Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-303

218 803. országos ülés 1898. május 21-én, szombaton. én helyesnek nem tarthatom, mert ezzel vissza lehet élni, már pedig önérzetes képviselőház nem akarhat alkalmat teremteni arra, hogy akár a jelen, akár más kormány ilyen intézkedésekkel esetleg visszaélhessen, Ismétlem, távol áll tőlem az, mintha ezen felszólalásommal azt akartam volna jelezni, hogy én bennem felébredt az a gondolat, hogy az igen tisztelt kormány, vagy azok az igen tisztelt urak, a kiket oda fognak állítani, ezen hatalommal vissza akarnának élni. De tény, hogy ez megtörténhetik, és az alkalom nagyon sokszor félrevezetheti az embert. Az én kiindulási pontom az, hogy minden szövetkezetnek legyen joga a központi szövetkezetbe belépni, a honnan ezen törvényjavaslat értelmében egyedül várhatja hiteligényeinek kielégítését ; az a központ pedig ne az ő szeszélye, ne az ő efemer gondolkozása sztrint döntsön a felvétel ügyében, hanem igenis legyen kötelessége mindenkit befogadni. Ezzel nem is jár semmi hátrány, mert ha azon hitelszövetkezetnek a hitelképessége esetleg romlik, a központnak a törvényjavaslat szerint ezer meg ezer alkalma van arra, hogy ne nyújtson neki hitelt. De hogy ő azt mondhassa, hogy én igenis ezen a vidéken alakúit szövetkezetnek a belépési nyilatkozatát elfogadom, tehát annak megadom azt a kedvezményt, a melyet a törvény a szövetkezeteknek biztosít, és hiteligényeit ki fogom elégíteni; ellenben ugyanakkor más vidékre minden indok nélkül azt mondhassa, ezen vidék szövetkezetét pedig nem fogadom el, tehát hagyom abban a helyzetben, hogy vagy megtörik és úgy fog gondolkozni, a mint én akarom és akkor be fogadom, ellenkező esetben azonban visszautasítom: ezt fentartani nem lehet. Az ellenzék itta parlamentben nem is volna magához méltó, ha ezt szó nélkül hagyná. (Helyeslés balfelöl.) Távol legyen tőlem, hogy felsoroljam azokat az indokokat, a melyek esetleg alkalnníl szolgálhatnak a visszautasításra, mert nekem is hitem és meggyőződésem, hogy az ilyennek megalkotása grémiumban sohasem történhetik helyesen. Én tehát alkalmat akarok adni, hogy a kormány ezen gondolkozhassak és azért a következő javaslatot nyújtom be (olvassa): »Az 52. §. visszaadatik az igazságügyi bizottságnak, hogy taxatíve vegye be a törvényjavaslat szövegébe azon okokat, melyek alapján a felvételt a központi hitelszövetkezet megtagadhatja. « (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : A módosítvány fel fog olvastatni. Molnár Antal jegyző (olvassa a móäosítványt). Elnök: Van még valaki, a ki a szakaszhoz kivan szólani ? Ivánka Oszkár: T. képviselőház! A képviselőházi tárgyalások nagyon különös módjának tartom azt, a midőn ily fontos törvényalkotásról van szó és abba ily életbevágó kérdések felvétele óhajtätik, hogy akkor a t. kormány mindig csak akkor nyilatkozik, a mikor a vita már be van zárva. Mindazok a dolgok, a melyeket részint én, részint Komjáthy Béla képviselőtársam felhoztunk, érdemesek és méltók arra, hogy parlamenti eszmecsere tárgyát képezzék. Ha módosítvány adatik be, a t. kormány csak akkor szól, a mikor a vita már be van -zárva, természetes, hogy ezzel minden eszmecserének egyúttal bz útját vágja. Az ellenzék pedig látva, hogy a leghelyesebb módosítások mily sorsban részesülnek, elmegy a kedve, hogy módosítványokat adjon be akkor, a mikot annak semmiféle ezélja és eredménye nincsen. (Igaz! tJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ily körülmények között alig lehet mást mondani, mint hogy ez a képviselőházi tárgyalás egyszerű komédia. Méltóztassék úgy tárgyalni, hogy ezek a dolgok itt megvitathatok legyenek és szíveskedjenek a kormány tagjai a vita bezárása előtt nyilatkozni. Különben hozzájárulok Komjáthy Béla t. képviselőtársam módosításához és azt elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a kérdéshez szólani? (Nem!) Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Csak igen röviden fogok refilektálni a beadott módosításra. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szavazzunk!) Midőn a központi kuelszövetkezet hatáskörét méltóztatnak bírálgatni, akkor én úgy veszem észre, magának ennek a központi hitelszövetkezetnek feladataival szemben némileg tévedésben méltóztatnak lenni. A központi hitelszövetkezetnek két nagy feladata van. Ez nemcsak pénzintézet, a mely pénz beszerzésére van hivatva, hanem van egy másik nagy hivatása is, és pedig nézetem szerint ez semmivel sem áll hátrább a pénzbeszerzési hivatásnál, tudniillik hogy ez lesz hivatva Magyarországnak azon a vidékein, a hol a szövetkezeti intézmény még lábra nem kapott, azt fejleszteni, istápolni és addig, a míg megfelelő önállóságra vergődik, vezetni és fentartani. Egy tanítói, egy oktatói, egy nagy nemzetgazdasági hivatás az, a mi reá e tekintetben vár. És hogy ennek a fontos hivatásnak megfelelhessen, azt hiszem, t. képviselőház,, hogy helyesen fogta fel a törvényjavaslat álláspontját akkor, a midőn ezt a központi szervezetet azokkal a jogokkal felruházta, melyek a törvényben kontemplálva vannak, és a melyeket Komjáthy Béla t. képviselő úr mint olyanokat állított ide, mintha ezen intézkedések politikai czélzatból, vagy nem tudom mi okból — azt mondta a t. képviselő