Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-304

244 301. országos Ülés 1898. május 23-án, hétfőn. tei*mészetesnek tartok, — hogy lesz szavazati joga, de hogy az alapítói üzletrészek után egy szavazat lesz-e, vagy több, a kinek több üzletrésze van, arról majd csak az alapszabályokban fogunk felvilágosítást nyerhetni. Egy alapítóra nézve, tudniillik az államra nézve, annyit már megtudtunk ebből a törvényből, hogy annak több joga lesz, mint minden más alapítónak, a menynyiben az újonan javasolt szöveg értelmeién az állam az ő alapítói üzletrészei után nem tudjuk még, hogy mennyi szavazattal fog bírni de azt már tudjuk, hogy alapítói üzletrészei után joga lesz a pénzügyminiszternek két igazgatót megválasztani. Két igazgatóra nézve tehát biztosítva van a választási jog. De már most az első alakulásnál az elnökön és két alelnökön kivtíl még négy igazgató lesz választandó. Hogy ezek hogy fognak megválasztatni, ki által és mi módon, arról semmiféle felvilágosítást nem nyerünk, még pedig annál kevésbbé, mert szólanom kell még a tagok másik kategóriájáról tudniillik a rendes tagokról. A rendes tagok az egyes szövetkezetek, melyek a központba belépnek. De a törvényjavaslat szerint, ha a szövetkezet be akar lépni a központba, ez csak az igazgatói határozat útján történhetik meg, mert az igazgatók határoznak a felett, hogy valaki a központi hitelszövetkezet rendes tagja lehet-e vagy sem. Szóval ezen forma szerint az igazgatóságnak előbb kell megalakulnia, semmint a szövetkezetnek valaki rendes tagja lehetne, mert a felett, hogy rendes tag lehet-e vagy nem, az igazgatóság fog határozni. Már most, t. ház, hogy fog ez az első alakulás megtörténni ? Ki fogja a prospektust kibocsátani? Ki fogja azon tervezetet elkészíteni, mely az alapítóknak feltétlenül oda nyújtandó, hogy tudják, mit írnak alá? Erre az első alakulásra nézve semmiféle felvilágosítást nem nyerünk. Hiszen én el tudok magamnak egy lehetőséget képzelni., mely az alapítók által aláírt tervezet mellett fogja az első alakulást keresztülvinni az állam mint alapító segélyével, szóval hogy tisztán mint alapítók fognak résztvenni a közgyűlésen, de mégis hogy eziránt valamiféle tájékozást nyerjünk, tisztelettel kérném a kormány tagjait, hogy eziránt adjanak valami megnyugtató felvilágosítást, mert ellenesetben azt kellene hinni, hogy habár az mondatik az előterjesztett szövegben, hogy az állam a maga alapítói üzletrésze után csak két igazgatót nevezhet ki, ha megfelelő kautelákról gondoskodás nem történik, ez a törvényjavaslat és ez a szöveg tényleg nem jelent egyebet, mint azt, hogy az első alakulásnál tulajdonképen mind a hat igazgató a kormány által fog vagy kineveztetni, vagy alkalmaztatni. Ez az egyik dolog, a mely miatt fel kellett szólalnom. A másik dolog, t. képviselőház, az, hogy én már az általános vita során felvetettem, hogy ezeknek az igazgatóknak díjazása és jutalmazása iránt a törvényjavaslatban semmiféle propoziczió nem tétetik. Azt tudjuk, bogy nem kell szövetkezeti tagoknak lenniök, lehetnek azonkívül álló egyének; azt is tudjuk, hogy ha e javaslat 50. §-át méltóztatnak figyelembe venni, hogy ezen 54. §. diszpozicziói szerint a központi szövetkezetnek egész nycreségjutaléka ott kimerítést nyer. Ez az 54. §. tehát negatíve megadja nekem is, másnak is azt a felvilágosítást, hogy a központi szövetkezeti igazgatók osztalékot kapni nem fognak és nem dividenda szerint fognak jutalmazásban részesülni. Hogy azonban miben fognak részesülni, aziránt semminemű felvilágosítás nincs. Úgy látszik, ezt a latitude-t a t. kormány az alapszabályoknak kívánja fentartani, és az igazgatóság mint ilyen regieköltségben, fizetésben részesülne. Én ezt nem tartom szerencsés eszmének, de nem akarok felette vitatkozni, hanem legalább felvilágosítást akarok kapni az iránt, hogy mily mértékig czéloztatik ez, és hogy az alapszabályokba nem tartaná-e a t. kormány szükségesnek legalább anynyit felvenni, hogy ez a fizetés az osztalékoknak bizonyos arányszázalékot meg ne hídadhassa, és hogy be ne következzék az az eset, hogy az igazgató urak akkor is húzhassanak busás fizetést, a mikor magának a központi szövetkezetnek nyeresége vagy nincs, vagy esekély nyeresége van, vagy pláne vesztesége van. Nem szükséges mondanom, t. ház, hisz mindenki tisztában van azzal, hogy e szövetkezeteknek és különösen a központi szövetkezet működésének lehetnek áldásdús eredményei, sőt várok is tőlük ilyesmit, de ha például e központi növetkezet igazgatósága úgy lenne szervezve, hogy az alapszabályak mértéken túl nagy díjazást biztosítanának az igazgatóságnak: akkor kegyeskedjenek nekem megengedni, — politikai tendenczia, vagy bármiféle más tendenczia nélkül mondom — az egész szövetkezeti ügy egész jövendője koczkára volna téve és ez a nemes humanisztikus intenczió, a mely a törvényhozást akkor vezeti, a mikor a csekélyebb hitelre szorult egyének hitelét olcsón akarja közvetíteni, halomra dőlne és e központi intézet nem lenne egyéb, mint egy esetleges elhelyező intézet olyanok számára, a kik talán szereztek érdemeket, talán nem, de a kik mértéken túli díjazás ban részesülnének akkor is, a mikor ott másokat veszteség ér. Egyáltalában nem vagyok tájékozva e tekintetben a kormány szándékai felől, mert sem az ankét, sem a bizottság tagja nem lévén, nem tudtam e tekintetben felvilágosítást Szerezni, és mert az indokolás eziránt tájékozást nem nyújt, de a legkevesebb, a mit kívánok, az, hogy