Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-294

294. országos ülés 1898. május 9-én, hétfőn. :r a legnormálisabb kezelés mellett is csak arra fog vigyázni, jó-e az illető arra a száz forintra; azt csak nem teszik kötelességévé a szövetkezetnek, hogy csak annak adjon száz, forint kölcsönt, a ki ötszáz forint immobil vagyonnal bir ! Ha ezt mondaná ki, az egész javaslat abszurdum volna, mert akkor itt csak vagyonos emberek segélyezéséről volna szó! Akkor nem kell semmi, se gomb, se mente! Azt mondja a javaslat, hogy több eszköz lesz a pénzforrások megteremtésére. Az első eszköz lesz az az 500.000 forint, vagy mondjuk — hogy jobban hangozzék — egy millió korona, melyet az állam mint alapítói részt befizet. A másik eszköz az a három millió korona, melyet a külön biztosítási alap javára befizet. Ezek a fix eszközök. Most jönnek a nagyobb, illuzorius eszközök. A kormány, mely szemrehányást tesz a társadalomnak, hogy a szövetkezeti eszmét nem karolja fel eléggé, roppant nagy súlyt fektet arra az Összegre, melyet az alapítói üzletrészek fognak adni. Elhiszem, hogy lesz a kormánynak annyi befolyása, hogy az egyes pénzes csoportok képviselőit alapítói üzletrészek jegyzésére ösztönözni képes lesz; hogy mily eredménynyel, majd megválik. A negyedik pénzforrás az a legalább 200 koronás rendes üzletrész, a melyet a vidéki szövetkezeti tag jegyez. Természetes, hogy ez csak akkor fog megtörténni, csak akkor fog új pénzforrást képezni a szövetkezet központja részére, ha a szövetkezet iránti bizalom már oly nagy lesz, hogy ezek alapítása és az ezekbe való belépés rendes folyamatba jön. Ha nem lesz bizalom, nem lesz rendes tag, nem lesz üzletrész, és akkor ez a tőkeforrás elvész. Két pénzforrás van még ezeken kivííl. Az egyik a visszleszámítolás, a másik a betét. Nem tudom, hogy mikor a javaslat a kötvényeknek az abszolút bélyegmentességet adja meg, a váltók pedig bélyegkötelesek maradnak; mikor jól tudjuk, hogy mennyi az írástudatlanok száma, — hiszen erről a kultuszminiszter úr évről-évre jelentést tesz — a kik váltót alá nem Írhatnak, akkor micsoda tőkeforrást lát abban, hogy a szövetkezet váltó-visszleszámítolással fog foglalkozni a t. miniszter úr? De azt sem tudom, hogy mily forrásból akarja a váltókat leszámítolni ? Talán azon a retortán kérésztől, a melyen a kishitel eddigi kezelői megszerezték? Vagy talán meg fog minket nyugtatni a t. kormány azzal, hogy a váltóállomány közvetlenül az osztrák-magyar banknál fog leszámítoltaim? Én nem hiszem. Erre különben más vonatkozásban rá fogok még térni. Hátra marad még, t. ház, az utolsó forrás. A betétekről nem beszélek; azokkal a nagy j KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. fundált intézetekkel szemben, melyek a betétkezelés körűi a bizalmat oly nagy mértékben vívták ki, ez a kezdő szövetkezet, még ha az állam erkölcsi felelőssége alatt fog is állani, nem fogja a versenyt kiállani. Erre nézve valami nagy reményeim nincsenek, mert a betevők többre becsülik azt a létező vagyoni garancziát, mint az állam úgynevezett erkölcsi garancziáját. A fő a kötvény-kibocsátás. Mit remél a t. kormány a kötvénykibocsájtástól? Ki fog ezek után a kötvények után kapkodni? En tudom, hogy mit imitál ebben a t. kormány. Van már nekünk égy alakításunk, az úgynevezett »Tisza«bank, a különbség a kettő közt abban van, hogy ezt fundálni akarja a kormány az ingó zálog által biztosított kötvénykölcsönre, kis adósságokból alakúit tömegre, mint alapra, és a leglényegesebb kellék lesz az, hogy rövid lejárata, könnyen mobilizálható követelésre alapítja. A »Tisza«-bank a közvetítő szerepet játszik a takarékpénztár kölcsönei és a takarékpénztár kölcsöneinek mobilissá tétele közt, tudniillik átvévén a bekebelezett kölcsönt azzal a biztosítékkal együtt, a mely rendelkezésre áll, felváltja azt a kölcsönt folyó pénzé, a mennyiben erre fundált zálogleveleket bocsájt Id. A különbség szembeötlő. Az egyik ingózálogjogra, melyet limitálni nem lehet, a másik megbecsült ingatlanra van fundálva. Az egyik hosszú törlesztési kölcsön, a másik pedig rövid lejáratú; az egyik rendesen nagyobb summa, a másik a legkisebb, mert vidéki kis exisztencziák ftdsegítéséről van szó. Mit vár ettől a t. kormány? 0 is kötvényeket fog kibocsátani, a Tisza bank is. Az ily törlesztéses kölcsön ötven évre szól és nagyon könnyen megbírja azt a papir-veszteséget, a mely a papir árfolyamának mindenkori fluktuácziója útján előáll. Valakinek ezt a fiuktuáczióbeli árkülönbözeteiét meg kell fizetnie, mert ha elvész 100 forintból útközben öt forint, ezt valakinek viselnie kell. Az a kérdés, hogy ki fogja viselni ? Az adós; legalább én a javaslatból egyebet kiolvasni nem tudok. Az adós, ki egy aratástól a másikig rászorul 100 forintra, ezáltal a közvetített kölcsön által el fogja veszíteni a záloglevél-különbözetet, neki azt meg kell fizetni akár ily, akár oly alakban. A kamatkülönbözetet valahol meg lehet találni, ha az ember utána számít, mert ha nem veszíti el a központi szövetkezet a kötvény-kibocsájtás útján, feltételezem róla, hogy ez a központi szövetkezet a kölcsönt vidéken olcsóbban adná. Ezt valakinek meg kell fizetni. Ehhez hozzájárul az elhelyezés, a financzirozás, a tőzsdei kotirozás költsége, a különböző agentura, mely ebben érvényesül. Ezt mind az adósnak kell fizetni. Egy példát hozok fel. Ha az az 50 forintos adós elszenvedi ezt a veszteséget, akkor a kamaton kivííl a tőke