Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

142 300. országos ülés 1898. május 16-án, hétfőn. lását a maga hatalmába kerítve, azt tulajdonképen elnyomni. Hiszen a szaktanáeskozmány alkalmával épen az a férfiú, a kire a szövetkezetek tekintetében a nemzeti párt és vele együtt mi is büszkeséggel tekintünk, gróf Károlyi Sándor, azt, a mi e szakaszban alapeszmeként foglaltatik, magáévá tette. Neki nem volt kifogása az ellen, hogy ez a szakasz alapeszméiben megvalósíttassék, hanem igenis azt a kifogást tette ellene, liogy a szövetkezetek alakításához csak és egyedül az országos központig hitelszövetkezet rendelhessen kiküldötteket. 0 tehát a hatóságokat, gazdasági egyleteket, kereskedelmi és ipartestületeket ki akarta hagyni. (Mozgás halfelöl.) Én azonban e tekintetben nem voltam vele egy véleményen épen abból az elvből kiindulva és azon okoknál fogva, melyeket gróf Apponyi Albert képviselő is kifejtett, hogy tudniillik az egész magyar társadalom a lehető legnagyobb kiterjedésben a szövetkezetek kérdésébe bevonassák és hogy a szövetkezetek iránti érdeklődés az egész társadalomban felkeltessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt gondoltam tehát, hogy ha én a testületeket, mint érdekelt feleket, mint olyanokat, a melyek ezen alakuláshoz kiküldötteket rendelhetnek, ebbe az érdekbe belevonom, ezáltal épen a szövetkezetek érdekeinek teszek jó szolgálatot. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen azért, t. képviselőház, én ezt a rendelkezést mindenesetre feutartom; az elől azonban nem zárkózom el, hogy ha nekem egy oly szöveget adnak, a mely ezen két alapeszmét, a miért a szakaszt felvettem, kifejezésre juttatja s fentartja, és a mely talán jobban meggyőzi a képviselő urakat arról, hogy a szövetkezetek alakításának kérdéséből senki kizárva nincsen, azt el ne fogadjam. Ezen szövegezés szerint mindenki a ki ebben, részt akar venni vagy szövetkezetet akar alakítani, ezt minden akadály nélkül megteheti, nem szükséges egyéb, mint hogy akkor, midőn az egész kérdéssel tisztában van, akármely testülethez, hatósághoz, vagy az országos központhoz forduljon és azt mondja: Uraim, vagy engem, vagy más valakit küldjenek ki az utolsó aktus hitelesítésének eszközlése végett, hogy az ott, mint quasi törvényes bizonyság működjék. Ebből a szakaszból tehát, t. képviselőház, megalakítani a kényszerzubbony kiegészítő részét, azt hiszem, teljesen lehetetlen. (Igazi Úgy van! a jobboldalon.) Kapcsolatos ezzel a szakaszszal az a kifogás, a melyet a t. képviselő urak a 30. §-ban előfordul rendelkezés ellen tettek, a mely azt mondja: hogy az igazgatók legalább 1

/3 részének a szövetkezet tagjának kell lennie. Erre azt mondják, hogy ez hallatlan dolog. Soha sehol ilyen az egész világon nem volt, oly törvény, a mely ily rendelkezést foglal magában, a világon nem exisztál. Polónyi Géza képviselő úr pláne ezt főispáni paragrafusnak mondja. Azt hiszi talán, hogy a kormánynak az a ezélja, hogy ezen falusi szövetkezetek igazgatóságaiba főispánokat fog elhelyezni? Polónyi Géza: A jegyzőket, szolgabírákat! (Zaj. Elnök csenget.) Olay Lajos: Nem független embereket, hanem mindenesetre csak hatósági közegeket! (Zaj. Elnök csenget.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr is ezt egy nagy monstruozitásnak tartja. Hát nézzük meg, hogy áll ez a dolog. A mi kereskedelmi törvényünk 182. §-a következőképen szól (olvassa): »A részvénytársaság ügyeit igazgatóság intézi, mely egy vagy több személyből is állhat, és a részvényesek közül vagy másokból fizetés mellett vagy a nélkül választatik.« A törvény 241. §-a pedig azt mondja, hogy ezen szakasz rendelkezése a szövetkezetekre is alkalmazandó. Tehát nem hogy nem létezik ily intézkedést magában foglaló törvény, de itt van a mi kereskedelmi törvényünk, a melyre ez az egész javaslat támaszkodik, ebben a törvényben meg van engedve, hogy részvénytársaságoknál vagy szövetkezeteknél annak az igazgatóságnak minden egyes tagja idegen lehessen. A javaslat a kereskedelmi törvénynyel szemben tulajdonkép korlátokat állít fel és úgy rendelkezik, hogy legalább az igazgatósági tagok egyharmad részének szövetkezeti tagnak kell lenni. És hogy e téren tovább nem menve, a nem szövetkezeti tagokat az igazgatóságból ki nem zártam, ezt az ország visszonyaiból, ezekre való tekintettel tettem és szükségesnek is tartom. Vannak az országnak vidékei, a hol egymás mellett 5 — 6, sőt 10 faluban sincs az értelmiséghez tartozó oly egyén, a ki a szövetkezeti ügyek vezetésére vállalkoznék, vagy erre képesítéssel birna. Miután már most a törvényben ki vau mondva, hogy szövetkezeti tag csak az lehet, a ki az illető szövetkezet kerületében lakik, ennélfogva mindaz ki van zárva a szövetkezeti tagságból, ki ott nem lakik.' Ez pedig lényeges kelléke a szövetkezeti törvénynek, mert az ország különböző részein egymástól távol lakó, egymást nem ismerő embereket egy szövetkezetbe összehozni nem lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Nem ezt mondtuk! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Már most egy ilyen távolabb fekvő helyen, a negyedik, ötödik községben van egy lelkes, jó magyar hazafi, a ki a szövetkezeti ügyet szereti és a néppel ezen a ponton érintkezni akar. Azt hiszem, ennek kizárása az igazgatóságból