Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-304
304. országos ülés 1898. május 29-án, hétfőn. 245 a t. kormány akkor, a mikor az első alapszabálytervezet szerkesztése és megállapítása úgyszólván kizárólag a kormány kezében marad, mert hiszen az első alakulás előtti tervezet egészen az ő felelősségére történik; legalább tegyen egy nyilatkozatot a képviselőház előít az iránt, — ha már konkrét javaslatokkal nem engedi magát korlátoztatni — mi a czélja, és különösen ezen igazgatóságoknak legalább elvileg milyen mértékig terjedő díjazást, vagy fizetést akar kilátásba helyezni, mert ha ez iránt még csak felvilágosítást sem kapunk, — bocsánatot kérek, de a minden ellenzéki viszketeg nélkül, csupán csak kötelességét teljesítő képviselő nem nyughatik meg ebben a törvényjavaslatban úgy, mint ha legalább biztosítást nyerünk az iránt, hogy ez az állás nem fog felhasználtatni arra, hogy itt nem tudom micsoda mértékentúli nagy díjazások helyeztessenek kilátásba. A mi, t. ház, az inkompatibilitási kérdést illeti, ezt Rátkay László t. képviselőtársam konkrét indítvány alakjában vetette fel. De szinte furcsa a következő dolog: Ott, a hol a vidéki szövetkezetek igazgatósági tagjairól volt szó, felvetették az erkölcsi diszqualifikáczió kérdését és Komjáthy Béla t. barátomnak módosítása folytán abban állapodott meg a t. ház, hogy e diszqualifikácziót a nyereségvágyból elkövetett büntetendő cselekményekre szorította. Egész tiszteiette] kérdem én a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy ha már a vidéki szövetkezeteknél szükségesnek tartotta ily erkölcsi quarantaine alá helyezni azt az igazgatóságot, a központi szövetkezet igazgatóságánál, a melynek talán mégis csak fontosabb hivatása van, mint a vidéki szövetkezeti igazgatóknak, vájjon miért feledkezett meg erről a feltételről ? Én azt hiszem, hogy sokkal jobb azt bevenni ; utóvégre hiszen az embernek lehet feledékenységet is szemére lobbantani, nembünaz, emberek vagyunk és a míg emberek leszünk, hibázni fogunk. Nem akarom azzal vádolni a t. miniszter urat, hogy az volna az intencziója, mintha ide ebbe a központi igazgatóságba olyan emberek is beférkőzhetnének, a kik nem lehetnek tagjai egy vidéki hitelszövetkezet igazgatóságának, de ha meg van az az intencziója, és ha van egy törvény, a mely a vidéki szövetkezeti igazgatóságnak ezt a korlátozását felállítja, és akkor rátérek a központi igazgatóságra és ott ezt a korlátozást felállítva nem találom, én mint jogász talán juthatnék arra az interpretáczióra is, hogy akkor a törvényhozás maga nem akarta kizárni ezeket az egyéneket; de ezt a feltevést talán tőlünk ellehetne hárítani, és nem hiszem, hogy köztünk lenne bárki, a ki ezt helyesnek találná, hogy a törvény így interpretáltassék. Már most akármelyik bíró előtt a világon mivel fogjuk megvédhetni azt az álláspontot, hogy én akartam, hogy itt is kizára q sanak ezek az igazgatók és mint törvényhozó, még sem vettem fel ezeket az intézkedéseket, csakis a kllls'í szövetkezeteknél! Hiszen e tekintetben sem terjesztek elő konkrét módosítást, hanem csak azért hoztam mindezeket fel, — ne méltóztassék azt rossz néven venni — hogy különösen azon képviselők, a kik a bizottságoknak nem tagjai, ilyen természetű aggodalmaikat nem egyéni okokból, hanem bizonyára a közérdek legszentebb java érdekében ott hozzák fel, a hol az nekik egyedííl lehetséges, a képviselőházban. Már most, ha a magyar parlamentben az úgynevezett angol bizottsági rendszer volna elfogadva, a hol tulaj donképen a bizottsági tárgyalások a döntők, más volna a helyzet. De nálunk a bizottságokban való megjelenésre ugyan joga van a képviselőnek, abban részt vehet, de szavazati joga nincs. S méltóztatnak tudni, hogy nekem micsoda keserű emlékeim vannak a miatt, hogy egyszer ezzel a joggal éltem a bizottság előtt, úgy, hogy az ember kénytelen tartózkodni ettől. Ne méltóztassék ezt úgy magyarázni, hogy a részletes vita és tárgyalás során factiosus oppositio-t csinálunk, hanem igenis lelkiismeretesen kötelességet akartunk teljesíteni, hozzá akartunk járulni ahhoz, hogy ezen javasolt szakaszok jobban érvényesülhessenek. Ezeket is csak azért hoztam fel, hogy most is kijelentsem, hogy én tartózkodom attól, hogy ebben az utolsó negyedórában gyökeres módosításokkal álljak elő, de legalább felvilágosítást kellene nyernünk az iránt, hogy miként gondolkozik a kormány az első alakulásnak végrehajtása körűi, miként gondolkozik az igazgatóságnak adandó jutalmazás tekintetében. Azt hiszem, hogy ennek a felvilágosításnak a megadása a törvényjavaslatnak és a közérdeknek tesz hasznos szolgálatot, és ezért kérem is tisztélettel a kormányt, hogy méltóztassék akár a pénzügyminiszter úr, akár az igazságügyminiszter úr nyilatkozni ebben a kérdésben. Csupán csak ezt akartam kijelenteni. Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz szólani? (Nem!) Szólni senkisem kívánván, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Rátkay László képviselő úr felvetette a központi igazgatósággal szemben az inkompatibilitás kérdését. Azt hiszem, szükségtelen ezzel a kérdéssel bővebben foglalkoznom, mert hiszen t. kollégám, az igazságügyminiszter úr nemcsak a bizottságban, de a képviselőházban is nyilatkozott erről a kérdésről, a mennyiben hivatkozott arra, hogy a pénzügyi bizottságban az inkompatibilitás kérdése is felvettetett. Erre
