Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-300
800. országos ülés 1898. május 16-án, hétfőn. 155 érti, még az is szükséges, hogy a jelenlevő tanuk az alapszabálytervezetet mind maguk ismerjék, mind a belépőnek az általa értett nyelven megmagyarázzák és azt, hogy ez megtörtént, az alapszabály tervezeten igazolj ák.« Kérem a t. házat, méltóztassék módosítványomat elfogadni. Elnök: Kivan még valaki a 3. §-hoz szólani? (Senkisem!) Szólani többé senkisem kívánván, a 3. §. fölötti vitát bezárom, Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Én igen értem és méltányolom t. barátomnak, Végh Artúr képviselő úrnak azon intenczióját, a melyet e módosítvanyával el akar érni. A mint azonban ezt első tekintetre megérthetem, ez a formalizmusnak egy végső határig való vitelében nyilvánul meg. (Igen! Úgy van ! jobbfelöl.) És attól félek, hogy itt e kis szövetkezetekké való alakulásoknál ez oly bonyodalmakat fogna előidézni, a melyekben azok az emberek egész preczize eligazodni képtelenek lennének, és ez igen sok alakulást meg fogná hiúsítani. (Úgy van! jobb felől.) Oly rendelkezések foglaltatnak itt, a melyek — a ínhit tudjuk — a végrendelkezést szabályozó törvényeikben is benfoglaltatnak és oly klauzulákat akar itt a t. képviselő úr meghonosíttatni, a melyeknek ha egy intézkedése a formalizmusnak végletekig való vitele folytán elmarad, azt fogja eredményezni, hogy hiábavaló költség mellett az eredmény még sem lesz biztosítva. Én a kérdést e szabályozásban a lehető legegyszerűbben s akként igyekeztem megszerkeszteni, hogy azt mindenki megérthesse, és mulasztások ne forduljanak elő. Mert hisz itt ebben csak elvi kijelentések foglaltatnak, és azt hiszem, hogy a javaslat szempontjából és tekin tettel azon viszonyokra, a melyeket itt szabályozunk, ez az egyszerű és tuíajdonképen csak elvileg való megállapítás helyesebb. Ennélfogva igen kérem t. barátomat, legyen szíves e javaslatától elálläni, mert a javaslat érdekében nem tartanám czélszerunek, hogy az elfogadtassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. A Végh Arthur képviselő úr által benyújtott módosítvány a 3. §. második bekezdésére vonatkozik; ennélfogva, azt biszem, kijelenthetem, hogy a 3. §. első bekezdése észrevétel nélkül elfogadtatik. Következik a második bekezdés és Végh Arthur képviselő úr módosítása feletti határozathozatal. (Felkiáltások a bal- és szélső bahldalon: Kérjük felolvasni a módosítványt!) A módosítvány fel fog olvastatni. Molnár Antal jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Ez a szöveg tuíajdonképen helyettesítését képezi a 3. §. második bekezdésének ennélfogva a kérdés az, elfogadja-e a t. ház a 3. §. második bekezdését változatlanul, szemben Végh Arthur képviselő úr benyújtott módosításával ? (Igen ! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a második bekezdést változatlanul kívánják elfogadtatni, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség a 3. §-t változatlanul elfogadja. Következik a 4. §. Molnár Antal jegyző (olvassa a 4. §-t). Meltzl Oszkár! Lakatos Miklós jegyző: Polónyi G-ézai Elnök: Meltzl Oszkár képviselő urat illeti a szó. Meltzl Oszkár: T. ház! A 4. §. igen fontos rendelkezést tartalmaz, (Halljuk! Bálijuk!) tudniillik a szövetkezeteknek meg van ebben tiltva, hogy egyáltalán nem tagokkal üzleteket köthessenek, kivéve csakis az úgynevezett passzív banküzleteket. Én ezt a rendelkezést, különösen az ipari szövetkezeteket illetőleg, elfogadhatlannak tartom, sőt még a mezőgazdasági szövetkezetekre nézve is ezélszerübbnek tartanám, hogyha ez a tilalom nem vétetnék fel. Az ipari szövetkezetek annyiban különböznek szervezetükre nézve a mezőgazdasági szövetkezetektől, hogy a kisiparosok kisebb helyeken aránylag nagyon csekély számban vannak képviselve, legalább nem oly számban, hogy önálló szövetkezeteket alakíthatnának és tarthatnának feun. Majd erről később a 7. §-nál vissza fogok térni. Még egy kisszerű ipari szövetkezet is bajosan tarthatja fenn magát, ha üzleteiben csupán csak a saját csekély számú tagjaira van utalva és szorítva. Ennélfogva én az ipari szövetkezeteknél abszolúte szükségesnek vélném, hogy a másnemű üzlet is engedtessék meg nekik, nem csupán csak a nevezett passzív üzletet; mert én ezt a tilalmat még a mezőgazdasági szövetkezeteknél stra tartom czélszerunek, még pedig azért nem, mivel, ha ez így marad és ha a szövetkezetek nem terjeszthetik ki üzletüket, nem részesíthetnek kölcsönben nem tagokat, akkor tartok attól, hogy ez az uzsorát fogja elősegíteni az illető községekben. Tapasztalatból is szólok e tekintetben, mert például az erdélyi 73 Raiffeiseu-féle szövetkezetnél ez a rendelkezés nincs felvéve, ők tehát másoknak is adnak kölcsönöket. Igaz, hogy a szabályokba felvették azt, hogy csak bizonyos megszorításokkal és imitt-amott fel van véve az alapszabályokba az is, hogy csak valamivel magasabb kamatlábra adhatnak kölcsönt a nem tagoknak. De általában nem zárják ki, hogy ők is kölcsönben részesíttessenek. Talán so*
