Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-313

SIS. országos ülés 1898. junlns 14-én, kedden. 367 a szükséges beruházások, ne mindig ezen fiskális szempontból történjenek, hanem a jövőre is legyünk tekintettel — egyáltalában nem érvényesülnek. De, t. ház, a vasművek e dekadencziája, ha fel nem tűnik ezen számokbői, annak okát és indokait, őszintén bevallom, ha a ház szine előtt úgy megczáfolná a pénzügyminiszter űr, hogy teljesen tisztán látnám azt, hogy én téves állításokat tettem, nagy megnyugvást éreznék, mert akkor az én tévedésemről lenne szó, s nem arról, hogy az ország érdeke egyenesen érintetik. T. ház! A vasmííveknek kimutatott eredménye tisztán onnan származott, hogy azok legújabb fogyasztója a magyar államvasutak gépgyára, illetőleg a magyar államvasút maga. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A magyar állami gépgyár a magyar vasmüvekből szerezvén be anyagát, részint a magyar államvasutaktól szerzi be jövedelmét, részint direkte a magyar államvasutak szolgáltatják azt. A magyar államvasutak kétszer anynyit fizetnek a magyar vasműveknek, mint bármilyen más vállalat. Megjegyzendő, hogy a nagy állam gépgyára üzemében 67°/o-al szerepel a magyar államvasutak megrendelése s így ennek főfogyasztója, még pedig, hogy idegenszerű kifejezésekkel éljek, muszáj kundsaftja a magyar állami vasműveknek a magyar államvasutak ; a magyar államvasutak gépgyára és a magyar államvasutak kétszeres és háromszoros árban fizetik a neki szállított mennyiségeket és itt jövök a súrlódás okára és felhivom a pénzügyminiszter urat, hogy nem az volt-e a súrlódás főoka, hogy az anyagszállításban a megállapított árak ellen tiltakoztak ágy az államvasút, mint az államvasút gépgyára ? Én megvagyok győződve, hogy az egyesítés után a vasművek sokkal nagyobb eredményt és sokkal magasabb fejlődést fognak felmutatni, mint eddig, mert az egyesítés csak a vasművek fiktív kimutatását fogja eredményezni. De miért fogják ezt a nagyobb eredményt felmutatni a vasművek ? Azért, mert a magyar államvasutak és az államvasutak gépgyára kényszerűive lesznek venni, most azonban közös kezelésben vannak és a mit felszámítanak, egyszerűen átutalják, egyik zsebből kiveszik, a másik zsebbe beteszik, de azért az egyik zsebben az eredmény más, mint a másikban. T. ház! A magyar államvasutak rovására fognak emelkedni a vasművek azon államvasút rovására, mely itt 67°/o-al van érdekelve. De én tovább megyek, a vasművek még többet fognak jövedelmezni s ez az, a mire rá akarok utalni. Én tudom, hogy a pénzügyminiszter úr feltétlenül hive a vaskartellnek, hogy feltétlen híve annak a vaskartellnek, melynek egyedüli czélja a vas árának emelése. T. ház! Mikor a szállítandó anyagnak körülbelől 67%-át a magyar államvasút veszi meg, a többi százalékot pedig gépek és gazdasági eszközök alakjában a gazdaközönség használja, akkor a vasművek jövedelmének szaporítása nemcsak a magyar államvasutak és az államvasutak gépgyárat érinti^ hanem sújtja a gazdaközönséget is, a melyet az államnak istápolnia kellene s nem a vaskartellek által az utolsó kapáját is megdrágítania. T. ház ! Az eredmény az, hogy a mit az államvasutak veszítenek, az nyeri a vasmű és a vasművek fényes kimutatása az államvasutak rovására fog menni mindig, hiszen ha ez a czél lebegett az igen tisztelt pénzügyminiszter úr előtt miért nem vette a magyar államvasutakat is az ő kezelése alá, akkor legkönnyebb lett volna a könyvviteli tételeket megállapítani és ide-oda helyezve mindent, a mesés hasznot mutathatott volna ki, de azon tételeknek az ellenőrzése teljesen kiesik a képviselőház hatásköréből. T. ház! En egyet tudok: hogy a magyar államvasút épúgy, mint a magyar államvasút gépgyára kényszer kundsaftja a magyar államnak. E kényszer kuudsaftnak árakat csinálni nem lehet. Ez volt a baj a múltban és ez nem lesz meg a jövőben, mert nem lesz, a ki panaszkodjék. Ezekkel az áthelyezésekkel és ide-ocla helyezésektől én attól félek, hogy a magyar államvasutak gépgyárának jövője lesz érintve, de egyúttal a diósgyőri vasművek jövője is. Fait accompli előtt állunk. Én nem akarom azzal fárasztani a házat, hogy feltüntessem, hogy vagy igazak a kereskedelemügyi minisztérium jelentései, vagy nem igazak, vagy igaz, a mi legutóbbi jelentésében foglaltatott a vasgyárakra nézve, vagy nem igaz; ha igaz, akkor én nem keresem, hogy ki az oka, hogy a kereskedelemügyi miniszter négy vagy öt év óta csak miniszter és a gépgyárak fejlődése czéltudatosan folytatódott évről-évre, a mozdonyok száma óriási mérvet öltött a termelésben. Míg volt év, Í875—1876-ban, a hol kettőt négyet gyártottak, 1896-ban 175 mozdony gyártatott; mikor látjuk, hogy a vashidaknál a vasalkotmánynak az önsúlya egy évben 372, a következő évben 3889 métermázsa, azt tapasztaljuk, hogy 1896-ban 106.588 métermázsát tesz ki. Most megyünk tovább a gazdasági gépekre. Látjuk a folytonos fejlődést, de tapasztalunk egyethogy nemcsak a fejlődés mutatkozik a megállapított iparágakban, hanem hogy élnek igenis a kereskedelmi leleményességgel, a melynek itt oly czélja van, hogy ki birja szorítani azokat az I idegeneket, a kik bejönnek és lelketlen ügynö-