Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-302

302. országos ölés 1898. május 20-án, pénteken. 203 ilyeneknek tagjai lehessenek s a tényleges szolgálatban levő katonák lehetnek-e az igazgatóság tagjai akár a szövetkezetnél, akár a központnál? Nem tudom, hogy mi az igazság? Akarom tudni, lehet-e, nem lehet-e? A mint a többség bölcsesége eldönti, nekem mindegy, de legalább tudni fogom, hogy ha szövetkezetet akarok alakítani, hogy az ezredest, a generálist vagy a káplárt bevehetem-e oda direktornak, vagy nem? Ez iránt azonban a javaslat semmiféle felvilágosítást nekünk nem nyújt. Nem is folytatom tovább; nem mondom, hogy példának okáért a bírákra vonatkozólag valami nagyon fenforog a szükségessége ennek az intézkedésnek, mert ott van egy specziális törvény, a mely ezt kizárja. De, t. ház, legalább világosságot öntsünk e kérdésekbe ! Azért én nem is taxatíve, hanem csak exemplifikative veszem fel ezt az összeférhetlenségi esetet. Semmi kifogásom sem lenne az ellen, ha példának okáért a t. igazságügyi kormány csak a katonákra tartaná szükségesnek e kizárást, vagy esetleg a katonákra és az országgyűlési képviselőkre, vagy a kategóriák bármelyikére. De, t. ház, csak azért, hogy azután világosság deríttessék az ügyre, terjesztem elő a következő módosítást: A 30. § hoz új pont gyanánt, a mely nem alterálja a szakasz szövegét, kívánom felvenni, hogy (olvassa): »Országgyűlési képviselők, közigazgatási tisztviselők, bírák és bírósági hivatalnokok és tényleges szolgálatban lévő katonák az igazgatóság tagjai nem lehetnek.« Lakatos Miklós jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház! Mikor a törvényjavaslat 8. §-át tárgyaltuk, az ellenzék részéről különféle módosítványok adattak be, (Halljuk! Halljuk!) a melyek szerint a szövetkezetbe oly egyének is beléphessenek, a kik nem laknak épen a szövetkezet kerületében, hanem ott valami vállalattal, vagy ingatlannal birnak. E módosítványok beadásakor az a gondolat vezérelt bennünket, hogy oly egyének, a kik tényleg nem laknak ugyan a szövetkezet kerületében, de befolyásuknál, népszerűségüknél fogva a szövetkezet megalakulására és felvirágzására lényeges befolyást gyakorolhatnak, szintén tagjai lehessenek a szövetkezeteknek. A t. ház mind e módosítványok elől mereven elzárkózott. Az igazságügyminiszter úr hozott fel példákat, hogy hiszen a ki a szövetkezet tagja és nem lakik a szövetkezet kerületében, annak viszonyait a szövetkezet nem ismerheti és így ki van zárva az, hogy a tagok egymás hitelképességét kellőleg ellenőrizhessék. Megvallom, ez érvek engem nem győztek meg. De mit látunk most? A mikor arról van szó, hogy valaki a szövetkezet összes ügyeit vezesse; hogy a szövetkezet lelke, irányítója legyen, akkor a javaslat nem tartja szükségesnek, hogy az a hitelszövetkezet kötelékébe tartozzék; hogy annak tagja is legyen, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és megelégszik azzal, hogy e férfiaknak csupán egy harmadrésze legyen tag. Megvallom őszintén, hogy nem vagyok képes e rendelkezés indokait felfogni. Megengedem, hogy fel lehet e szakasz támogatására hozni, hogy lehetnek olyan helyek, a hol nagyon szükséges egy szövetkezet megalakítása, de nincs elég intelligens elem, mely a vezetéssel megbízható lenne. Ily esetekben nagyon üdvös dolog, ha a szomszéd faluból, vagy a szomszéd körjegyzőségből az a földbirtokos, bérlő vagy lelkész a szövetkezet igazgatósági tagjává lehet. De hogy lehet jó lélekkel olyannak kezére bizni a vezetést, a kinek közvetlen érdekeltsége abban a szövetkezetben nincs? Tehát ha már a 8. §-nál beadott módosítványaink elől elzárkóztak, talán kivételesen mégis meg lehetne engedni annak, a ki a szövetkezeti igazgatóságnak tagja, hogy egy törzsbetétet is válthasson magának? Mert az az érv, hogy bizonyos vidékeken nincs elég intelligenczia és a szomszédból kell hozni, legkevésbbé sem nyugtathat meg engem, mert bármennyire óhajtandónak tartom is, hogy a szövetkezetek az ország minden részében szaporodjanak és különösen ott létesüljenek, a hol az uzsora nagy pusztításokat tett, de azt hiszem, hogy a ezélnak még sem annak kell lenni, hogy nagyon sok szövetkezet létesüljön, hanem annak, hogy ezek ott keletkezzenek, a hol erre a létfeltételek megvannak. Olyan vidéken, a hol nincs annyi intelligens elem, a mely a szövetkezeti igazgatóságba beléphetne, ott az én csekély nézetem szerint nagyon elhibázott lépés volna szövetkezetet alapítani. En respektálom azt az érvet, a mely, gondolom, az 53. §-ban van, hogy a hitelszövetkezet igazgatósága fel van jogosítva a vidéki szövetkezetek igazgatóságába felügyelő bizottságot kijelölni. Miután pedig ezt helyesnek tartom a hathatós ellenőrzés szempontjából, nem zárkózom el az elől, hogy ilyen kinevezett tag az is lehessen, a ki nem tagja a hitelszövetkezetnek. Ezen indokokból bátorkodom a következő módosítványt adni be (olvassa): »E szavak helyett:»Az igazgatók legalább egy harmadrészének a szövetkezet tagjának kell lennie*, Írassanak e szavak: »Az igazgatóknak a szövetkezet tagjainak kell lenni, kivévén azon tagot, a kit az 56. §. értelmében a központi hitelszövetkezet nevez ki.« (Helyeslés balfelöl.) Komjáthy Béla: T. képviselőház! Ezen szakasz intézkedik arról, hogy kik nem lehetnek az igazgatóság tagjai. E szakasz második bekezdése szerint —• véleményem szerint is nagyon helyesen — nem lehetnek az igazgatóság 26*