Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-303
230 303. országos ülés 1898. május 21-én, szombaton. fundus instruktusát teszi zálogba, s azután, mert már nincs más hátra, a lábon álló termését adja el. Természetes dolog, hogy akkor, a midőn nekünk olyan papírjaink vannak kibocsátva, a melyek egészen más kamatozással és biztosítási alappal bírnak: akkor, a midőn ily térre lépünk, ezt az állam pénzügyi szempontjából helyes műveletnek tekinteni egyáltalában nem lehet (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! De nézzük azt, hogy ilyen kötvénynek, a mely, úgy látszik, nagyon kedvencz eszméje a kormánynak, mi lesz a voltaképeni értéke akkor, a midőn Barta Ödön t. képviselőtársam nagyon helyesen és szakszerűen kimutatta, hogy mily értéket érhetünk el a szerint, a mint a czímletek vagy 4, vagy 4*/2 kamatozás mellett fognak kibocsáttatni. Áz igen tisztelt pénzügyminiszter űr kegyes volt elismerni, hogy a 4*/2 °/o-os papírok árfolyama 97 lesz. Ha ebből az okoskodásból indulunk ki és az általános pénzügyi helyzetet és szempontokat is figyelembe veszszük, akkor természetes dolog, hogy ha 4°/o-os kamatozásnak lesznek azok a kötvények, árfolyamuk csakis 95 forintra lesz tehető. Annyi bizonyos, t. ház, hogy itt minden körülmények közt lesz veszteség. Egy veszteséget el kell tűrni. Már most az a kérdés, mi lesz helyesebb: az e, ha mi 4°/o-os ezímleteket bocsájtva ki, ott a tőkéből elvesztünk 2 forintot, vagy az lesz-e csekélyebb veszteség, ha a kamatlábnak 4Í 1 /2 °/o-ra emelése által évenkint 50 krajczáros kamatot fogunk fizetni ? Azaz tekintve azt, hogy iíyen kibocsátás esetében az árkülönbözetben 2 forint fog előállani, bekövetkezik az a helyzet, hogy mi évenként 2 forint után 25°/o-ot fogunk fizetni, illetőleg átruházni azokra, a kik a hitelt igénybe veszik. T. képviselőház! Igaz, hogy azt mondotta reá a pénzügyminiszter úr, ha jól emlékszem, móltkori beszédében, hogy ezt a tőkeveszteséget nem lehet olyan nagynak, olyan erősnek venni, nert az húsz esztendőre elosztható. Én ezt, t. ház, elismerem, azonban ezt csak az adósra való tekintettel lehet ilyen szempontból bírálni; de ha az állami szempontot veszszük alapúi, akkor ez igenis máskép fog alakulni, 'mert az állam pénzügyi reputácziója is megkívánja azt, hogy ha már egyszer odavittük a piaczrä a mi papírjainkat 4°/o kamatozással, tartózkodjunk attól, hogy azután most nagyobb kamatozású papirost bocsássunk ki. Emlékezzünk csak vissza, nem olyan régi dolog, még a hetvenes évek elején volt, hogy 8°/o-os papírjaink voltak a piaezon; milyen nyomott árak voltak akkor! Sőt még mikor a Szapáry-féle arany rentét kibocsátottak, a melynek most — hála Isten — 120 forint az értéke, akkor is alig tudtuk a 80 forint értéket elérni. Minthogy nekünk sikerűit a mi állami hitelünk konszolidáczióját legalább a külföld előtt bebizonyítani; minthogy nemcsak minálunk, hanem általában Európaszerte látjuk a pénzügyi helyzet javulását; én azt hiszem, nekünk ügyelnünk kell, hogy ismét visszaesés ne következzék be. Hiszen ezeo pénzügyi helyzet javulását minden kormány arra használta fel, hogy olcsóbb papírokat hozzon a piaczra Ott van maga a földhitelintézet, a mely a pénzügyi helyzet e javulásának helyes irányban való igénybevételével volt képes az 5 1 /2°/o-os zálogleveleit eleintén 5, majd 4°/o-osra leszállítani. Ennek a pénzügyi helyzetnek, a mely Európaszerte javult, az egyik következménye, hogy ma már Franczia- és Németországban adónál magasabban kamatozó papirost "egyáltaláb in nem visznek piaczra. És kérdem a t. házat: ha akár Francziaországnak, akár Németországnak eszébe jutna most nagyobb kamatozású ezímleteket kibocsátani, vájjon ez alkalmas lenne-e az illető állam hitelének szilárdítására? Nem gondolná-e mindenki azt, hogy most bizony maga az illető állam sem bízik hitelében és nem tartja oly erősnek azt, mint a hogy óhajtja, hogy mások által elismertessék? T, képviselőház! Ha ez így van, akkor azt hiszem, nekünk még inkább óvakodnunk kell attól, hogy 4°/o-nál magasabb papirost bocsássunk ki. Megengedem, hogy ezzel szemben egészen jogosultan azt az ellenvetést teheti az igen tisztelt kormány, hogy ezt a mai helyzet mintegy megköveteli; azonban ha a pénzügyi viszonyok még helyesebb irányban fognak fejlődni ; ha egyszer eljön annak ideje, hogy a helyes pénzügyi viszonyok megengedik, hogy a konverzió terére átlépjünk, akkor azt kicserélhetjük, beválthatjuk és a helyzet jó lesz. De ne feledje el a t. képviselőház, hogy az a bizonyos tőkeveszteség, melyre előbb rámutattam, a mely 20 esztendei időszakra felosztva természetesen nem nehezedik oly súlyos teherrel a hitelt igénybevevők vállára, ily konverzióban egész nehézségévei reánk súlyosodnak. T. képviselőház! Igaz, hogy ezt már nagyjában az általános vitában is elmondottam, de ha az embernek van egy gondolata, vau egy ezéíja, azon gondolatnak, azon czélnak nevében kötelessége egész a véghatárig elmeimi s ezért engedje meg a t. ház, hogy akkor elmondott ideámat, bár kellő rövidséggel, itt a házban elmondjam. Az én meggyőződésem szerint az volna feladata a magyar kormánynak, hogyha ő csakugyan nagy súlyt fektet ezen szövetkezetek prosperálására, ha csakugyan azt hiszi, hogy azon kis exisztencziák érdekében szükséges, hogy egy központ kellően dotálva legyen, hogy azután saját kezébe bocsátva azt az összeget, a mely-
