Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-301
301. országos ülés 1S98. május 18-án, szerdáu. J i y tézkedéseinek több ágát, a mennyiben a központi szövetkezetbe lépnek, a központ beleegyezéséhez köti: úgy e rnódosítványom is arra irányul,hogy a szövetkezetek alapszabályukban az ötszörösnél nagyobb, nemcsak tízszeres, hanem korlátlan felelősséget is megállapíthatnak, hogy azonban ehhez, a mennyiben a központi szövetkezetbe belépnek, a központi szövetkezet igazgatóságának beleegyezése legyen szükséges. (Éfénk helyeslés balfelol.) Azt hiszem, hogy talán ezzel a korrektivummal a legskrupulozusabbak is megelégedhetnek, hogy talán így a visszaélések és aggodalmak minden oka elenyészett és így talán az ellenőrzés szigorúbb követelményeinek is eleget teszünk és nem akadályozzuk meg a szövetkezetek életét abban, hogy legmagasabb fejlődését Magyarországon elérhessen. Indítványom szerint a szakasz tehát így hangzanék. A szöveg első része maradna (olvássa) .* »A tag a szövetkezet kötelezettségeiért üzletrésze névértékének ötszörös összegéig felelős.« A következő mondat helyébe pedig a következő lépne: »Az alapszabályokban nagyobb kiterjedésű, sőt korlátlan felelősség is megállapítható, ehhez azonban, ha a szövetkezet a központi hitelszövetkezet tagja, ez utóbbi igazgatóságának hozzájárulása szükséges.* (Élénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Ferlitska Kálmán! Ferlitska Kálmán: T. ház! Mivel a törvényjavaslat ezen szakaszához és illetve a niódosítványhoz egy kissé hosszadalmasabban kívánok szólani, és miután a t. ház türelme talán kissé fáradt, arra kérem a t. házat, határozza el, hogy a szokásos szünet után mondhassam el beszédemet. (Felkiáltások: Halljuk most! Zaj. Elnök csenget.) Tehát jól vau, beszélek szünet előtt, T. ház! Nem akarok valami különös újságot mondani akkor, a midőn állítani bátorkodom, hogy a felelősség kérdése a törvényjavaslatnak kétségkívül egyik legfontosabb részét, tételét képezi: könnyen érthető tehát, hogy az általános vitában felszólalt t. képviselőtársaim ezen kérdést nemcsak érintették, hanem többé-kevésbbé kimerítően tették vizsgálódásuk és bírálatuk tárgyává. Az érveket, melyek e kérdéssel kapcsolatban pro és kontra felhozhatók, általában véve fel is hozták, úgy hogy alig maradt hátra valami mondani való. De legyen szabad nekem mégis e kérdéshez egy oly szempontból szólanom, mely szempontból a kérdés megfelelően tárgyalva nem lett. Gondoltam, lesz talán valaki nálam illetékesebb, ki a kérdést ezen szempontból is mérlegelni fogja, de miután ezen feltevésemben csalódtam, a t. ház kegyes engedelmével a szerepre magam vállalkozom és ugyan nemcsak a dolog érdeme, hanem annak dekóruma tekintetéből is. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. A mint megérteni volt szerencsém, előttem szóló t. képviselőtársam Meltzl Oszkár a korlátlan felelősség elvének híve és meggyőződését ebben az irányban kívánja a t. ház előtt érvé • nyesíteni. Őszinte sajnálatomra szolgál, hogy mélyen t. kollegámmal szemben, e kérdést illetőleg, egészen ellentétes álláspontra vagyok kénytelen helyezkedni, mert meggyőződésem, hogy a felelősség mértékének az üzletrészek névértéke ötszörösén túl való kiterjesztése csak a szövetkezeti eszme érdekének sérelmével érvényesülhetne, egy ennél nagyobb mérték alkalmazása, még azon alakzatban is, a mint a minőben azt a pénzügyi bizottság javaslata kontemplálja, és a mely alakzatban azt a javaslat alapján maga a törvényjavaslat is felveszi, szerény meggyőződésem szerint a vállalkozási kedv, a vállalkozási hajlandóság, a vállalkozási szellem kisebbnagyobb mérvű megzsibbasztásához, megbénításához vezetne. A felelősség mértékének az üzletrészek névértéke tízszeresében való megállapítása a dolgok végén egyenértelmű sok esetben a korlátlan felelősség elvének fixirozásával. (Mozgás a haloldalon.) Lesz szerencsém e részben álláspontomat kifejteni s ezennel ismételt állításomat igazolni és ebirebocsátván, hogy e részben ellenkező nézetben vagyok, mint mélyen tisztelt képviselőtársam gróf Apponyi Albert, a mennyiben a korlátlan felelősség elvét a gyakorlati szakemberek többsége adta már fel és nem kisebbsége, Példára leszek bátor hivatkozni. A mint mindnyájan igen jól tudjuk, az újabb idők folyamán Németországban többrendbeli értekezlet tartatott, melyen a korlátlan felelősség elve ellen határozottan állást foglaltak. így nem is oly régen egy berlini nagyszabású kongresszus egyhangúlag kimondotta, hogy a korlátlan felelősség elve egyenesen társadalomellenes, mint ilyen közveszélyes és kiküszöbölendő. (Mozgás a baloldalon) Ez így van, t. képviselő urak. Nem h lehet kétségbe vonni, hogy a korlátlan felelősség elvének alkalmazása nagyban megnehezíti az alakulást és a vagyontalan elemekre nézve felette megnehezíti a szövetkezet előnyeiben való részesedés lehetőségét és a mi a legfőbb, fokozza a társadalmi egyenlőtlenséget; ezeket a theoria elismeri és ennek következtében kedves a szoczialdemokratikus irányzatoknak is. De visszatérek oda, a honnan kiindultam, t. képviselőtársam módosításához. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a tízszeres felelősség mértékének alapszabályszeríí alkalmazhatása is sok esetben teljesen egyenlő a korlátlan felelősség elvének megállapításával. Különösen áll ez ebben az esetben, midőn vagyontalan elemek társulnak vagyonosabb elemekkel vagy midőn az iizlet23
