Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-303

303. országos ülés 1898. május '21-én, szombaton. 229 Erdély Sándor igazságügyminiszter: . . . és mielőtt még a szövetkezeti intézmény meg­alakult, megvolna a töméntelen költség, a mely nem eredményezne egyebet, mint az egész in­tézménynek bizonyos fokig való megbénítását. Azért tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot eredeti szövegében elfogadni. (Éíénk helyeslés joblfelöl.) Elnök I T. ház ! A kérdést akkép fogom feltenni : méltóztatnak-e a bizottság szövegét el­fogadni, igen vagy nem. Ha az elfogadtatott, akkor a módosítás természetesen magától elesik ; és csak hogyha nem fogadtatnék el a bizottsági szöveg, akkor következnék a képviselő úr módo­sítványára a szavazás. Az első kérdés tehát az: méltóztatnak e a szakaszt a bizottság szövegezésében elfogadni, igejj vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon kép­viselő urakat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Mégtörténik.) A ház többsége a sza­kaszt eredeti szövegében fogadta el; és e szerint Mülek képviselők úr módosítványa elesik. Következik a 68. §. Molnár Antal jegyző (olva-sa a 68 §-t). Nyegre László jegyző : Major Ferencz ! Major Ferencz: T. ház! Ezen szakasz ellen volna egy észrevételem. Azt mondja ugyanis a szakasz, hogy a kormánybiztost a pénzügy­miniszter úr nevezi ki, továbbá hogy a pénzügy­miniszter hatáskörébe -tartozik az is, hogy eset­leg a fölött bíráskodjék, a mi felett az intézke­dést a kormánybiztos egyelőre megtette. Én azt hiszem, igen helyes volna, ha a kormánybiztost nem a pénzügyminiszter, hanem a kormány nevezné ki, és lehetőleg kizáratnék, hogy pénzügyminiszteri tisztviselő ne lehessen kormánybiztos, mert akkor ugyanaz a szak­miniszter intézi el a felebbezést is és mond vétót a szövetkezetre vonatkozó felfüggesztési végzésre, a mely minisztériumtól esetleg a kor­mánybiztos kinevezése is történt. Én tehát már czélszerüség szempontjából kívánnám, hogy ne a pénzügyminiszter, hanem a kormány nevezze ki a kormánybiztost, és hogy pénzügyminiszteri tisztviselő ne lehessen kor­mánybiztos. Ez a megjegyzésem erre a szakaszra. Elnök: Van-e még észrevétel a szakasz ellen? Ha nincs észrevétel, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Minthogy módosít­vány nem adatott be, tulajdonképen csakis maga a 68. §. áll itt szavazás alatt. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e azt. a pénzügyi bizottság szövege­zésében elfogadni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Meg­történik.) A ház többsége a 68. §-t elfogadta. Következik a 69. §. Molnár Antal jegyző (olvassa a 69. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 70. §-t). Nyegre László jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! Elér­keztünk a javaslat egvik leglényegesebb részé­hez. A szövetkezet élete kötvénykibocsátásra van bazirozva. A kormány abból indáit ki, hogy követte a záloglevelek analógiáját, csakhogy itt a bázis egészen más, mint a záloglevelek ki­bocsátásánál volt. Minthogy az általános vita alkalmával (Zaj. (Halljuk! Halljuk!) kifejezést adtam azon hitemnek és meggyőződésemnek, hogy kötvénykibocsátásra bazirozva a központi szövetkezet rendelkezésére ilykép előállítandó összeg talán nem lesz képes a felmerülendő hiteligényeket minden irányban és megnyugtató­híg kielégíteni, mintegy kötelezve érzem magam most is, hogy ezen szakasznál akkor kifejtett nézeteimnek újra hangot adjak. Mint mondám, ezen kötvények kibocsátása egészen más bázisú lesz mint a zálogleveleknél. Mert míg ezek biztosítékát ingatlan képezi, a mely kétannyi értéket képvisel a törvény értelmé­ben, addig az itt kibocsátandó kötvények csakis a személyi megbízhatóságon fognak alapulni. (Zaj. Elnök csenget) T. ház! Nagy kérdés az, hogy vájjon az állam pénzügyeinek szempontjából helyes dolog volt-e a kötvénykibocsátásnak ily terére lépni és a hiteligények kielégítésére szükséges összeget ily módon beszerezni ? Itt, t. ház, utalok csak a múlt évi 1897; XXXII. törvényezikkre, ahol szintén lejebb mentünk a biztosítékokra nézve, mert ott községi kötvényekről van szó, a melyek biztosítéka már nem oly bizonyos, mint a zálog­leveleké, mert azok nincsenek ahhoz kötve, hogy esak félértékre adassanak, hanem tovább mehet­nek a perczentben. De utalok az 1897 : XXXII. törvényezikk alapján kibocsátott többi czímletekre is, a melyek csak részben vannak birtokra le­kötve és részben csak vasút; beruházások, és kérdezem a t. pénzügyminiszter urat vagy mos­tani megbízottját, miképen effektuálták ezt a törvényt, mert ilyen kötvényeket eddig nem igen láttunk a piaezon, ilyenek alig lettek kibocsátva. Sohasem lehet érdeke egy országnak, hogy akkor, a mikor papírokat bocsát ki, azoknak a bázisa ingatag legyen. És ha talán megenged­heti ezt magának egyik vagy másik állam, leg­kevésbbé engedheti meg magának a mi szeren­csétlen országunk, a mely még nagyon rá van szorulva a külföldiek jóakaratára és az általuk nyújtandó hitelre. Épen azért az ily papirosok kibocsátását hitelünk emelésére egyáltalában alkalmasnak nem tartom. Ez egészen olyan, mintha a gazda akként gazdálkodik, hogy először zálogjogokkal terhelteti meg ingatlanát, azután

Next

/
Oldalképek
Tartalom