Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-304

240 304. országos ülés 1898. május 23-án, hétfíSn. Elnök (csenget): „Csendet kérek ! Polónyi Géza: . • . feltétlenül illetékesebbnek tartom a t. pénzügyminiszter urat, mintsem magainat és fel kell tennem, hogy a kormány akkor, midőn egy ilyen országos intézményt lábra akar állítani — ez idő szerint legalább — elment azon határig, a melyet pénzügyi helyzetünk megengedhetett. A miért én ezen szakasznál felszólalok, az egészen más dolog. Aziránt kívánok tudniillik a t. pénzügyminiszter úrtól felvilágosítást, bogy akkor, midőn egy törvényjavaslatot hozunk, a melyben a legutolsó fillérig . . . Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a tanácskozás nyugodt menetét zavarni. Polónyi Géza: . • . megállapíthatjuk azon kereteket, a melyeken belül az állam a pénzügyi segélyezés terén elmehet, vájjon a t. pénzügyminiszter úr ebben a budget szempontjából fontos kérdésben ezt magára nézve oly czinozurának tekinti-e, a mely legalább jövendőben ki fogja zárni azt, hogy költségvetési vagy specziális más törvény nélkül más szövetkezeteknek tőle tetsző és tetszése szerinti segélyeket nyújtson, avagy pedig ezt az eljárást jövendőben is szándékozik-e folytatni. Nem ok nélkül szólalok fel. Kezemben van egy bécsi újság, a bécsi »Versicherungs Z«itung«, mely május 8-áról egy budapesti tudósításban furcsa közleményt hoz, és a melyet épen azért, mert egy bécsi lapban jelent meg, és ellenséges indulata ennek a közleménynek több mint nyilvánvaló, azért hozok fel, mert alkalmat akarok adni a pénzügyminiszter úrnak, hogy az országos közvéleményt és azokat, a kik ily híresztelések tekintetében könnyenhivők, megnyugtassa, hogy a kormányt nem vezette az a szándék, mely a közleményben mondatik. Nem olvasom fel az egész közleményt, csak röviden reprodukálom; a kiket közelebbről érdekel, azoknak rerdelkezésére bocsátom. Röviden az van benne, bogy alakúit itt Budapesten egy kölcsönös országos biztosító szövetkezet, a mely 200.000 forint biztosítéki tőkével alakúit volna meg, a melynek p

azonban ez a 200.000 forint biztosítéki tőkéje nem volt meg, hanem . akként szereztetett az be, bogy az igazgatók maguknak egy banknál hitelt biztosítottak 200.000 forint erejéig. Ez a 200.000 forint állítólag elveszett, és ekkor az igazgatóság egy másik, 100.000 forintot újabb hitelt szerzett volna magának, a mely szintén elveszett és a midőn ily módon a biztosító szövetkezet vagyona ki volt merítve — és erre fektetem a súlyt — az mondatott a czikkben, hogy politikai okokból a t. kormány akként mentette meg ezen most már sülyedésben levő szövetkezetet, hogy 100.000 forintnyi olcsó kamatú kölcsönt adott ezen intézetnek. Nem vagyok hajlandó ezen feltevést ez alkalomból helyesnek elfogadni, de bármilyen indok is vezette a pénzügyi kormányt, én felteszem, hogy a t. pénzügyminiszter urat a legnemesebb intenczió vezette. A miért felszólalok, ez az, bár legyen ez a legnemesebb intenczióból eredő, legyen a legjogosúltabb dolog, azt, hogy egyes intézeteknek és vállalatoknak más konkurreus vállatok nehezítésére olcsó és esetleg ingyen kölcsönt bocsásson a pénzügyi kormány rendelkezésére, nem tartom helyes eljárásnak és a budgetjog szempontjából megengedhetőnek. A miért tehát felszólalok, erre az esetre vonatkozó tekintetből is kérek felvilágosítást és különösen megnyugtatást az iránt, hogy ha már lesz ilyen központi hitelszövetkezet és szervezet, a melynek az állam a maga törvényében biztosítja megfelelő korlátok közt az államsegélyt, vájjon jövendőben azután különösen az ilyen körülmények közt levő szövetkezetek nem fognak-e a törvényhozás tudta és hire nélkül ilyen eagyobb segélyben résjsesíttetni. Ezt kötelességemnek tartottam felemlíteni különösen arra való tekintettel, hogy a t. pénzügyminiszter úrnak mód és alkalom kínálkozzék arra, hogy a tényállást a maga egészében adja elő a képviselőháznak. Azt hiszem, maga a t. pénzügyminiszter úr is elég fontosnak tartja ezt a dolgot arra, hogy megnyugtató felvilágosítást adjon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszteri T. ház! Gróf Benyovszky Sándor képviselő úr a javaslat 78. §-nak első bekezdéséhez, ha nem is irásba foglalt indítványt nyújtott be, de azon óhajtásának adott kifejezést, hogy az a megállapítás, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, hogy a központi szövetkezet alaptőkéjéhez az állam legfeljebb egy millió korona összeggel járuljon, úgy módosíttassák, hogy ne legfeljebb, hanem »legalább« egy millió koronával. Azt hiszem, midőn a kormány pénzügyi szempontból megállapította azt a támogatást, melyben az intézményt részesíti, oly messze ment, a mennyire a fenforgó pénzügyi körülmények között mehetett és annyi áldozatot helyezett kilátásba, a mennyiről azok, kik eddig a szövetkezeti ügyért buzgólkodtak, talán soha nem álmodtak. Azt hiszem, e tekintetben a mai viszonyok között elmentünk a legvégső határig. Ha később a körülmények úgy alakúinak, hogy csakugyan indokoltnak fog látszani, hogy a törvényhozás nagyobb összegeket bocsásson a szövetkezeti központ rendelkezésére, semmi sem fogja útját állani annak, hogy törvényho-