Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-294
2 204. országos ülés 1898, május 9-én, hétfőn. arányában 10—15°/o között váltakozó veszteséget kell neki szenvedni. (Mozgás a jobboldalon.) Hiába nevet a t. igazságiigyminiszter úr, ezt a kérdést legalább is oly alaposan ismerem, mint a miniszter úr. A dolog úgy áll, hogy nem direkte ő veszíti el, hiszen az imént már reflektáltam rá, de végeredményében mégis csak annak az adósnak hátán püffen a bot, mert senki más nem veszíti el, valakinek pedig el kell veszíteni. Elveszíti a jelzálogadós is azt az árfolyamveszteséget, de mig egy 40—50 esztendőre felosztott, jogilag felmondhatlan kölcsönnél az a 4—5 forint árfolyamveszteség egy évre alig egy pár krajczárt tesz ki, annál a rövid lejáratú kölcsönnél egészen biztos, hogy az általam említett érzékeny veszteséget szüli. Lehet, hogy a tömegben nem fogja azt észrevenni, de a végleszámolásnál fogja látni ennek a végeredményét, tudniillik hogy azért, mert az államnak kötvényekkel kell operálni, mert az államnak veszíteni kell, ezt a veszteséget ő — a szövetkezeti adós — fizeti meg az által, hogy nem kap olyan kölcsönt, a milyent kapna, ha direkt kötné az üzletet. De nem is beszélek én arról, hogy vájjon elméletileg helyes, megengedett dolog-e, hogy ingó záloggal fundált követelésekre kötvény-kibocsátáHt inauguráljunk; én ezt elméletileg nem kutatom, de látom, hogy ez a gyakorlatban beválni nem fog, meit minden tőkés, a kire számíthatnánk, hogy ezt a papirt vásárolja, okvetlenül összehasonlításokat fog tenni a különböző árfolyamú és különböző íundácziójú papírok közt. A magyar földhitelintézetnek 4°/o-os szabályozási és talajjavítási kötvényei 1898. május 6-iki árfolyam szerint 96 forint 75 krajczáron állottak, a hazai takarékpénztárnak 4°/o os községi kötvényei ugyanezen a napon 96 forint 30 krajczáron, a magyar takarékpénztárak központijelzálogbankjának 4°/o-os községi kötvényei 96 forinton. Lehet-e feltételezni, hogy a 70. §. szerint kibocsátandó kötvények is ilyen árfolyamot fognak elérni ? Én felteszem és konczedálom, hogy igen, de nem lesz benne köszönet. Mert ha 4°/o os zálogleveleket fognak kibocsátani és vele ilyen eredményt elérni, akkor az fog előállani, hogy az a kölcsönvevő öt forintot fog veszíteni minden száznál, a mi rövid lejáratú kölcsönnél óriási megterheltetést képez. De én valószinűnek tartom, hogy a t. kormány maga is rá fog jönni, hngy 4°/o-os záloglevelekkel csak ilyen eredményt érhet el. Árról különben, hogy milyen titre-eket akar kibocsátani, sem a pénzügyi, sem az igazságügyi bizottság jelentésében, sem másutt nincs szó; ezt liomály födi. Lehet, hogy 4 1 /2°/°d í at akar kibocsátani. Hiszen látjuk, hogy a mostani jelzálogiizletekkel foglalkozó intézetek kénytelenek voltak, — azt hiszem, a kedves szomszédaink jóakaratú támogatása folytán — visszatérni 4 a /2°/o-os kibocsátásokra, legalább időlegesen; ha ilyen 4 1 /2°/o os^ titre-eket bocsát ki, akkor legfölebb 97 százalékos árfolyamokat fog elérni, tekintettel arra, hogy a magyar földhitelintézet hasonló záloglevelei csak parin állanak. Van még egy harmadik mód is. Ha a kormány pari árfolyamot akar biztosítani ezen kötvények számára, ha el akarja az általam felhozott aggályt oszlatni, hogy a kisember ne viselje a közvetítés által előálló veszteséget, akkor nem marad más hátra, mint ötszázalékos titre-eket kibocsátani. Ez biztosítaná a pari árfolyamot, de hogy milyen hatással volna ez magára a pénzpiaczra, a kormány által képviselt állami pénzügyekre, és az ezek után induló általános közgazdasági viszonyokra, azt bővebben ecsetelni, azt hiszem, felesleges, mert a ki ezt nem tudja, annak ezt megmagyarázni úgy sem lehet. Ötszázalékos záloglevelek kibocsátása a pari árfolyam biztosítása végett ezt a czélt megközelíti, de veszélyeztetne olyan czélokat, a melyeket még azon eszme diadalra juttatása érdekében sem szabad koczkáztatni, hogy: csak kötvény-kibocsátással lehet megmenteni a hazát. Tudjuk, hogy a pénzügyminiszter úr legközelebb egy 3 x /2 százalékos kibocsátással foglalkozik. Azt is tudjuk, hogy egy általános konverziós láz uralkodik, ennek pedig alaposan bevágná az útját az a törekvés, a melyet jeleztem, hogy tudniillik az ötszázalékos záloglevelek kibocsátásával akarnák biztosítani a nagyobb, vagy legalább pari árfolyamot. Arról még nem is beszéltem, t. ház, hogy mi történnék akkor, hogyha az a dolog nem sikerül, pedig én azt hiszem, ha valamit tenni akarunk s előttünk nem fekszenek azok a garancziák, a melyekkel a kormány eloszlathatná azon aggodalmakat, hogy ez sikerülni nem fog, mérlegelni kell mindenesetre azt, hogy fog-e az a dolog sikerülni vagy sem. Mi fog tehát történni, hogyha ez az exmisszió nem sikerül, ki mily alakban és mily alapon fogja vállain hordani az erkölcsi felelősséget, pedig itt nemcsak erkölcsi, hanem súlyos anyagi felelősségről is van szó, mert hogyha ez az exmisszió sikerül, bizonyára el fogjuk helyezni azokat a papírokat, de kérdés, hogy van-e ezen elhelyezésnél a kormány központi közegének oly körültekintése, mint a mily körültekintő, mily ügyes és jól szervezett közegek állnak a mostani záloglevél-kibocsátó intézetek rendelkezésére. Azoknak van régi, majdnem állandó piaezuk; vannak ügynökeik, a kik nemcsak a papírok elhelyezéséről, placzirozásáról, hanem azoknak helyes klasszirozásáról is gondoskodnak. Ha pedig a központi
