dolgozó gyáraknak lesz szabad sajtolt élesztőt készíteni, és a termelési adó alá eső szeszfőz-