Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-307
307. országos ülés 1898, június 6-&n, hétfőn. 257 hiszi soha, mert ilyen eljárásnak és felfogásnak ÍI függetlenségi párton harmincz esztendő óta semmi nyomát nem találni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Még egyszer visszatérek erre a kérdésre, a mely voltaképen indító oka volt annak, hogy ez az ügy egyáltalában napirendre jöhetett, — azaz a nemzet nagyjai iránt való hazafias kegyelet megsértésére. Mit szólna ahhoz a t. néppárt, hogyha a parlament pártjai pártállás sze rint kezdenék eltiporni a nemzet ezeréves életében a nemzet dicsőségét alkotó nagyok emlékezetét, — pártonként avagy felekezetenként? (Helyeslés a szélső baloldalon ) Mi maradna meg akkor a nemzet számára, mi maradna meg az ifjúság számára, mi maradna meg a jövendő számára a nemzeti önérzet anyaga gyanánt? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A tíz parancsolat azt mondja: Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú életit légy a földön. (Egy hang a szélső baloldalon: Azt ők már régen elfelejtették!) A hazafiság parancsa pedig azt mondja: Tiszteljétek a nemzet elhunyt nagyjait és azok dicső emlékezetét, hogy a nemzet örök életű legyen e földön. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a balés szélső baloldalon.) Rakovszky István: Kérem a t házat, hogy ugyanazon jogezímen, mint Eötvös Károly t. képviselő úrnak megengedte, hogy a napirendtől eltérhessen, nekem szintén adja meg az engedélyt a felszólalásra. (Zaj.) Polczner Jenő: Nem adjuk meg! (Derültség. Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások jobbfelól: Me /adjuk!) Elnök: Az engedéht a ház az elnök felhívására adhatja meg. Kérem a képviselő urat, tessék bevárni, míg a ház az engedelmet megadja. Megadja a ház az engedelmet? (Igen!) A ház megadta az engedelmet. Rakovszky István: Nagyon szépen köszönöm a háznak engedélyét; ebben a méltányosságot látom érvényre jutni. Annál is inkább kötelességünk felelni, mivel itt provokálva lettünk. Kötelességem felelni egy közbeszólásra is, a mely a t ház figyelmét elkerülte: Polczner Jenő t. képviselő úr nekünk ide kiáltotta ; Kossuth gyalázok! Ezt a kérdést nyomban tisztázni kell. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon és a baloldal hátsó padjain.) Rigó Ferencz: De őszintén ám! (Derültség.) Rakovszky István: Én be fogom bizonyítani a t. háznak olyan csattanósan, hogy őszintén beszélek, — talán őszintébben, mint a háznak némely tagjai. (Felkiáltások a szélső balKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. oldalon: Ki az? Gyanúsítás!) Ki az? Nem maradok adós erre a kérdésre. T. ház! Sem rám, sem társaimra nem bizonyíthatják rá, az én személyemre 16 éves politikai szereplésem óta a megyegyűléseken, a nyilvánosságban, a sajtóban — hogy én egy szóval is Kossuthot gyaláztam volna, azt hiszem a többiekre sem, soha. T. ház! Én kijelentem, hogy egészen más politikai meggyőződésben vagyok, egészen más politikai táborban vagyok, nekem jogom van politikai szempontból kritikát mondani Kossuth politikai szereplése felett. De én sohasem érintettem az egyént, sohasem érintettem a személyt, ha más okból nem is, már azon egyetlen okból is, hogy Kossuth Lajos egyéniségét mintegy a várfokra kitűzött lobogónak tekintem, a mely körül egy politikai párt tömörül és még a legádázabb, legelkeseredettebb ellenségnek is kötelessége volna azon esetben is, ha talán elfoglalnák ezt a várfokot és új zászlót tűznének fel reá, azt a zászlót, melyet levonnak, tiszteletben tartani. E tekintetben nekünk senki jogosult szemrehányást őszintén, igazán nem teher; ha teszi, úgy csak álokok és álezólok vezethetik. Ezzel végezvén Polczner Jenő képviselő úr közbemondásával, legyen szabad valamit a t. függetlenségi pártnak figyelmébe ajánlani. Eötvös Károly t. képviselő úr nekünk nagyon sokat ajánlott figyelmünkbe. Nekem is jogom van erre valamit felelni. Mondta a többek közt, hogy nem létezhetik két meggyőződés. Mondta, hogy egy nemzet nagyjainak őszinte tisztelete nélkül nagygyá nem lehet. Szerencsés vagyok a t. háznak ezen őszinte tiszteletre vonatkozólag adatokkal szolgálni. (Mozgás a szélső baloldalon. Halljuk.' Halljuk! baljelöl.) Ezen adatszolgáltatás irodalomtörténelmi értékkel is bir, bibliografikus becse is van. 187 J 2-ben Pesten Ráth Mór könyvkiadónál megjelent egy könyv. Ennek a czíme a következő : »Tegyük félre a pártviszályt pünkösdre virradóra. A magyar választó közönségnek pártkülönbség nélkül ajánlja Karólusz.« Hogy ki az a Karólusz, én nem tudom; hanem egy nagyon elszánt és teljes meggyőződésű soviniszta magyar ember lehetett olyannyira, hogy még a latin nevét is »K<-val írta, az »ó«-ra egy óriási éket tett és a latin »s« helyett »sz«-t írt. (Zaj.) Ez a könyv oly nagy ritkaság, hogy én, a ki a biblikus ritkaságokra vadászok, nem tudtam azt magamnak megszerezni. Három példány létezik cfak, s a mi igen kitűnően és dúsan ellátott közkönyvtárainknak csak egyikében, a magyar akadémia könyvtárban van meg 146S. sz. alatt, de onnan ki nem adják még 33
