Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

204 303- országos ülés 1898. május 20-An

, pénteken. tagjai azok, a kik irni nem tudnak és a kik erkölcsi vagy vagyoni tekintetben kifogás alá esnek. Nekem tehát a törvényjavaslat intencziója ellen nincs egyáltalában kifogásom ; azonban mint jurista, megütköztem, midőn ezen kifejezést olvastam a törvényben, hogy »a kik erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esnek«, mert a felett, hogy valaki erkölcsi tekintetben kifogás alá esik-e vagy nem: a rendes bíróság határoz. E fölött sem egy közgyűlés, sem egy büntető határozat hozatalára nem jogosított bíróság véleményt nem mondhat és méltóztassanak is elhinni, hogy sokszor vagy elhallgattatnának az ilyen felszólalások, vagy felszólalások nem is történnének, tehát erkölcsi szempontból kifogásolt ember is bejuthatna az igazgatóságba, de viszont egyes embereket minden kihallgatás és minden megkérdezés nélkül erkölcsi szempontból kifogás alá esőnek mondhatnának ki és így megbélyegezhetnének. Ez nem lehet feladatunk. A törvény mostani szövegezése értelmében nem tudom meghatározni, hogy ki határozhat ebben : a közgyülés-e vagy a központi szövetkezet, vagy a czégbejegyzésre hivatott bíróság? Véleményem szerint a közgyűlésre azt nem lehet bizni, hogy valakinek erkölcse és tisztessége fölött, sokszor tudatlan embereknek haragból eredt véleménye alapján pálezát törjön. Viszont a czégbejegyző bíróságot sem szabad felhatalmazni arra, hogy a büntető bíróság jogkörébe tartozó határozatot hozzon. Ezen kérdések felett gondolkozva, én azon megállapodásra jutottam, hogy a törvényben fel lehet állítani a kellő korrektivumot, ha azt mondjuk ki, hogy a kik nyereségvágyból eredő bűntettekért büntetve voltak: az igazgatóság tagjainak sorából zárassanak ki. Az esetben pedig, ha felszólalás történik, a czégbejegyzésre illetékes bíróságot meg lehet bizni a bírálattal, mert az nem állapít meg tényt, hanem csak konstatálja, hogy az illető már elítélve volt-e? Azt hiszem, hogy a miniszter úr is épen úgy gondolkozik, mint én, ebben a kérdésben. Osztom a törvényjavaslat intenezióját, csak szabatosabbá kívánom tenni a kifejezéseket. Épen azért kérem a következő módosítványom elfogadását: »A 30. §. 2. bekezdésében ezen szavak: »és a kik erkölcsi«, hagyassanak ki és új harmadik bekezdésképen vétessék fel e szövegezéssel : »A kik nyereségvágyból eredt cselekmény miatt elítéltettek, az igazgatóság tagjává meg nem választhatók; felszólalás esetében a czégbejegyzésre illetékes bíróság határoz.« Elnök: Kivan még valaki szólni? Gr. Zichy Aladár: T. ház! Midőn Makfalvay Géza t. képviselőtársam indítványához hozzájárulok, nem tartom szükségesnek azt bővebben indokolni, mert az oly természetes és világos, hogy feleslegesen venném igénybe a t. ház figyelmét. Az a tapasztalat azonban, hogy a ház többsége ridegen elzárkózik minden erről az oldalról jövő javaslat elől, arra késztet, hogy a t. házat egy még enyhébb módosítás meghallgatására és elfogadására kérjem, arra az esetre tudniillik, ha Makfalvay Géza t. képviselőtársam módosítása nem fogadtatnék el. Módosítványom az, hogy a 30. §. htrmadik bekezdése elé beleszúratnék a következő szöveg: »Javadalmazásban csak oly igazgató részesülhet, a ki a szövetkezetnek tagja.« Szükségesnek tartom ezt azért, mert hogy a ki még nem is tagja, az esetleg kinevezés által javadalmazásban részesüljön egy szövetkezetnél, az egyáltalában nem egyezik meg a szövetkezet szellemével. (Helyeslés halfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Mindenekelőtt foglalkozom Polónyi Géza képviselő úrnak azzal az indítványával, a mely inkompatibilitási szabályokat tartalmaz. Ki kell jelentenem, t. ház, hogy már az igazságügyi és illetve a pénzügyi bizottságban a szabadelvű párt egy tagja felvetette azt a kérdést, hogy az igazgatóságban képviselők részt vehetnek-e és kompatibilis e ez az állás. Az igazságügyi bizottságban erre a kérdésre általában az a vélemény nyilvánult, hogy a fennálló inkompatibilitási törvény értelmében a központi igazgatóságból a képviselő ki van zárva. Továbbá az a meggyőződés nyilvánult, hogy miután a kompatibilitás kérdését már törvények szabályozzák, itt a szövetkezeti törvényben ennek a szabályozásnak helye nem volna. Ez a központi igazgatóságra nézve mondatott és állapíttatott meg. Polónyi Géza képviselő úr a kis szövetkezetek igazgatóságaira nézve tette meg módosítványát. Nézetem azonban az, hogy miután a vidéki szövetkezetek igazgatótagsági állásai lesznek azok, a melyeket a legnehezebben lehet betölteni, egyáltalában senkit az értelmiség közül, legyen az tisztviselő, vagy a katonasághoz tartozó, — a mit különben ennek a maga törvényei úgy sem engednek meg, — ezekből az állásokból kizárni nem szabad. Azok a vidéki igazgatósági állások nem jövedelmező állások. A legfőképen és elsősorban hazafias kötelességet kell teljesítenie annak, a ki oda bemegy, (Helyeslés johbfélöl.) és gróf Zichy Aladár indítványára is az a megjegyzésem, hogy itt ezen állások díjazásáról vagy nem díjazásáról szó nem lehet, itt díjazás nem létezik s azért Polónyi Géza képviselő úr indítványát nem fogadom el és e tekintetben az eredeti szöveg fentartását kérem. Makfalvay Géza képviselő úr indítványára az általános vita folyamán én már érveimet