Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-307

307. országos ülés 1898. június 6>án, hétfőn. 263 nak szünete volt, tehát a mikor tudvalevőleg a képviselő urak nagyobbiésze a fővárostól távol volt, és a midőn a jelentéseket a képviselő urak csakis akkor vehették kézhez, a midőn Budapestre felérkeztek, vagyis midőn a képviselőház tulajdonképeni munkarendje megkezdődött, e hó 6-án. Én tehát, miután — miként beszédem elején kinyilatkoztattam — ezen javaslatot ígea fontosnak tartom, és miután ezen javaslat fontosságára való tekintetből szükséges, hogy ezzel a pártok is behatóan foglalkozzanak és így, ha ezt a kérdést már a holnapi ülés napirendjére tűzzük ki, nincs alkalom még a párttagoknak sem tudomására hozni, hogy ez a fontos javaslat kerül megvitatásra: én erre való tekintettel kérem a t. házat, hogy legyen olyan szives és az elnök úr előterjesztésétől eltekintve a betegápolásról szóló törvényjavas'atot ne a holnapi, hanem a holnaputáni ülés napirendjére tűzze ki. Ajánlom a t. háznak indítványom elfogadását. Elnök: Egy felvilágosítást kell adnom a t. háznak, mely ellentétben van a képviselő úr által megemlített köríílménynyel. Én úgy vagyok értesülve hivatalosan az iroda részéről, hogy a kinyomatott jelentés nemcsak itt a lakásokra, hanem a távollevő képviselők részére a vidékre is elküldetett. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Ellenmondások baJfelől.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Eltekintve attól, a mit az igen tisztelt elnök úr mondott a kiosztásra vonatkozólag és hangsúlyozásával annak, hogy a házszabályokban megállapított időben szabályszerűen a kiosztás megtörtént, kötelességemnek tartom hivatkozni arra, hogy nincs igaza a felszólaló képviselő úrnak akkor, mikor valami nagy siettetésről beszél ; mert a törvényjavaslat több mint három hete már a ház asztalán fekszik. (Úgy van ! ügy van! .jobbfelöl.) De a pünkösdi szünetet megelőzőleg már bátor voltam jelezni, hogy az első napon kérem tárgyaltatni azt, a mit letárgyaltunk, és a mennyiben azok elvégeztetnének, már a második napon kedden tárgyalásra fognók ki tűzni a betegápolásról szóló törvényjavaslatot, (Úgy v-m ! Úgy van! jobbfelől.) Akkor senkinek ez ellen kifogása nem volt. Most a t. elnök úrnak javaslata semmi egyéb, mint megismétlése annak, a mit akkor mondottam. (Úgy van ! jobbfelöl.) Különben azt hiszem, t. ház, hogy nem áll érdekünkben az időt nem használni fel és nekem mint a kormány egyik képviselőjének, sőt fejének kötelességem gondoskodni arról, hogy a t. háznak munkája legyen, még pedig két okból, először mert munkával foglalkoztatni a házat szükséges, de másodszor azért is, mert minden egyes alkalmat méltóztatnak felhasználni arra, hogyha egy napig szünetel a ház: hogy ime a kormány képtelen a házat foglalkoztatni. (Úgy van! jobbfelől.) Én foglalkoztatni akarom és már ezelőtt 14 nappal bátor voltam a t. háznak jelezni, hogy hetedikén lesz czélszerű tárgyalni a betegápolásról szóló törvényjavaslatot és épen ezért kérem, méltóztassanak az elnök úr javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök! Kivan még valaki szólni ? Várossy Gyula: T. ház! Én csak ahhoz akarok szólni, a mit az igen tisztelt elnök úr mondott, hogy a törvényjavaslat az iroda által még a vidékre is elküldetett. Én meglehetősen közel lakom a fővároshoz a vidéken, odahaza voltam az ünnepek alatt és még máig sem kaptam meg a törvényjavaslatot; de úgy hiszem, ebben a házban rajtam kivű'l még többen is lehetnek, a kik ezt a törvényjavaslatot nem kapták meg. Azért méltánylandónak találom azt a kérelmet, hogy mindenki megkaphassa ezen törvényjavaslatot tanulmányozás végett, hogy talán esetleg holnap ne tárgyalnók a t. elnök úr által a holnapi napirendre kitűzött törvényjavaslatot. Én konstatálni akartam, hogy közeli vidéken lakom és nem kaptam kezemhez a javaslatot. Elnök: Elfogadja a ház a javaslatba hozót napirendet? (Igen! Nem!) Kérem, a kik elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház elfogadta. Következik az interpelláczió. Mócsy Antal: T. ház! Interpelláczióm tárgya összeköttetésben van azokkal, a mik a napirend előtti felszólalásokban mondottak. Azért a t. ház természetesnek fogja találni, hogyha igen röviden fogok nyilatkozni ama vádra nézve, mely itt a függetlenségi oldalról a néppárttal szemben hangoztatva lőn ama szavakban, hogy Kossuth-gyalázok. A t. házat bátorkodom arra figyelmeztetni, hogy már akkor, a midőn a függetlenségi párt... Elnök: Kérem a képviselő urat, most nem lehet vitát kezdeni! Tessék az interpelláczióját megtenni. Mócsy Antal: Hiszen azzal ez összefügg! Elnök: Akár összefügg, akár nem, az interpellácziót indokolja az ember; a képviselő úr pedig kijelentette, hogy felelni akar az előbbi nyilatkozatokra. Ez nem lehet. Mócsy Antal: Tehát röviden kinyilatkozhatom, hogy nem vagyunk Kossuth-gyalázók, és más alkalomra fentartom ennek bizonyítását. Most áttérek interpelláeziómra, mely a rendőrségnek május 24-én Lepsényi Miklós képviselőtársunk tettleges bántalmazása alkalmával tanúsított magaviseletére vonatkozik. Méltóztatnak tudni, — hisz most is előadatott, — hogy május 24-én Lepsényi Miklós képviselőtársunk itt a képviselőház előtt egy képviselőkből és nem képviselőkből álló csoport által tettleg bántalmaz-