Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

300. országos ülés 1898. május 16-án, hétfőn. ^43 nem nyugodnék a szövetkezeti érdek helyes felfogásán. Ez volt az az ok, a miért ezt a javaslatba felvettem. (Zaj balfelöl. Elnök csenget.) Gróf Apponyi Albert t. képviselő úr azt mondja, hogy elegendő az, ha a központi hitelszövetkezetnek megengedtetik, hogy egy tagot kinevezhessen. Annyiban igaza van, hogy elegendő arra, hogy a szövetkezet anyagi érdeke, a szövetkezet ellenőrzése és felügyelete megvalósuljon, de nem elegendő arra, hogy a szövetkezetnek azt a társadalmi érdekét, a melyet többször hangsúlyoztam, képviselje. Azt mond hatná valaki, hogy egy olyan valaki, ki egyedül képes a szövetkezetet rendben tartani, azt kinevezhetné a központi hitelszövetkezet. Azonban én ezt az álláspontot sem fogadhatnám el azért, mert előfordulhat igenis az az eset, hogy egy ilyen, az értelmiséghez tartozó, a szövetkezetet és népet kedvelő hazánkfia, mint a nép által megválasztott igazgató, szívesen részt vesz ott, de kineveztetni magát és így a központ érdekeinek magát alárendelni talán nem volna hajlandó. Es nagyon érdekében fekszik a szövetkezetnek az is, hogy esetleg ilyen egészen független állású emberek ott résztvehessenek. (Helyeslés jőbbfeUl.) Polónyi Géza: Szolgabíró! Az a független elem ! Erdély Sándor igazságügyminiszter: Igenis a szolgabíró, némely vidéken erre is szükség lesz, majd be fogja látni a képviselő úr. Én, t. ház, miután azt, a mit mondok, annak igazságáról való teljes meggyőződésben mondom, nem látok semmi okot arra, hogy ezt a szakaszt is, mint a kényszerzubbony egy alkatrészét tekinthessük, vagy ezen szakaszra alapítva azt mondhassuk, a mit nyolcz nap óta folyton hallunk, hogy ezen javaslat által az állam és a kormány omnipotencziájára törekszünk és a szövetkezeteket pártpolitikai ezélókra kívánnánk felhasználni. Különben kijelentem, ha a tisztelt képviselőház többségét ez az érvelésem meg nem győzött, ha a többség azt találná, hogy szükségesebb az, hogy szövetkezeti tagok legyenek az igazgatók, én mint képviselő megszavazom ugyan a szakaszt úgy, a mint van, de mint a kormány tagja, a kérdést nyilt kérdésnek hagyom, méltóztassanak szavazni legjobb meggyőződésük szerint. (Általános helyeslés.) Azt mondják a képviselő urak, hogy az a rendelkezés, mely a 46. §-ban foglaltatik, hogy tudniillik (Zaj. Elnök csenget.) azáltal, hogy a függőben tartott kedvezmények azoknak a szövetkezeteknek, a melyek a központba be nem lépnek, meg nem adatnak, ezáltal megfojtjuk a szövetkezeteket. Gondolom, ez lebegett gróf Apponyi Albert t. képviselő úr szemei előtt, mikor ebbe a javaslatba a guillotint is belehozta. Gr. Apponyi Albert: Én nem hoztam; benne volt! Erdély Sándor igazságügyminiszter s T. képviselőház! A javaslat abból a szempontból és abból az alapelvből indult ki, hogy az állam csak ott segítsen, a hol erre szükség van ; ha tehát egy szövetkezet a maga erejéből fennáll, virágzik, prosperálni tud, tehát hivatását az állam segélye nélkül teljesítheti, akkor azt hiszem, az nem volna sem helyes pénzügyi, sem helyes közgazdasági politika, hogy az állam olyanokat segélyezzen, a kik erre rászorulva nincsenek. Már pedig, ha egy szövetkezet nem akar belépni a központba, abból az következik, hogy önmagában is meg tud állani. Vagy ha nem képes megállani, akkor mi akadályozza abban, hogy, ha az állam segélyét igénybe akarja venni, a központba belépjen és ezen az úton az államsegélyben részesüljön? A kérdés pénzügyi részével nem foglalkozom, a pénzügyminiszter úr már nyilatkozott e tekintetben, s ha a részletes tárgyalás folyamán még szüksége merülne fel, a felvilágosítást meg fogja adni. Nem ugyan itt a képviselőházban, hanem a bizottságokban és a házon kivtíl kereskedelmi testületek felterjesztésében igen nagymérvű ellenvetések merültek fel a 23. §. rendelkezéseivel szemben. E rendelkezéseknek az a lényege, hogy a szövetkezetnek a saját tagjai ellenében fennálló követelése erejéig bizonyos végrehajtási elsőbbséget biztosít. Mezei Albert, (Félkiáltások a bal- és szélső baloldalon.- Móricz! Derültség.) Mezei Mór képviselő úr ezt a rendelkezést itt a házban is kritika tárgyává tette ; azonban Pap Géza t. barátom felhozott: érveivel ezen kifogásokat a maguk mértékére szállította )e. (Mozgás balfelől.) A vita folyamán az érvek pro et contra elhangzottak. Én nem szándékozom mélyebben ós terjedelmesebben foglalkozni e kérdéssel; majd hogyha a részletes tárgyalás folyamán e tekintetben indítvány tétetnék, akkor lesz alkalmam nézetemet bővebben is kifejteni. Azonban azzal az ellenvetéssel szemben, hogy ez a rendelkezés maguknak a szövetkezeteknek ártalmára lenne, hogy a szövetkezetbe belépett tagok hitelét csorbítaná, nem tartom feleslegesnek ma guknak a szövetkezeteknek nyilatkozatát a t. képviselőházzal megismertetni. A hazai szövetkezetek országos kongresszusa egy beadványt intézett a képviselőházhoz, a mely a ház asztalára van letéve. Ha méltóztatnak ismerni a tartalmát, akkor nem fogom felolvasni; de ha nem, (Halljuk! Halljuk!) miután ebben ki van fejezve mindaz, a mit én e kérdésben helyesnek tartok, s a mi alapját képezi ennek a rendel-