Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-301

176 301. országos ülés 1898. május 18-án, szerdán. rossz tapasztalatokat tettek Magyarországon a korlátlan felelősség tekintetében. Az ügy fontossága talán megérdemelte volna, hogy a t. miniszter úr kissé behatóbban és részletesebben sorolta volna elő azokat a rossz tapasztalatokat, a melyek e terén tétettek. Én, a mennyiben ismerem az ügyeket, ily rossz tapasztalatokat nem tettem, vagy a hol előfordultak, azok nagyon kivételes és lokális okokban gyökereztek. Az erdélyi Raiffeisen-féle 73 szövetkezet a korlátlan felelősség alapján van szervezve. Ott a korlátlan felelősség elvállalása semmi teherrel nem jár. De nem áll az sem, a mit a törvényjavaslat indokolása mond, hogy tudniillik a szövetkezetek terjedését gátolná az, hogyha a koi'látlan telelősség elfogadtatnék. Ez csak akkor állna, hogyha a korlátlan felelősség kötelezőleg hozatnék be. Ezt én sem kívánom, hanem azt a lehetőséget mégis meg kell adnunk, hogy a kik önszántukból magukra vállalják a korlátlan felelősséget, ezt megtehessék. Ennélfogva indítványom az, hogy a 15. §. első sorában a »n évér tekének« szó után tétessék »legalább« szó. Az utolsó mondat pedig törlendő. É szerint a 15. § ekként hangzanék (olvassa) : »A tag a szövetkézét kötelezettségeiért üzletrésze névértékének legalább ötszörös összegéig felelős.* (Felkiáltások balfelöl: Halljuk még egyszer !) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Lakatos Miklós jegyző (olvassa). Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Én a dolog lényegében egyetértek Meltzl Oszkár t. képviselőtársammal; só't az én egyéni álláspontom a szövetkezeti szabadság tekintetében még messzebb megy, mert én a minimális határvonalat sem tartom szükségesnek, és épen abból a szempontból, hogy a szövetkezetek alakítása lehetőleg könnyíttessék, ismervén a helyi körülmények szerint nagyon is változó viszonyokat, úgy az egyéni megbízhatóságot, mint az emberek közt fennálló kölcsönös bizalmat, én arra nézve, hogy a felelősségnek milyen mértéke állapíttassák meg, sem minimális, sem maximális összeget nem vennék fel. (Élénk helyeslés balfelől.) De tudom, hogy mivel találkozunk e téren. Azzal a gondolattal, hogy a behozandó kötvények szilárdsága nyer azáltal, ha az üzletrészek névértékének legalább ötszöröse erejéig a felelősség meg van állapítva. Én ezt, mint az általános vita alkalmával is mondtam, téves felfogásnak tartom; de el lévén terjedve ez a felfogás, belenyugszom, hogy ha az ezen törvényjavaslat alapján keletkező szövetkezetek tagjaitól legalább az ötszörös felelősséget kívánják. Azonban én is csatlakozom azok nézetéhez, a kik korlátlan felelősséget kizárni nem akarják. Imperative kimondani semmiképen sem helyes, kizárni szintén nem. A t. miniszter úr ellenérvül először azt hozta fel, hogy szomorú tapasztalatok tétettek a korlátlan felelősséggel. Hát én ezeket a tapasztalatokat nem ismerem. A miniszter úr bizonyosan tényleges alappal mondta ezt. De ha ezek a tapasztalatok nagy mértékben tétettek, akkor módosítsuk a kereskedelmi törvényt, és egyáltalában tiltsak el a korlátlan felelősséget. Ebben volna következetesség; de hogy akkor, a midőn a korlátlan felelősség megállapítása meg vau engedve a kereskedelmi törvény alapján minden szövetkezetnek, csak azok a szövetkezetek legyenek attól elzárva, a melyek a legszigorúbb ellenőrzés alatt állanak, mint ezek, a melyek a jelen törvény alapján keletkeznek, ennek értelmét csakugyan nem látom. Én tehát a korlátlan felelősség megengedésének híve vagyok. Még egy érve van a t. miniszter urnak: hogy az intelligenczia nem fog részt venni a szövetkezetek alapításában és nem fog azokba belépni, ha a korlátlan felelősség megállapíttatik. Ez az érv megint arra czéloz, mintha valaki imperative akarná kimondani a korlátlan felelősséget. A hol az intelligenczia, tehát azok a tényezők, melyek a szövetkezetek alakításában vezérszerepet fognak játszani, a a korlátlan felelősségtől akármely okból irtóznak, ott a szövetkezet alapszabályait nem fogják a korlátlan felelősség alapjára helyezni, hanem korlátolt felelősséget fognak megállapítani. A hol pedig az intelligenczia vezérelemei' ágy mérlegelik az egyének megbizhatáságát, hogy a korlátlan felelősségbe belemennek : épen az intelligeueziára való tekintettel nem látom helyét a törvényhozásban az atyáskodó figyelemnek, hogy attól el akarja őket tiltani. Bár elismerem, hogy a korlátlan felelősség elvének a szövetkezeti eszme barátai közt is számottevő ellenzői akadtak Németországban is, itt i«: mégis lehet mondani, hogy az uralkodó felfogás és a SchultzeDelitzsch és Raiffeisen-féle óriási mértékben elterjedt szövetkezetek tapasztalásainak reziduuma az, hogy a korlátlan felelősséget a szövetkezeti eszme legszebb virágának és legteljesebb kicsúcsosodásának tekintik. Én tehát ezek alapján egyszerűen elfogadhatnám Meltzl t. képviselőtársam módosítványát, de mégis bátor vagyok a magam részéről is módosítványt beadni, egyszerűen azért, mert e módosítványomban is közeledni kívánok azok álláspontjához, kik a korlátlan felelősségnek még megengedését is aggodalommal nézik. E közeledés abban áll, hogy valamint e javaslat a szövetkezetek alapszabályainak több pontját és in-