Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-301
174 301. országos ülés 1898. május 18-án, szerdán. drasztikus példákkal éljek, ki fogja zárni a zsidókat, a karmadik szövetkezet ki fogja zárni azokat az uzsorásokat, a kik mint ilyenek ismeretesek, a negyedik szövetkezet ki fogja zárni azokat, a kik egy bizonyos iparos szakmában nem biriiak megfelelő képesítéssel, pl. egy szakmabeli képesítéshez köti a szövetkezetbeli tagságot. A kereskedelmi törvényben nem kapók semmiféle czinozurát arra, hogy ilyen esetben mi történik azzal az üzletrészszel az illető korlátozott qu tlifikácziójú tag halála után, vagy ha végrehajtási úton való átruházás alapján száll át ? Mert ha azt az üzletrészt, a mely egy bizo nyos qualifikáeziókoz volt kötve, örökké valaki, a ki nem bir azzal a qualifikáczióval, a mely tagságának feltétele, azt tudjuk ebből a törvényjavaslatból, hogy a jog szempontjából csak az üzletrésznek visszafizetését követelheti megfelelő részletekben, de például a tartaléktőkére igényt nem tarthat. Ez iránt a javaslatbau van felvilágosítás. De hogy annak az örökség útján vagy árverés útján keletkezett új jogatódnak a kötelezettségei milyenek a szövetkezet irányában, ha ki nem lép, erről sem a kereskedelmi törvény, sem ezen törvényjavaslat semmiféle felvilágosítást nem nyújt. A legkevesebb pedig, a miről egy törvénynek intézkednie kell, az az, hogy az életviszonyokban felmerülő eseteket szabályozza, mert ezen kérdésekben olyan bonyodalmak fognak származni és annyi lesz a per, hogy Isten a megmondhatója. A mi igazságszolgáltatásunknak nincs nagyobb rákfenéje, mint épen a helytelenül gyártott törvények, mert ezek szülik, hogy a felek, a mikor a törvényt elolvassák, nem kapnak felvilágosítást, vagy ha kapnak, érthetetlen dolgot kapnak; ennélfogva a kodifikácziónak egyik főfeltétele az, hogy ilyen kérdések tekintetében hézagok benn ne maradjanak a törvényben. Rám nézve közömbös, hogy milyen czenzurát akar a t. kormány választani; de tudom én, hogy nehéz a kérdés; úgy látszik, épen ezért késik a megoldás, vagy azért kerülik a megoldást. Mert például egy olyan üzletrésznél, a mely már hitellel meg van terhelve, a melynél az illető, a ki egy üzletrészszel bir, már igénybe vette a hitelt, az átruházás, az örökösök részéről való kötelezettség, annak végrehajtási úton való átruházása egészen más szabályok alá esik, mint az olyan üzletrészé, a mely hitellel megterhelve még nincs. Ezekről a dolgokról, t. ház, sem nem szól, sem nem rendelkezik e javaslat; e tekintetben még a kereskedelmi örvényre sem utal, de az attól részben eltérő exczepeziókat egyáltalán nem érinti. Felszólalásomnak nincs más czélja, mint az, hogy a t. miniszter úrnak, és esetleg a t. elő adó úrnak alkalmat és módot nyújtsak arra, hogy legalább, ha már kodifikáczió nincs ezen a területen, egy interpretáczióval kapjon a közönség felvilágosítást arról, hogy ezen kérdésekben a törvényhozást akkor, a mikor ezt a javaslatot törvénybe iktatta, milyen intencziók vezették. Erre ragadom meg az alkalmat. Hogy választ fogok-e kapni, az rám nézve közömbös; a hallgatás is megér annyit, hogy megtudjam belőle, hogy nem tudnak felelni; de azon feltevésben, hogy tudnak és akarnak reá felelni, vagyok bátor kérni, hogy méltóztassanak ezen felvilágosításokat megadni. Neumann Ármin előadó: T. ház! Polónyi Géza képviselő úr már az általános vita folyamán felvetette azt a kérdést, hogy mi történik az üzletrészek átruházásával, mert a javaslat rendelkezései ezen irányban hiányosak. Arra, hogy vannak névre, meg bemutatóra szóló üzletrészek, nem reflektálok, mert hiszen ezt csak a részvényeseknél fordul elő, itt nem fordul elő. Polónyi Géza: Ezt nem is akartam! Neumann Ármin előadó: Ezen törvényjavaslatnak, a mint méltóztatik tudni, hátterét képezi a kereskedelmi törvény ég az általános magánjog. Itt csak annyiban és addig történnek módosítások, a mennyiben a jelen törvény szükségletei szempontjából kívánatosnak és czélszerfínek mutatkozik. A mi itt nem talál megoldást, az a javaslat 1. §-a értelmében a kereskedelmi törvényben talál megoldást; e tekintetben pedig a kereskedelmi törvény 238. §-a világosan a következőket mondja: »A mennyiben az alapszabályok másként nem intézkednek, a szövetkezeti tag egyes vagy minden üzletrészét és az ezekkel járó tagsági jogokat az igazgatóságnál történt bejelentés mellett másra átruházhatja.« Itt tehát világosan meg van mondva, hogy át lehet ruházni az üzletrészeket, és hogy milyen feltételek mellett lehet azokat átruházni. Itt tehát, ha csak eltérőleg nem akarunk diszponálni a kereskedelmi törvénytől, külön diszpoziczió felesleges. A mi azon további kérdést és eshetőséget illeti, hogy végrehajtás stb. esetében mi történik, az sem tartozhatik ezen törvény keretéhe, ezt megoldani egyáltalában nemcsak szükségtelen, de képtelenség is, (Ellenmondások a szélső baloldalon.) mert minden egyes esetre nézve a végrehajtási törvény és az általános magánjog Szabályozólag intézkedik. Barta Ödön: Végrehajtásüag átruházható? Neumann Ármin előadó : Hogyne volna átruházható! (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) De különben itt ilyen atomizált kérdésekre, az átruházás mindéti egyes esetére kiterjeszkedni nem lehet. (Mozgás és ellenmondás a szélső baloldalon.)
