Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-294
'-. 291. országos ülés 1898. május 9-én, hétfőn. akadályt, hogy szegény, csak keresetképes legyen ég a csekély összegre rugó járulékot megfizetni bírja. Ezek nagyjában azok a lényeges mozzanatok, melyek az alapításnál nem mellőzhetők, s ha mindezeket az alapszabályok abbeli rendelkezései fogják kisérni, hogy az üzlet megindításához a szükséges összeget maguk a tagok adják, a szövetkezet tartozásáért felelősséget vállalnak, a vezetést, igazgatást, ellenőrzést ingyen végzik, a nyerészkedést, sőt még annak lehetőségét is kizárják s a kölcsönöket csakis az érdemeseknek adják s e mellett ez egyéni felelősség érzetét is szigorúan ébren tartva a legszélsőbb határig menő ellenőrzés mellett az egyéni önrendelkezés jogát is tiszteletben tartják: úgy megnyugodhatunk abban, hogy egészséges alapgerendákra építettük fel a hitelszövetkezeti intézményt, mely a hozzá kötött szocziális eredményeket bizonyára meg fogja hozni. (Iíelyeslés jobb/dől.) Áttérve magára a törvényjavaslatra, előre is jelzem, t. képviselőház, hogy itt a jogos és megengedett önsegély érvényesüléséről lévén szó, én azt tartom helyesnek és kívánatosnak, hogy ezen intézményre a törvényhozás és hatóságok csupán annyiban gyakoroljanak befolyást, a mennyiben az intézmény fejlődésének útját álló akadályok eltávolításáról van szó, vagy a mennyiben ezen intézmény a törvényben mentesítést s a hatóságoknál védelmet igényel. Ellenben ne gyakoroljon fenhatóságot a törvényhozás vagy a hatóság soha oly esetekben, midőn ezen intézmény szabad fejlődésének és életképességének gátjául szolgálhatna s különösen óvakodjék az agyongyámkodástól, (Élénk felkiáltások halfclöl: Es az!) mely a szövetkezet önállóságát s ezzel a tagok nélkülözhetetlen érdeklődését zsibbasztaná el, (Helyeslés balfélöl.) melyet azonban a jelen esetben a központnak megfelelően gyakorlandó ellenőrzési joga bizonyára előidézni nem fog. És én örömmel konstatálom, t. ház, hogy a törvényjavaslat rendelkezései által megállapított keretek között a szövetkezeti szellem fellendülést nyerhet s midőn néhány diszpoziczióra mégis megjegyzést koczkáztatok, teszem azt inkább azon oknál fogva, hogy a szövetkezeti eszmének, mint szocziális ügynek, tiszta és valódi kifejlesztésében közreműködni igyekezzem. A javaslat szerint a tiszta nyereség 10°/o-ja csak addig fordítandó a tartalékalap javára, míg ez az összes üzletrészek névértékének felét el nem éri. Azt hiszem, vagy szükségesek a hitelszövetkezetek, vagy nem. Ha kívánatos, hogy általuk a falusi nép helyzete megjavíttassák, úgy nem elegendő csupán ezeket megalakítani, hanem jövendőbeli fennállásukról is gondoskodni kell. Ennek a fennállásnak pedig elengedhetetlen feltétele a tartalékalap állandó gyarapítása, mely nagyobb összegre fejlődve, a messze jövőben új szocziális intézményeknek vetné meg alapját és mintegy biztató fénysugarat képezne azon nehéz viszonyok között, melyeket a szocziális küzdelmek lezajlásánál a falusi népnek is elviselnie kell. Sokkal nehezebb ennél a felelősség kérdése. A szakirodalom az egész vonalon a korlátlan felelősség mellett tör lándzsát, mert ebben látja a hitelszövetkezetek hitelképességének legfőbb biztosítékát. Nékem azonban a korlátlan felelősség nemcsak a hitelcsatornák megnyitása miatt kell, hanem főképen azért, mert ez képezi rugóját a t'agok állandó és meleg érdeklődésének, melyből önként következik, hogy az intézet vezetésében, igazgatásában, s különösen a kölcsönök engedélyezésében könnyelműség, pártoskodás, vagy épen visszaélés előfordulni nem fog. Ennek daczára a javaslat a korlátolt felelősség álláspontjára helyezkedik, igaz, hogy annak mértékét az üzletrész ötszöröse, újabban tízszerese erejéig szabja meg, a mi a mostani viszonyokhoz képest szintén haladásnak mondható, de nékem mégis aggályaim vannak. Óhajtom, hogy a tapasztalatok megczäfoÍjának, de én hiszem, hogy a tiszta és valódi szövetkezeti szellem fellendítése végett előbb-utóbb mégis rá kell térnünk a korlátlan felelősség álláspontjára. Mindezek a szövetkezeti eszmének lényeges alkatrészét képezik, és ha jelenlegi szövetkezeteink nagyrésze nem birt megfelelni rendeltetésének, ennek oka másban nem kereshető, mint hogy szervezetükben a szövetkezeti eszmének valódi és tiszta tartalmát meghonosítani nem tudták. A javaslat egyéb alapvető intézkedéseiről csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok. Az a humánus felfogás, hogy a legszegényebb is tagja lehet a szövetkezetnek, a társadalom legalacsonyabb rétegeinek nyitja meg a boldogulás forrásait, s ideálisabb eredmény valóban alig volna képzelhető, mint hogy mezei munkásaink, a kik tiz krajczárjaikat most a szoczialista pénztárakba fizetik, megtakarított keresményüket a szövetkezetek üzletrészeibe helyeznék el. (Ügy van! Úgy van! johbfelől.) A valódi szövetkezeti szellem nyilvánul meg azon rendelkezésben is, hogy az üzletrész után kamat nem fizettetik, hanem csak osztalék, a melynek maximuma 5°/o-on túl nem terjed. Ezzel meg van adva a hitelintézménynek szövetkezeti jellege, a mely minden nyerészkedést kizár és nz üzlet irányát a feladatok kölcsönösségében rejlő erők érvényesülésében és hasznosításában, nem pedig a kizsákmányolásában szabja meg. A javaslat rendszere szerint a hitelkérdés súlya magukon a szövetkezeteken nyugszik, és