Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-300

800. országos ülés 1897, . május 16-án, hétfőn. 141 latokból, hogy a szövetkezeti kérdés az, a melynek segítségével a szocziális kérdés legkönnyebben megoldható. Nálunk a társadalom e téren szintén bizonyos fokú és igen örvendetes működést fejtett ki. Én nem teszek társadalmunknak szemrehányást, mert vannak többen, kik e kérdést hazafias önfeláldozással felkarolták, és kivált az utóbbi időben igen szép eredményeket mutattak fel. És itt én sem mulaszthatom el elismeréssel emlékezni meg gróf Károlyi Sándor képviselőtársunkról, (Helyeslés.) ki ezen a téren ebben az országban a legtöbbet és a legjobbat téliesítetté. A magyar szövetkezetek történetében az ő neve mint úttörőé lesz feljegyezve. (Igás! Úgy van!) De a szövetkezeteknek ezen kiváló előharezosa maga is beismerte, hogy Magyarországon a társadalom ennek a kérdésnek a megoldására nem képes. A javaslat tehát egyesítette a két erőt, fiz államot a társadalommal összhangzatos összmüködésre. A kereskedelmi törvénybe foglalt általános szövetkezeti szabályok nem adják meg azt a biztos keretet, a melyben az állam a szövetkezeteknek minden veszély és károsodás nélkül segítségére jöhetne. Ezért volt szükség azokkal a kivételes intézkedésekkel, melyek a javaslat első czímében foglaltatnak, megteremteni azt a keretet, a melyben az állam érdekeinek veszélyeztetése nélkül a szövetkezeti ügy felvirágzását hathatósan elősegítheti. Az első czímben foglalt ezen intézkedéseknek alapgondolata először az, hogy a szövetkezetek a lehető legmegbízhatóbban és olcsón alakúihassanak; a második főalapelv az, hogy a takarékosság előmozdíttassék. A nyereség fel nem osztatik, hanem megtakarítások történnek, a melyek nyomán 20—25 év alatt abba a helyzetbe juthatnak a szövetkezetek, hogy oly tőké vei rendelkezhetnek, melylyel tagjaik hiteligényeit önállóan, függetlenül és minden állami segély nélkül ki fogják elégíthetni. A javaslatnak ezen első czímében foglalt rendelkezései közííl a legvehemensebb támadásoknak volt kitéve annak második szakasza. Azt mondják erre a szakaszra, — Biró Lajos képviselő úr például, — hogy mi pandúrok által akarunk szövetkezeteket alakítani. G-róf Apponyi Albert képviselő úr az ezen szakaszban foglalt rendelkezést mint kényszerzubbonynak egyik kiegészítő részét állította élénkbe. Én azt hiszem, hogy a szakasz értelmének nem helyes magyarázatán alapúinak ezen kifogások. A szakasz következőleg rendelkezik: »Jelen törvény hatálya alá eső gazdasági és iparszövetkezet csakis hatóság, nyilvános testület vagy az országos központi hitelszövetkezet közreműködésével alakúihat.« E szón nyugszik a súlypont. Nem azt mondja a javaslat, a mit kimagyaráznak belőle, hogy szövetkezetet csakis a testületek alakíthatnak, hanem azt, hogy »alakúlhat«; tehát önállóan, ezektől függetlenül megalakulhat. Vagyis ha bárki szövetkezetet akar alakítani, erre nézve megteheti az előzetes munkálatokat s megalakíthatja azt, Jönnek azonban olyan aktusok, a melyeknek a megbízhatósága, a hitelessége feltétlenül szükséges, hogy szakértő ellenőrzés alá helyeztessék. Ilyen az alapszabályoknak szerkezete ; elő van írva, hogy az alapszabály rendelkezésének az értelmét meg kell az illetőknek magyarázni, a közgyűlési jegyzökönyvet alá kell velük iratni, ezégjegyzés iránt a czégjegyzőbírósághoz kérvényt kell beadni; ezeket mind az illető tagok teszik. De hogy ez a törvény rendelkezéseinek minden tekintetben megfeleljen, szükséges, hogy ahhoz értő, arra kiküldött hatósági tag, egyesületi tag, vagy az országos központi hitelszövetkezetnek a tagja azt ellenőrizze és saját aláírásával hitelesítse. (Helyeslés a jobboldalon). Ez a jelentősége ennek az egész rendelkezésnek. A mikor tehát azt méltóztatnak mondani, hogy a szövetkezetek alakításából bárki is ki lenne zárva, nézetem szerint ez ellenkezik a törvényszakasz rendelkezésével és ez a magyarázat csak tévedésen alapúi. (Igaz! Úgy van! jobbfelóí.) Ennek a rendelkezésnek a felvételére két okból volt szükség. Az egyik az, hogy a szédelgések megakadályoztassanak. Méltóztatnak tudni, hogy a kereskedelmi törvény megalkotása után az első években igen-igen sokan adták rá magukat arra az üzletre, hogy szövetkezeteket látszottak alakítani, de nem azért, hogy szövetkezet legyen, hanem csak abból a czélból, hogy azokat, a kikkel tehették, félrevezessék, megkárosítsák. Most jön ez az új törvény, a mely rendkívüli kedvezményeket ad a hitelszövetkezeteknek. Ennek az alapján ismét igen szép képeket lehet majd festeni azok előtt az emberek előtt és igen könnyen be lehet őket vinni könynyelmű alakulásokba, a melyeknek következménye semmi egyéb, mint az, hogy néhány forinttal amíizok szegényebbeké, ez pedig gazdagabbá váljék. Ezt meg kell akadályozni. Ez volt az első és főczélja ennek a rendelkezésnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Á másik ok: az alakulásnak olcsóbbá és megbízhatóvá tétele. Egy hatóságnak, egy testületnek, vagy pedig magáuak az országos központnak kiküldöttje, a ki ezeket a dolgokat ismeri s a törvény végrehajtását ellenőrzi, mindenesetre sokkal olcsóbban és sokkal kevesebb költséggel fogja elvégezhetni ezt az akeziót, mint akárki más, a ki ilyen szövetkezet alakítására vállalkozik. Ezek után tehát nem értem azt a vádat, mintha itt a konnány a maga omnipotencziáját akarná megalapítani és a szövetkezetek alakú-