Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-311

354 811. országos ülés 1898. jimiM 11-én, Mombaton. lett volna a háznak a beadott módosítás felett határozni, mert a 3. §-ra nézve a ház már határozott. Egyébiránt kérdem a t. házat, vájjon a, 1B. §-t a bizottság szövegezése szerint, szemben Buzáth Ferencz képviselő úr módosítványával, változatlanul elfogadja-e vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik azt változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége a szakaszt változatlanul fogadta el és így Buzáth Ferencz képviselő úr módosítását mellőzte. Következik a 16. §. Molnár Antal jegyző (olvassa a 16. §-t). Elnök: Elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa a 17. §-t). Rakovszky István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: Már az általános vita folyamán jeleztem volt és most csak pótlólag emelem ki, hogy miután Horvátországban törvényt hoztak, a melynek sikerült a minisztertanácsban is keresztül settenkedni akként, hogy nem vették észre, s a melylyel Horvátországban a horvát országos honosságot is törvényben akarták kimondatni, azóta kettőzött óvatossággal kiséri törvényhozásunk ezen kérdés törvényhozási rendezését. Ezen szakasz rendelkezik itt horvátországi viszonosságról és horvátországi illetőségről. A t. miniszter űr volt oly szives az általános vita során emelt felszólalásom után azt az álláspontot elfoglalni, a mely szerint ő a viszonossági fogalom alatt nem nemzetközi és nem államjogi viszonosságot ért, hanem tisztán kormányzati viszonosságot. Én ezen interpretáczióban a magam részéről is megnyugszom, mert nem volt más czélom, mint az, hogy ez a kérdés tisztáztassék, nehogy késübb félremagyarázásokra adhasson okot. Minthogy azonban ezen intézkedésen kivííl a törvényjavaslat idevonatkozó szövege még horvát-szlavonországi illetőségről is beszél, ez a létező állapotokkal szemben természetesen közjogi vitára adhatna okot és félreértésre szolgáltathatna alapot. Mindezek után, miután ez a kérdés már beható vita tárgyát képezte a képviselőházban, miután a magyar képviselőháznak és törvényhozásnak ezen kérdés tekintetében van már dekretált, törvényileg statuált megállapodása és semmi sem kívánatosabb, mint az, hogy ilyen elasztikus jelentőségű közjogi kérdésekben a törvényhozás állandóan egy gyakorlatot kövessen és minden félreértést kizárjon. Azért, t. képviselőház, én a magam részéről utalok a házassági törvény 147. §-ára, a melyben e kérdés már meg van oldva és a melyben világosan úgy szól a törvény, hogy Horvátországban községi illetőséggel biró egyéneket különböztet meg. Ezt a nomenklatúrát kívánnám elfogadtatni a törvényhozás minden vonalán; s miután nem is kételkedem, hogy a kormánynak nem lehetett má« czéíja, mint hasonló rendelkezés felvétele, hogy ez iránt a jövendőben semmi kétség fel ne merüljön, mintha mi egy olyan kérdésben, a mely különben az autonómia szempontjából a horvát-szlavón területet érinti, oly törvényt hoztunk volna, a mely horvát országos illetőséget állapít meg, ezen szempontból, hogy klarifikáltassék ezen kérdés, ajánlom a t. képviselőháznak, hogy úgy, a mint a házassági jogról szóló törvénynek most felolvastam rendelkezése azt már megállapította, vétessenek fel ezen szavak helyett »horvát országos illetőségű* tétessék »Horvát-Szlavonországban községi illetőséggel biró«, akkor minden kétség el lesz oszlatva, t. ház. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem módosítványomat elfogadni. Nem tartom szükségesnek azt bővebben indokolni, mert hiszen a t. miniszter úr volt szives az általános vita során kijelenteni, hogy a maga részéről nem tesz kifogást az ellen, hogy az elfogadtassák. Elnök: Kiván-e még valaki a 17. §-hoz hozzászólani ? Szólani senkisem kívánván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Már az általános vita során volt szerencsém kijelenthetni a Polónyi Géza képviselő úr által kifejtett aggályokkal szemben, hogy mi volt a kormány álláspontja a 17. §. szövegezésénél és úgy a »viszonosság a szó mikénti értelmezésénél, valamint ezen kifejezésnek »Horvát-szlavonországi illetőségű« a felvételénél távolról sem gondoltunk arra, mintha itt külön közjogi illetőség megállapítása ozéloztatnék, a mit különben honosságnak szoktunk nevezni törvényeink értelmében. Tisztán territoriális, helyi jelentőségű ezen kifejezés. Kijelentettem ugyanakkor, hogy a mennyiben a ház valamelyik tagja szükségesnek tartaná oly módosítással lépni fel, hogy ez expressis verbis a törvényjavaslatban kifejezést találjon, én nemcsak nem zárkózom el előle, hanem ahhoz készségesen hozzájárulok, ennek következményeként jelenthetem ki most, hogy a Polónyi Géza képviselő úr által imént beterjesztett módosítást elfogadásra ajánlom. Elnök: Az első kérdés az, elfogadja-e a ház a 17. §-t a bizottság szövegezése értelmében változatlanul, szemben Polónyi Géza képviselő úr módosítványával, igen vagy nem? (Nem!) Tehát kimondhatom, hogy a ház változatlanul nem kívánja elfogadni. Ennélfogva kérdem a t. házat, elfogadja-e a 17. §-t Polónyi Géza képviselő úr módosítványával, igen vagy nem? (Igen!) A ház a módosítással fogadja el a szakaszt.