Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

366 313, orsnágos ülés 1898. június 14>én,1 keddeii. megjegyzendő, hogy az 1896. évi költségvetésben 155.000 frt veszteség volt előirányozva. 1896-ban 11.748 frt felesleg volt előirányozva és a zárszámadások szerint az eredmény 193.804 forinttal kedvezőtlenebb; megjegyzendő, hogy ebben az összegben levonásba hoztam az összes beruházási költségeket és a befektetési kölségeget, a melyek 67.000 forintot tettek ki. Eu nem akarom fárasztani a t. házat ezen számadatoknak a felsorolásával, de ha végignézzük 1886-tól egész 1896-ig a kimutatott zárszámadási eredményeket, kitííuik, hogy kivéve az 1889. évet, a hol 2732 forint felesleg mutatkozott, egyetlen egy esetben van még kedvező eredmény, még pedig 1887-ben, a mikor tudniillik 156.000 forint veszteség-előirányzattal szemben 36.801 forint megtakaríttatott, tudniillik ennyivel volt a veszteség kevesebb. Különben, t. ház, folyton, 293, 170, 130, 150, 150 és végre tavaly 193 ezer forinttal volt nagyobb a veszteség, mint az előirányzat évente, úgy hogy a fém- és opál-báuyászatra egyszerűen ráfizet a magyar állam. Nem akarom itt, t. ház, a bányászat fejlődését külföldön fejtegetni, hiányzik talán az a tudás és tapasztalás, a mely engem erre méltóvá tenne a ház sziue előtt; de egyet tudok, hogy mindig és mindenütt az egész kontinensen a bányászatra kiváló gondot fordítanak, hogy a bányászatban a szükséges újításokat és találmányokat mindig alkalmazzák és a technikai vívmányok által elért sikereket kihasználva, a bányászat Európában mindenütt virágzásnak indult, csak minálunk^ mutatkozik dekadenczia. T. ház! En kiírtam magamnak a különböző bányahivatalokat és azok veszteségét és feleslegét, és kétségtelen, hogy csak két kerületben, néhány bányában mutatkozik felesleg, a többieknél veszteség mutatkozik. De a felesleget mindenütt az illető bányakerületre számítva, mindenütt csak veszteség tűnik ki kerületenkint, úgy hogy az összes kerületekből beérkezett zárszámadások szerint egyetlen egy kerület sincs, a melyben esetleg egyetlen egy krajczár nyereség mutatkoznék. Szóval opál- és fémbányászatunk egyáltalában nem áll azon a nivón, a melyet méltán megkövetelhetnénk. Áttérek immár azon müvekre, a melyek az egyedüliek azok közül, a melyeket itt felemlítettem s a melyek a pénzügyminiszter úr vezetése alntt állanak, és ezek a vasmtívek. Azt hiszem, érdemes rólok beszélni, mert végre is az ingatlan vagyonban, állami vagyonban fel van véve 10,317.519 forint e czímen, ingó vagyonban pedig 13,040.608 forint érték, tehát oly vagyonról van szó, a mely a magyar állam vagyonának egyik hatalmas alapját képezi, T. ház! 1886-ban a veszteség ezen müveknél 354.000 forint volt. 1887-ben a kiadást és bevételt egyformán irányozták elő 4,097.618 forintban. Ekkor mutatkozott 1887-ben veszteség 45.899 forint. Ettől fogva 1889-ben, 90-ben, 91-, 92-, 93-, 94-, 95-ben csupa felesleg volt előirányozva és ezzel szemben az eredmények tényleg mindenütt kedvezők. De, t. ház, a vasmüvek fejlődésére nézve kedvező eredmény egyáltalában nem tesz tanúbizonyságot, csak az bizonyos, hogy 1888-tól fogva nem volt veszteség, de nem mutatkozik a nyereségben sem az a fejlődés, a melynek okvetlen mutatkoznia kell akkor, a midőn a mi vasunkról egyáltalában az egész világ azt állítja, hogy méltán felveheti a versenyt az angol vassal. Én akárhány jelentést vagy tanulmányt bocsáthatok rendelkezésére a t. pénzügyminiszter úrnak, vagy illető szakközegének, a hol egyenesen rá van utalva, hogy a magyar vas méltán kiáll hatja a versenyt az angol vassal. Mikor ilyen vasakkal rendelkezünk; mikor ugyanezt a bírálatot kimondták a brüsszeli kiállításon, midőn ott vasainkat kiállították, úgy, hogy akadtak idegen angol szakférfiak, a kik egyáltalában el nem hitték, hogy Magyarországé ez a vas: akkor lehetetlenség az, hogy kivéve egy évet, még pedig a 91. évet, a mikor 3.544 forint felesleg mutatkozott az előirányzattal szemben, ily eredményt érjünk el, mert ez stagnácziót jelent. 254 ezer,' 227 ezer, 251 ezer, 233 ezer, sőt akadunk olyan évre, mint például a 95-ös év, a mikor 75 ezer forint volt csupán a felesleg. T. ház ! Egy üzem egy élő valami, az vagy fejlődik, vagy halad előre, vagy ha nem fejlődik és nem halad előre, akkor dekadencziában van. Az üzem egy élő szervezet, a mely folytonos táplálékot és éltetést követel, s midőn azokkal a befektetésekkel szemben, a melyek ebből a szakmából leszámíttatnak a zárszámadáskor, azt látjuk, hogy daczára annak, hogy a vasmű tényleges befektetések által eszközölt értéke folyton emelkedik, folyton az államnak pénzbeli támogatására szorul, haszna pedig ugyanaz marad, mint kezdetleges állapotába 1883. óta volt, — akkor, igen tisztelt ház, ennek a vasműnek jövőjére nem tekinthetünk bizalommal. Ez az első ok, a mit a száraz adatok, a nélkül, hogy ezen kérdéssel foglalkoztam volna, bennem mindig felkeltettek. De én foglalkoztam ezen kérdéssel és kutattam az okát, a mi tulajdonképen az, hogy az összes üzemek rosszul állanak a pénzügyminiszter vezetése alatt, hogy lehetséges az, hogy a vasmtíveknél mégis megmarad a haszon ? Mert az én egyéni nézetem az, hogy ezen műveknél tisztán fiskális szempontok mérvadók a pénzügyminisztériumnál, hogy ott, a mit megkövetel a szabad kereskedelem egy ily üzletágnál, hogy a felekkel szemben való érintkezés,