Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-301

301. országos ülés 1898. május 18-án, szerdán. jgj a' mint üzletrészei vannak, hauem jogot csak egy üzletrész után gyakorolhat, mert csak egy szavazata van, ha száz üzletrészszel bir is, azért vegyen üzletrészt, hogy azután a kibocsátott kötvények háta megett álljanak olyan emberek, a kik csak ötszörös felelősséggel vannak terhelve, de viszont állhassanak oly emberek is, a kik egész vagyonukkal vannak kötelezve: azt nem tar fan ám helyesnek a jogegyenlőség és a vagyoni equiparáczió szempontjából sem, mert ez azt jelentené, hogy én élvezzem a hitelét azoknak az embereknek, kik egész vagyonukkal vannak kötelezve, holott én üzletrészemnek csak ötszörös erejéig viseljek felelősséget. Ez oly szerencsétlen elmélet, a melyet én, a ki a vagyonjogok szempontjából is kezelem a dolgot, semmiesetre gem tartok elfogadhatónak. De kegyeskedjenek szíves figyelmükre méltatni azt is, hogy ezen javaslat szerint micsoda rendszer lesz a felelősség kérdésében. Lesz itt egy üzletrészig korlátolt; lesz két-, három, ötszörös, esetleg tízszeres, korlátlan felelősségű szövetkezeti tag is. De, t. ház, ha méltóztatnak megnézni a javaslat 46. §-át, abban benne van az, hogy a jelen törvény életbelépte előtt alakúit szövetkezetek, ha alapszabályaikat módosítják, beléphetnek a központi szövetkezetbe, de a felelősség szempontjából a vonatkozó szabályszerű intézkedéseiket fentarthatják. Tehát, t. ház, ha ez a 46. §., kombinálva ezzel a 14. és 15. §-szal, elfogadtatik úgy, a mint van, ez esetben azon szövetkezetek révén, a melyek a jelen törvény előtt alakultak, lesznek olyan tagok, a kik csak egy üzletrész erejéig birnak felelősséggel Lesznek aztán, mint a korlátlan felelősséggel alakúit tizenkilenez szövetkezet tagjai, olyanok, a kik korlátlan felelősséggel birnak. A központi intézet már most kibocsátja a kötvényeket. A felelősség tekintetében ezek háta mögött a legnagyobb chaosz áll be. A külföldi hitelező sohasem lesz képes annak a papírnak bonitását megállapítani a felelősség szempontjából, mert sohasem fogja tudni azt, hogy az ezen törvény életbelépte előtt alakúit szövetkezetek szabályai szerint hány tag bir korlátlan felelősséggel, azok mily vagyoni képességgel birnak és hány tag bir felelősséggel esetleg csak egy üzletrész erejéig. T. ház! Ez a rendszer, a mely lehetővé teszi azt, hogy egy és ugyanazon hitelszövetkezetben a vagyoni felelősségnek ily mérhetlen aránytalansága álljon elő, nemcsak igazságtalan, hanem pénzügyi szempontból sem helyes. Mert méltóztassék megengedni, a külföldi piaczokon mégis csak nagyfontosságú dolog, hogy az a külföldi hitelező, ki e kibocsátott kötvényre pénzt ad, legalább számítást tehessen arra nézve, hogy a kötvénynek milyen a bonitása. Már pedig e törvényjavaslat szerint akárki kezébe veszi a logarithmus-táblákat, ezt a bonitást még csak megközelítőleg sem fogja kiszámíthatni. Már most hogy a börze az úgynevezett erkölcsi garancziákat sem Berlinben, sem New-Yorkban, sem egyebütt nem kotirozza, azt a t. pénzügyminiszter úr nálam illetékesebben fogja megmondani. Én nem szeretem az olyan koczkáztatott nyilatkozatokat, a minőket az igazságügyminiszter úr itt az általános vitában tett: hogy tudniillik e kötvények mögött Magyarországnak az az erkölcsi garancziája áll, hogy e kötvényekből, e szövetkezetekből kifolyólag senkisem fog megkárosíttatni. Ha a t. miniszter úr e nyilatkozatát ráíratja a kötvény hátára és azt Berlinbea vagy bárhol olrasni fogják: annak a magyar állam becsülete szempontjából többet kell jelentenie, mintha az állam milliókra menő, határozott összegű felelősséget vállalt volna. (Úgy van! balfelöl és a szélső balon.) Ha az állam azt mondja: Grarantirozom, hogy e kötvényből senkire kár nem háramlik, ez annyit tesz, hogy korlátlan felelősséget vállal érte. Azért óhajtanám, ha a t. pénzügyminiszter úr ezt a nyilatkozatot kellő értékére redukálná, mert nem szeretném, ha az állam nagyobb erkölcsi garancziát vállalna, mint a mekkora garancziát pénzügyi szempontból vállalni hajlandó. De bármint áll a dolog, én nem tarthatom szerencsés gondolatnak, ha ez a szövetkezeti eszme végigmegy a korlátlan és a korlátolt felelősség egész laj törj áj án. E felett azonban nem vitatkozom, legalább módosítás alakjában nem, mert legnagyobb sajnálatomra láttam a mai napon, hogy a t. miniszter úr azt a koncziliáns hangot, a melylyel a tárgyalást bevezette, úgy látszik, megbánta és oly álláspontra helyezkedett, mely kizárja a kapaezitácziót. De hát én a vita exen stádiumában azzal álljak tán elő, hogy a korlátolt vagy a korlátlan felelősség rendszerét állítsam a t. ház elé, szemben a törvényjavaslattal? Vállal kozkatoin-e én erre, mikor az ellenzék számbeli erejénél fogva úgy sem képes ezt keresztülvinni, és mikor tapasztaljuk, hogy oly módosítások, melyek a folyosón helyeseknek ismertettek el s a melj-ek klarifikácziót czéloznak, itt leszavaztatnak. Én erre nem vállalkozom, de egy dologra köteles vagyok, mint gyakorlati ember, őszinteséggel figyelmeztetni a t. házat. Én azért kértem a 14. és 15. §. együttes tárgyalását, mert a 15. §-ban ki van mondva az ötszörös felelősség elve; a javaslat álláspontja nem az »-ig«, hanem az ötszörös felelősség imperative; legalább én így értelmezem. Ámde ha a 14. §-t a 15. §-szai kombinative méltóztatnak olvasni, mi sül ki'? Azt mondja a 14. §, hogy az alapszabályokba felvehető az, hogy veszteségek fedezésére a tagoktól az üzletrészek névértékének mégegysze-