Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-308

268 308. országos ülés 1898.' június 7-én, kedden. génysorsú lakosainak helyzetét, a melyek e kérdések által leginkább érdekelyék. Ezeknek érdekeit folytonosan szem előtt kell tartani; e téren hozott minden reform csak akkor fog beválui, ha ezen sanyarú viszonyok közt levő vidékek lakosságának viszonyai kellőleg figyelembe vétetnek. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Az 1875 : III. törvényezikk is, a mely sok üdvös intézkedést tartalmaz, s a mely az egészségügy terén úttörő volt, abban a hiányban szenved, hogy a felvidéki sanyarú viszonyok közt élő nép helyzetére kellő tekintettel nem volt; e viszonyokkal kellőképen nem számolt. E viszonyok sajátossága ott a mostoha gazdasági helyzetben és a kellő intelligenczia hiányában keresendő. Rossz táplálkozás, tisztátalanság, a lehető legkedvezőtlenebb lakási viszouyok következtében az ottani bikosság testi fejlődése sok kivánni valót hagy hátra; az ottani nép bőven áldoz minden járványnak, mert az ezek elleni védekezés igen sokba kerííl. Általában ezen vidékeken igen sok az elnyomorodott, beteg, keresetképtelen ember; igen sok a korai elhalálozás, és így az elárvult és elhagyott gyermekek száma is igen nagy. Képzelhető, hogy ily viszonyok közt mily pontatlanul történek a járványos betegedési esetek bejelentése; mily kevés sikere van az azok elleni óvintézkedéseknek és általában a gyógyításnak is, a mikor van orvos, de nincs gyógyszer; nincs gyógyszerre való, és nincs megfelelő táplálék. Képzelhető, mily ellátásban részesülnek ily viszonyok közt az aggok, a gyógyíthatatlan betegek, a tehetetlen, munkaképtelen egyének, az elárvult és elhagyott gyermekek, és képzelhető, hogy ebből a lehető legvisszásabb helyzet támad. De legnagyobb baj, hogy ezen vidékek lakói a mostoha gazdasági viszonyok, a föld hozamának elégtelensége következtében tömegesen, ezrével elvándorolnak más vidékekre, hogy munkát, keresetet találjanak és szolgálatba álljanak. Ezek munkájának tehát más vidékek veszik hasznát, ezeknek az ereje ott fogy el, és aztán, mint teljesen munkaképtelen egyének térnek vissza azon vidéknek, azon községnek és hozzátartozóiknak terhére vagy benépesítik a kórházakat, ők szolgáltatják a lelenczeket és csupán a lelenczápolási költségszámla, meg a kórházi számla az egyedüli kapcsolat, emlék, a mely az illető községet és vármegyét egy ily távol lévő hozzátartozókra emlékezteti. (Igaz! Úgy van ! a jobboldalon.) Ilyen vidékeken sok családban előfordul egy-két olyan egyén, a kik után különböző czímeken fizetni kell a betegápolási és más költségeket. A járványok elleni védekezés költségei, a lelenczházi költségek, a magánkórházakban ápoltak utáni betegápolási költségek, a községi költségvetéseket annyira felduzzasztottak, hogy a községi pótadó helyenkint meghaladja az összes állami adók összegét; elnyomorodnak, elpusztulnak egyes családok, elszegényednek a községek, eladósodnak a vármegyék, (Ügy van! Ügy van! jobbfdől.) több százezer forintot tesznek ki a kórházaknak künn lévő követelései és a kórházak csak folytonosan fokozódó állami költségek mellett képesek magukat fentartani és hivatásuknak megfelelni. Ezen helyzet napról-napra csak súlyosbodik, a vagyoni helyzet, a közgazdasági helyzet azon vidékeken hosszú ideig nem igen fog változni. A közlekedés könnyítésével, a kórházak szaporodásával mindinkább nagyobb lesz azon egyének száma, a kik a kórházi ápolást igénybe veszik és a kor kívánalmaihoz és az orvosi tudomány fejlődéséhez képest a kórházi betegápolási költségek is folytonos emelkedést mutatnak. Mindezen életviszonyok azt hozzák magukkal, hogy a betegápolásnak terhe majdnem egész súlyával bizonyos vidékekre, még pedig igen sanyarú viszonyok között lévő vidékekre nehezedik és úgyszólván a felvidéki vármegyéknek kell az országnak majdnem összes nyomorultjait és betegeit ellátni és a vagyontalan elhaltakat eltemettetni. Ilyen helyzetet talált a törvényjavaslat, a mely ilyen viszonyok között valódi áldásnak tekinthető, és igazán őszinte elismeréssel fog találkozni a belügyminiszter úrnak ez irányban kezdeményezése. A törvényjavaslat ezélja a betegápolást rendezettebbé és humánusabbá tenni, egy biztos és szilárd alapot teremteni a betegápolásnak, hogy a kórházak minden fennakadás nélkül teljesíthessék hivatásukat. Czélja a törvényjavaslatnak megszüntetni az e tekintetben fenálló aránytalanságot és igazságtalan aránymegoszlást; czélja az e tekintetben fennálló terheket igazságos arányban, az egyenes adó arányában kiterjeszteni és felosztani az ország minden lakosára és megszüntetni egyes vidékeknek eddigi méltánytalan túlterhelésén. A szállítási költségek és a járványok elleni védekezési költségek egy részének, felének átvállalása által segíteni vél a törvényjavaslat ítgy az egyesek, mint a községek terhén. Czélirányos rendelkezéseket tartalmaz a kórházon kivtíl ápoltak gyógyítására és gyógyszerekkel a betegápolási alap terhére való ingyenes ellátására, segít a betegápolási pénztárak és eselédtartó gazdák terhére és az idevágó törvények és vonatkozó szabványok megkorrigálása és helyesebb értelmezése által. Gondoskodik törvényileg a talált és elhagyott gyermekek ápolásáról és a kórházakban szülőnők ápolási költségeiről Megszünteti a magánkórházak és közkórházak közti különbséget, a mely leginkább abban az anomáliában nyilvánult, hogy ugyanazon vagyontalan emberek után, ha közkórházba kerülnek, a beteg-