Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-314

388 314. országos ülés 1898. június 15-én, szerdán. sáliak s az a gondolat képezi alapját, hogy ugyanazokat a rendelkezéseket az osztrák kormány is életbe fogja léptetni, még pedig, ha lehet, alkotmányos úton és ha nem lehet — a mi bizonyos, — akkor a nothparagrafus útján. És bizonyosan ugyanaz fog történni a többi kiegyäzési javaslattal is. A két kormány önállóan, parallel valamennyit életbe fogja léptetni, mégpedig Magyarország alkotmányos úton, Ausztria pedig úgy, a hogy birja.« De tovább megy és azt mondja: »E szerint tehát a kormány szándoka világosan az, hogy a többi törvényjavaslatot is, igy: a vasutak kezelésére, kereskedelmi ügyekre, a valutára, a jegybankra és a vámokra vonatkozókat is önállóan nyújtja be és azok megszavazását Ausztriára való tekintet nélkül fogja kérni a magyar országgyűléstől ; Ausztriának pedig fennmarad, hogy mindezeket a javaslatokat akár alkotmányosan, akár alkotmányon kívül, a 14. §. életbeléptesse. Egyebekben tehát Ausztria és Magyar ország közt vámok nem állíttatnak, külön jegybank nem lesz s általában véve anyagilag minden úgy marad, a hogyan a kiegyezési javaslatokban elő van készítve.« Nagyon érdekes a kormánypárti lapnak azon megjegyzése is, hogy az államférfiúi művészetnek ezen legújabb Columbus tojása előtt bizonyos meghatottsággal állunk meg s azt sem tagadhatjuk, hogy szivünktől ebben a pillanatban a humor sem egészen idegen. De bizonyosan lesznek ezzel szemben aggodalmak is, a melyek felvetik azt a kérdést, hogy mi lesz tehát Magyarországnak oly sokak által várt valódi gazdasági önállásából, ha annak reménye ismét az államjogi rezerváták ködébe temetkezik ? T. ház! Ez a parlamenten kivűl való felszólalás is egyik bizonyítéka annak, hogy ezen törvényjavaslatok nem egyszerűen a szeszadó, a czukoradó és a fogyasztási adó mikéntjéről intézkednek, hanem ezen javaslatokban arról van szó, hogy azon esetre, ha köztünk és Ausztria között a közgazdászati kiegyezés létre nem jön, a nemzet önrendelkezési jogánál fogva saját érdekében miként akarja ezeket a kérdéseket rendezni. Nagy horderejűek ezek a javaslatok, mert véleményem szerint önként a közös vámterület alapján akarják ezen kérdéseket megoldani. Úgy látszik, a kormány Ígéretet tett bizonyos helyütt, úgy látszik, a kormány el van határolva, hogy bármikép álljon Magyarország dolga, bármikép legyen kezünkben az önrendelkezési jog, ő azért halad a megkezdett csapáson és a közös vámterület igájába önként behajtja a nemzetnek a nyakát. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Én és az a párt, a melynek tagja vagyok, a közös vámterület ellen mindig állást foglaltunk és fogunk is foglalni ós minden olyan törekvés ellen, a mely akár nyíltan, akár elburkoltan e czél felé törekszik, vagy ezt meg akarja még erősbítenj, mindig küzdeni fogunk. Számos alkalommal bebizonyítottuk már, de talán bizonyításra sem szorul, hogy Magyarország közgazdasági érdekei a közös vámterület alapján ki nem elégíthetők soha. (Ügy van! a szélső baloldalon.) És ha ez a közgazdászainak minden terén áll, legkülönösebben áll az a most tárgyalt fogyasztási adók terén. Tavaly, midőn itt a képviselőházban a czukor-prémiumok meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, már alkalmam volt nekem, — úgy hiszem elbizakodás nélkül mondhatom, — kellő alapossággal kimutatnom azt, hogy a mi czukoriparunk a közös vámterület alapján nem fejlődhetik sohasem; mert ez alkalommal, ha ugyan arra is ki fogok beszédem fonalán terjeszkedni, leginkább és főképen annak bizonyítására akarok vállalkozni, hogy a mi szesziparunk a közös vámterület alapján nem fejleszthető, sőt azon sikert, a melyet régebben elértünk, soha többé vissza nem szerezhetjük ; tehát nekünk a szeszipar érdekében is minden áron az önálló vámterület felállítására kell törekednünk. (Úgy van! a szélső laloldalon.) Ha valaki helyesen akar bírálni, ha lelkiismeretesen akar e kérdésben szavazatával a javaslat mellett vagy ellen állást foglalni, annak kötelessége megbírálni azt, vájjon helyes-e az ország érdekében, hogy az úgynevezett szeszkontingeutálás 1899. szeptember l-ig kiterjesztessék ; kötelessége megbírálni azt, vájjon helyes-e a közös vámterület alapján megalkotott 1884 : XXIV. szesztörvényt érvénybe hagyni a nélkül, hogy tndnók, hogy ez irányban milyen határozat vagy törvény fog létrejönni Ausztriában, tehát helyes-e addig a szeszforgalmi adót behozni. De hogy helyesen bírálhasson, előbb bírálat tárgyává kell tennie még azon új szeszadó-törvényjavaslatot is, a melyet a kormány a közgazdászati kiegyezés során való megállapodásai alapján a képviselőházban már szintén benyújtott. Ha pedig ezen három kérdésről helyesen akarunk bírálatot mondani, akkor természetesen méltatnunk kell első sorban az 1868: XVI. szeszadó-törvényt, ki kell terjeszkednünk az abban foglalt adórendszerre; bírálat tárgyává kell tennünk, vájjon annak a szesziparra milyen eredménye volt szemben a régi állapotokkal, a melyek, a mint tudjuk, az 1850., 1862. és 1865. október 18-iki nyílt parancson alapulnak. Méltatni kell továbbá az 1878: XXIV. szeszadótörvényt, be kell annak lényegébe tekintenünk, vájjon szükség volt-e annak megalkotására, vájjon mit akart azzal a kormány elérni, vájjon az eredmények bekövetkeztek-e, mi indokolta és