Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

81á. országos ülés 1898. jniiius lö-én, szerdán. 389 helyes volt-e akkor az adót 6 krajezárról 11-re felemelni? Méltatni kell az 1884 : XXI. törvényezikket. Éz már nagj változás volt a mi szesziparunk terén, mert akkor hoztuk be a terményadót. Vizsgálni kell, hogy ezen terményadó behozatalának mi volt az eredménye, milyen befolyást gyakorolt az az ipari és a mezőgazdasági szeszgyárakra ? Az 1888 : XXIV. törvény-czikket is méltatni kell, mert ez volt az, a mely a kontingentálás szükségét elismerte. Bírálat tárgyává kell tenni, hogy helyes és szükséges volt-e, a mit az akkori és mostani pénzügyminiszter is hangoztat, hogy e javaslatra a túltermelés miatt volt szükség; bírálni kell, hogy volt-e túltermelés; hogy a kontingentálás a helyes alap-e arra nézve, ha a túltermelés ellen védekezni akarunk. Ugyanakkor bírálat tárgyává kell tenni mindenesetre azt is, helyes volt-e ezen törvényjavaslatban az eddigi 11 krajczáros adót 35, illetőleg 45 krajczárra fölemelni. T. képviselőház! A ki ezen törvényjavaslatok áttanulmányozása, minden szakaszunknak méltatása és különösen ezen törvények eredményeinek szétbonczolása nélktiT akar e javaslatok felett bírálatot mondani, vagy szavazatával azok elfogadásához járulni, az felfogásom szerint könnyelműen jár eh És azért engedje meg nekem a t. képviselőház — a nélkül, hogy rekriininálni akarnék, nevet sem említek — hogy hogy határozottan kijelentsem: sohasem tartottam helyesnek azt, midőn egyesek akármilyen indok által vezetve, gúny és nevetség tárgyává akarják tenni azokat, a kik ilyen kérdésekben kissé nagyobb tanulmányt tesznek. Mert múltkori felszólalásom alkalmával, a midőn e javaslatok tárgyalásának elhalasztását kértem, egy közbeszólás történt, a melyet személyemre nézve méltán egy kissé kicsinylőnek tekintek. Kicsinyelte a közbeszóló úr az odaadást, melyet ezen kérdésnek tanulmányozására fordítottam. T. képviselőház ! Három javaslat van előttünk most a szeszre vonatkozólag. Kettő, a melyeknek eldöntésére most kerííl a sor, és egy, a melyre csak akkor, ha — mint azt később ki fogom mutatni — Ausztria ebbe beleegyezik, vagyis ha a kölcsönös megegyezés megtörténik, A három javaslat elseje az, a mely azonnal életbeléptetendő és a mely szerint az 1888 : XXIV. törvényczikk 3-ik §-ában meghatározott kontingens kiosztását egy évre meghosszabbítani akarja. Arra természetesen nem ügyel, hogy Ausztriában ez alatt mi történik, nem számol azzal, hogy időközben esetleg az önálló vámterület bekövetkezhetik-e. Marad a kontingentálás alapján, a melyről azt tartja, hogy egyedül képes a Magyarországon tapasztalt és létező túltermelést megakadályozni. Már most kifejezem, a mire később bővebben ki fogok terjeszkedni, hogy felfogásom szerint ez hibás. Az úgynevezett progresszív terményadóval talán el lehet azt érni; de kontingentálás által, különösen oly megosztással, a mely köztünk és Ausztria között fennáll, ezt a czélt elérni nem fogjuk soha. A második törvényjavaslat a szeszforgalmi adóról szól, a mely azonban csak 1899 január lén fog életbelépni. De mily feltétel mellett lép ez életbe, t. képviselőház? Csak azon egy esetben, ha időközben Ausztriával az egyezséget meg nem kötjük. Egy sajátságos helyzetet teremtünk tehát; megcsinálunk egy törvényt, azt ő Felségével szentesíttetjük és lesz egy szentesített törvényünk, a mely soha egy másodperczig életben nem volt. Mert ha időközileg —- a mint mondom —- a közös megegyezésen alapuló szesz törvények megalkottatnak, akkor ez életbelépői nem fog. Ez a javaslat, a mennyiben csak a szeszforgalmi adó életbeléptetéséről van szó, érvényben tartja az 1888: XX. törvényczikket annak 35—45 krajczáros adótételeit és hozzáadja az úgynevezett szeszforgalmi adót, literenkint 15 krajczárra!, a mi az italmérési adónak felelt meg. Igaz, hogy ez nincsen a törvényjavaslatban, de a ki mélyebben beletekint, mindjárt látja, hogy itt egyúttal új adó alá van fogva Magyarország közönségének egy nagy része; mert azokat a birtokosokat a kik eddig italmérési adó nélkül, tehát teljesen adómentesen voltak képesek a szeszt gazdasági czélokra beszerezni, ezen javaslat elfogadása esetén ez a 15 krajczár szeszforgalmi adó őket is fogja terhelni. Ha pedig a kiegyezés során megállapított törvényjavaslat törvénynyé fog válni, akkor fizetni fogja épen úgy, mint más az 50, esetleg 60 krajczár adót. Megváltoztatja ezen törvényjavaslat azután az adók beszedési módjíit. S ez ellen nincs mit kifogást tenni. Mert mig eddig községenként biztosíttatott az adóbehajtás s néha bérbeadással, most ez megváltozik, mert csakugyan ezen beszedési mód, miként nagyon helyesen jegyezte jneg a t. pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottságban, csak a középkorban foglalhatott helyet, azonban ennek daczára hosszú éveken át annak érvényben maradását mégis helyesnek találta. Megváltozik tehát ez annyiban, hogy az 5.000 hektoliter foknál kisebb mennyiség főzése esetén az üzemtulajdonos, vagy a fözde tulajdonosa, vagy a szabadraktár-tulajdonos fogja fizetni az adót, ezenfelül pedig az átvevő fizeti. T. ház! Ha ez a törvény életbelép, mit fog ez jelenteni? Azt, hogy köztünk és-Ausztria