Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-308

308. országos ülés 1808. június 7-én, kedden. 269 ápolási alap, ha pedig magánkórházban ápoltatnak, az illető község viseli gyógyítási költségeiket. Rendelkezése körébe vonja a magánkórházak szabályozását és czélirányosan rendelkezik a törvényhatósági betegápolási költségeknek a kórházakkal szemben való kiegyenlítéséről. A bizottságok módosítása a törvényjavaslat szövegén czélirányos megoldási módot ajánl arra nézve, hogy a törvényhatóságok által elvállalt tartozásokra nézve, melyek betegápoläsi czélokból, jelesül kórházak építéséből és berendezéséből eredtek az országos betegápolási alap képez zen fedezetet. T. ház! Megvallom és bizonyára mindenki azon nézetben lesz velem, hogy a felsorolt magasabb érdekek talán erőteljesebb istápolást is nagyobb áldozatot igényeltek volna ; de a kormány és a bizottságok a pénzügyi helyzetre is méltányos tekintettel voltak és a törvényjavaslat diszpoziczióiban találták meg azt a határvonalat, a melyen túl az államháztartás egyensúlyának megzavarása nélkül ezúttal menni nem lehet. Nagy előny, jelentékeny lépés az is a kulturális és humanitárius törekvések terén, és rendelteti úton fog intézkedés tétetni arra nézve, hogy a betegápolási költségeknek magánosoktól való behajtásánál a legmesszebb menő kímélet gyakoroltassák és a mennyiben a kórházak belső berendezési szervezete engedi, olcsóbb osztályok létesítésével is az eddig fennállott terhek elviselhetőbbekké váljanak. És mindezt, t. ház, a törvényjavaslat az eddigi költségtehérrel, minden adóemelés nélkül az egyes adózók és községek ujabb megterheltetése nélkül véli elérhetőnek azáltal, hogy az eddigi betegápolási alapokat egyesíté egy országos alappá és ezen alapot egységes állami kezelés alá veszi és mindazon költségeket, a melyeket eddig a hetegápoláBÍ alapok fedeztek, valamint az újabban elvállalt feladatok költségeit ezen országos alapból kívánja fedezni, tehát esupán magát az adót és annak kezelését kívánja államosítani. Az adózó közönség bizonyos tartózkodással fogad a tekintetben minden reformot, hogy az költségekbe fog kerülni és különösen a pénzügyi reformok megítélésénél abból a nézpontból indul ki, hogy ezek mindig a teher fokozását ezélozzák. E tekintetben igen kellemes meglepetésben fog részesülni az ország adózó közönsége, mert kap egy mélyreható közigazgatási és pénzügyi reformot, mely adóemeléssel nem jár, és mely csupán az adónak méltányos és igazságos elosztásában, annak czélirányos kezelésében és czélirányos rendeltetés szerinti felhasználásában találja meg kalkulusát. (Ügy van! jobbfelöl,) Nem képzelhető olyan törvényalkotási kezdeményezés, a mely ellen aggályok és kifogások fel nem merülnek. Felmerültek ezen törvényjavaslattal szemben is és a bizottságok lelkiismeretes gondossággal beható tanácskozás tárgyává tették a felmerült összes aggályokat; az eltérő nézetek ezen törvényjavaslat szövegében találkoztak és ezen törvényjavaslati szöveg, mint a pénzügyi és a közigazgatási bizottság együttes megállapodásainak eredménye kerül a t. ház elé. Egyértelmű volt a nézet mind a két bizottságban arra nézve, hogy bármily íidvös legyen ezen törvényjavaslat intenczióiban és bármennyire helyes legyen a kivitelben, az, tekintettel a küszöbön álló adminisztráczionális reformra és tekintettel a kilátásba helyezett adóreformra, csak átmeneti jellegűuek tekinthető és mint ilyen léptethető életbe. Mind a két bizottság egyértelműleg a végleges rendezést, a végleges megoldást csak abban láthatja, ha a betegápolás és általában az egészségügy és az azzal kapcsolatos szegényügy és lelenczügy együttesen a közigazgatási reform keretében nyer szabályozást (Helyeslés a jobboldalon.) és az összes felmerülő költségek az állami költségvetésben találják fedezetüket. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen átmeneti jellegével tartják csak a bizottságok, különösen a pénzügyi bizottság megférőnek azt, hogy a betegápolás költségei és azoknak pótadó útján előálló fedez 3te nem a rendes költségvetésbe illesztetik, hanem külön alapként kezeltetik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég hiba!) A törvényjavaslat azon eredeti diszpozicziójával szemben, hogy a 3°/o-on felül megállapítandó és kivetendő adószázalékot a két miniszter állapítsa meg, alkotmányjogi, budgetjogi szempontból támadt aggályt, azt hiszem, eloszlatta teljesen a pénzügyi bizottságnak a belügyminiszter úr készséges hozzájárulásával megállapított azon módosítása, mely szerint a két érdekelt minisztert esupán az adószázalék megajánlásának joga illette, a százalék-megállapítás, az elhatározás joga pedig a törvényhozásnak tartassék fenn. Általános elvi szempontból is akadt kifogás. Nem tartják többen megegyeztethetőnek a javaslat abbeli alapgondolatát, hogy az állami hatalomkör e tekintetben kiterjesztetik, azon általános elvvel, hogy a betegápolási, a szegényügy és ezzel kapcsolatos kérdések társadalmi feladatot képeznek, s mint ilyenek az autonóm testületek és községek jogkörébe esnek. Ha valahol, itt áll különösen az, hogy általános érvényű, minden időre és mindőn viszonyokra alkalmazható szabály nem létezik és az intézkedéseknek és fejlődésnek irányát az étetviszonyok és szükségletek szabják meg. Már pedig a mi viszonyaink, a mi életszükségleteink pontos megfigyeléséből csak azon tanúság meríthető és csak azon tapasztalat szerezhető, hogy