Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-304

304. országos ülés 1898. í. május 23-án, hétfőn. 241 zási úton a támogatás felemeltessék. De azt hiszem, ez alkalommal semmivel sem lehet indokolni egy korlátlan összegmegállapítást. (Ügy van! balfelöl.) mert ez egyéb nehézségektől eltekintve, azzal is járna, hogy oly igények támasztatnának, a melyekkel szemben a kormány nem volna képes az állam pénzügyi érdekeit megóvni. Mert ne méltóztassék elfelejteni, hogy itt nem állami intézetet akarunk felállítani, hanem csak állami támogatással, vezetéssel és segélyezéssel oly intézetet, melyet tulajdonképen létesíteni és lentartania társadalom vau hivatva. Ezeket kívántam gróf Benyovszky Sándor képviselő úr felszólalására megjegyezni. A mit Polónyi Géza képviselő úr felhozott, az, azt hiszem, semmiféle összefüggésben a kérdéssel nincs. Mindazonáltal minthogy ő jónak látta e kérdést itt szóba hozni, kötelességemnek tartom arra egy pár szóval reflektálni. Az a körülmény, hogy a törvényhozás most a szövetkezeti kérdést bizonyos ágazataiban rendezi, semmi esetre sem fogja mellőzhetővé tenni a jövőben sem azt, hogy például oly szövetkezeteket, a melyek nem fognak a központ kötelékébe tartozni és eimek a törvénynek határoz mányai alá esni, a melyek azonban üdvös működést fejtenek ki, a kormány, ha azok esetleg nehéz helyzetbe, súlyos viszonyok közé jutnak, ne segélyezzen, ne támogasson és ne tegye meg azt, a mit megtehet, hogy nagy kalamitás be ne álljon. Ha, t. ház, ily esetekben a kormány mindig csak a törvényhozás engedélyét várná meg és nem sietne segítségére bizonyos intézeteknek, a melyek az ország egyik vagy másik vidékén elemi csapások, vagy más körülmények következtében nehéz helyzetbe jutnak; ha a kormány ily esetekben magukra hagyná azokat az intézeteket, engedné azokat pusztulni, a mi esetleg egész vármegyéknek, országrészeknek pusztulását és vagyoni töukretételét vonná maga után, a mint az utóbbi időben nem egy helyen meg is történt: akkor, azt hiszem, a t. képviselő úr volna első sorban az, a ki vádat emelne a kormány ellen, hogy adminisztratív tekintetben nem teljesíti kötelességét. T. ház! Midőn egy szövetkezeti alapon megalakult biztosító társulat hasonlóképen nehéz viszonyok közé jutott, hozzám fordult, hogy támogassam azon nehéz küzdelemben, a melyet folytat és nyújtsak módot arra, hogy abba a helyzetbe juthasson, hogy bevárhassa az aratás utáni időt, midőn az emberek fizetéseiket teljesíthetik és ne legyen kénytelen a szegény alsóbb osztályú egyének ellen tömeges végrehajtásokkal fellépni. Midőn ezzel a kéréssel szemben az állam biztosítása mellett százezer forint kamatozó kölcsönt engedélyeztem, azt hiszem, hogy egyáltalában nem léptem túl hatáskörömet, sőt ellenKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. kezőleg megtettem azt, a mit a fenforgó viszonyok közt megtenni kötelességem volt. Horánszky Nándor: A törvényhozás tudtával kellett volna tenni! Polónyi Géza: Be kellett volna jelenteni! Lukács László pénzügyminiszter: Ideiglenes pénzelhelyezésről lévén szó, az soha semmi körülmények közt a törvényhozásnak nem szokott tudomására hozatni. (Mozgás a szélső baloldalon.) Midőn az első házai takarékpénztárnak szövetkezeti czélokra pénzt bocsátottunk rendelkezésre, az sem jelentetett be a törvényhozásnak. Horánszky Nándor: Állami jótállás volt! Lukács László pénzügyminiszter: Hol volt állami jótállás? Semmiféle állami jótállásról itt szó sincs, ímnem annak az intézetnek jótállásáról, a mely kapja és a mely összes vagyonával felelős az államnak azért a kölcsönvett összegért. És itt csak azt kívánom megjegyezni, hogy arra, a mit egyes bécsi lapok írnak, a melyek részvénytársulati alapon létesült biztosító társulatok közlönyei, nem igen lehet sokat adni és azon nem lehet megindulni. Olvastam én nemcsak bécsi, hanem budapesti lapokban is támadásokat magam ellen ezért a 'tényért, a mely támadások azonban ép oly kevés alappal birnak, mint az, melyre t. képviselő úr a bécsi lapba hivatkozik. Csak azt kivánom még megjegyezni, hogy itt nem az állam pénzének ingyenes rendelkezésre bocsátásáról van szó és másodszor abszolúte semmiféle politikai tendencziája a dolognak nincsen, mert ha a t. képviselő úr utána jár azoknak a viszonyoknak, a melyek ezt a segélyezést szükségessé tették és ismeri azokat az egyéneket, kik annak az intézetnek az élén állanak, meg fog győződni, hogy a politikai színezetnek még csak látszata sem forog fenn. (Helyeslés a jobboldalon ) Elnök : A 78. §-hoz Írásbeli módosítás nem nyújtatott be; kibánnak szavazást? (Nem!) Kijelentem, hogy a 78. §-t a ház változatlanul elfogadta. Következik a 79. §. Nyegre László jegyző (olvassa a 79. §-t). Elnök: Van valakinek észrevétele? Major Ferencz: T. ház! Pichler GyÖZÖ: Csodálkozom hogy egy oly tisztességes ember, mint Major Ferencz, beszél a házban akkor, mikor még Lepsényivel egy párthoz tartozik. (Nagy zaj a baloldalon és felkiáltások: Ez már nem járja! Idáig nem lehet menni!) Horánszky Nándor: Mindenki a maga dolgáért felel! Elnök: Pichler Győző képviselő urat kénytelen vagyok másodszor rendreutasítani! 31