Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-301

301. országos Illés 1898. májns 18-án, szerdán. 183 a 14. §-nak ide vonatkozó részére nézve a következő módosítást nyujíom be (olvassa): A 14. §. utolsó bekezdésében ezen szavak helyett »megállapított felelősségét nem érintik« tétessék: »megállapított felelősségébe beszámítandó «. Ajánlom módosításom elfogadását. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Mülck Lajos! Mülek Lajos: T. ház! Szövetkezetek alakításánál, hogy ha lehetséges és kimondatik a korlátlan felelősség elve, azt elfogadom. Mert ezen elv alkalmazása, mindenki által érthető és mindenkit egyformán érint, és a midőn valaki belép a szövetkezetbe, kiszámíthatja, hogy milyen vagyoni felelősséget vállal magára a szövetkezetbe való belépése által. De mert én külföldi példák után csak akkor indulok, ha azokat a hazai viszonyokra alkalmasaknak és megfelelőknek tartom, ebből az álláspontomból kiindulva, a korlátlan felelősséget elvi helyességemellett is a szövetkezetekre, melyek ma még kezdetleges stádiumban vannak, alkalmazni nem akarom, mert ez annyi volna, mint azok alakulása elé nehézségeket és akadályokat gördíteni. Épen azért, mert a szövetkezetek alakítását minél szélesebb körben tartom szükségesnek és kívánatosnak, mivel csak ezáltal vélem azt a czélt elérhetni, melyet a törvényjavaslat maga elé tűzött, én a korlátlan felelősséget elvi helyessége mellett is semmi szín alatt nem akezeptálhatom. (Helyeslés a szélsőbalon.) De ugyanakkor, a mikor ezt teszem, nem lehetek barátja a felelősség vagylagos megállapításának sem, mert a szövetkezet, mint ilyen, legyen az egész országban lehetőleg egyöntetű és mindenki által megérthető törvény által szabályozva, oly törvény által, mely megadja a tagnak azt az Ariadnefonalat, a melyet a szövetkezeti kötelezettségek elvállalásánál különösen szem előtt kell, hogy tartson. Már most, ha mi, mint igen helyesen jegyezte meg Polónyi Géza t. képviselőtársam, a felelősségnek egész skáláját állapítjuk meg törvényileg, kezdve a kétszeres, ötszörös, tízszeres felelősségtől s az ezenfelül az alapszabályokban még megállapítható felelősségig : akkor oly zavar fog keletkezhetni, hogy a szegény ember, a kinek az érdekében a szövetkezetet tulajdonképen megteremtjük, nem fogja magát kiismerni, idegenkedni fog a belépéstől, s így nem segítünk sem a kisiparoson, sem a kis gazdán. (Igaz! Úgy van! a balon.) Épen ezért én a törvényjavaslattal szemben az igazságügyi bizottság eredeti szövegét fogadom el, mert én ahhoz, hogy a felelősség esetleg tízszeresre is felemelhető legyen, hozzá nem járulok. Legközelebb állok tehát nézetemmel Meltzl Oszkár t. képviselő úr indítványához, azzal a különbséggel azonban, hogy mig ő az »ötszörös« szó elébe a »legalább« szót kívánja beszúratni s ez által bizonytalanságot teremt, én ezt kihagyatni kérném azért, hogy minden tag kötelezettségével tisztában legyen és az ötszörös felelősség fixiroztassék. Ennélfogva kérem módon'tványoinat elfogadni, a mely abból áll : hogy a 15. §. második mondata hagyassák el ; Meltzl Oszkár képviselő úr módosítványából pedig, illetőleg az ő általa javasolt szövegből a »legalább« szó töröltessék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Lakatos Miklós jegyző : Ivánka Oszkár ! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! A ki a képviselőháznak ezen szakasz feletti vitáját meghallgatta, meggyőződhetett arról, hogy a hány szónok volt, annyi különböző vélemény nyilvánult. Az egyik a korlátlan felelősségnek, a másik a korlátolt felelősségnek a híve, és ezen belül szűkebb vagy tágabb határok közt mozognak. Polónyi Géza t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a kötvények bonitására milyen hátrányos befolyást fog gyakorolni az, ha a felelősség igen különböző mértéke lesz megállapítva; hogyan fog a külföld magának ítéletet formálni ezen kötvények értékéről? Ez igaz volna, ha ez :i különféle mérték csakugyan az egyszerű felelősségtől a korlátlan felelősségig terjedne. De mikor a törvényjavaslat egy bizonyos korlátolt felelősséget, — mondjuk ötszörös felelősséget — már mint minimálist kontemplál, ezzel a kötvények bonitása egy bizonyos mértékig fixirozva van; mert ezen alól nem gondolom, hogy a t. ház Kossuth Ferencz képviselőtársamnak a mórlosítványát elfogadná. Azok pedig, — és köztük én is, — akik a korlátlan felelőseégnek a hívei vagyunk bizonyos körülmények közt, nem oszthatjuk Polónyi Géza képviselőtársamnak azt az aggodalmát sem, hogy micsoda dolog az, hogy az egyik szövetkezet a kötvényeknek ötszörös felelősségén, a másik szövetkezet esetleg tízszeres, vagy korlátlan felelősségén fog állani, mert ez a kötvényekre semmi befolyással nem lesz és azok a szövetkezetek nem abból a szempontból fogják az ötszörös vagy nagyobb felelősséget az alapszabályokba felvenni, hogy ők önként nagyobb fedezetet adjanak mint más szövetkezerek, a melyek például csak ö'szörös felelősséggel biniuk, hanem egészen más, gyakorlati és üzleti szempontok lesznek "azok, a melyek őket arra fogják vezetni, hogy ötszörös vagy még nagyobb felelősséget kívánjanak felvenni. Én ennek a theoretikus fejtegtésébe itt nem megyek bele, azt hiszem, egészen felesleges is volna. De megyoződésem az, hogy nem czélszerű egy törvény keretében igen különböző viszonyok közt alakuló és meglevő szövetkezetekre egy kényszerzubbonyt ráhúzni. Egy bizonyos foka a felelősségnek — mondjak ötszöröse — a köt-