Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

299. országos ülés 1898. májas 14-én, szombaton. {35 szeretet nevében, a szövetkezeti instituezióvai szemben. A szeretet magasztos eszméje az, a mely élteti az én t. barátaimat azon hitben, hogy hiszen a szövetkezeti elvben rejlő magasztos ideának sikerül itt propagandát csinálni és ha a részletes vitánál, a mint azt már megszoktuk, kardinális módosításaink elfogadtatnak, (Derültség balfelöl.) akkor megszavazzuk harmadszor; vagy a mi szokatlan, ha elutasíttatnak módosításaink, (Derültség balfelöl.) akkor nem szavazzuk meg harmadszor. De mindezeken felül a szeretet nevében benyújtott a függetlenségi párt egy határozati javaslatot, a mely messze túlliezitálva az összes többi ellenzéki pártokon, nemcsak elfogadja általában ezt a javaslatot, hanem sokkal nagyobb eszközöket akar rendelkezésére bocsátani ezen esetleg megszavazandó szervezetnek, mint a mennyit nemcsak az ellenzék meg nem szavazhat, de a mennyit a törvény maga megenged. T. képviselőház! Méltóztatnak tudni, Barta Ödön t. képviselőtársam benyújtott egy határozati javaslatot, melynek három pontja van. Az első pont, hogy a posta-takarékpénztári betétek használtassanak fel a hitelszövetkezetek czéljaira; másodszor hogy a bank foglalkozzék a leszámítolással és hogy egyáltalában a mezőgazdasági hitel a bank szabályaiba fölvétessék. Nézzük meg, t. ház, ennek a határozati javaslatnak a rendelkezéseit. Elsősorban politikai szempontból az a megjegyzésem, hogy ha én a kormánynak utasítást akarok csak adni, abban nyilvánvalólag jelzem azt, hogy ezzel a törvénynyel kapcsolatosan várom az intézkedést, hanem azzal össze nem függő külön törvényhozási intézkedésre akarom őt sarkalni. Tehát ez a határozati javaslat, a mely a kormány utasítását tartalmazza, nem teszi ezt függővé a törvény megszavazásától, elfogadásától, így el nem fogadásától, sőt maga konstatálja, hogy ezek a kérdések ezzel a törvényjavaslattal össze nem függenek. Politikai szempontból tehát nézetem szerint nem szerencsés, nem is helyes az ilyen határozati javaslat. De nézzük meg érdemleges szempontból. Ha én akkor, a mikor fölismerem, hogy itt ilyen veszélyes központi szövetkezeti szervezettel állok szemközt, a mely végveszélylyel fenyegeti az ellenzéket, utasítani kérem a kormányt arra, hogy azt a 16 millió postatakarékpénztári betétet is ennek az intézetnek czéljaira használja fel: ez több, mint a mennyit öngyilkossági vád nélkül mondani lehet. (Zaj. Elnök csenget.) De, t. képviselőház, a postatakarékpénztár betétek ily alakban való felhasználása nemcsak merőben helytelen, hanem élő törvénybe is ütközik. Csodálatos dolog, hogy ilyen kardinális kérdésben a pénzügyminiszter úr föláll s nem érti és félremagyarázza a törvényt. Azt mondja a miniszter úr: mi szükségem van nekem ilyen határozati javaslatra? Hiszen engem a törvény úgy is feljogosít arra, hogy a postatakarékpénztári betéteket felhasználhassam, ha tetszik, a szövetkezet váltóinak reeszkomptálására. A miniszter úr az 1889 : XXXIV. tövvényczikk 4. §-ára hivatkozott. Nyilvánvaló, hogy a t. pénzügyminiszter úr sem a határozati javaslatot, sem a törvényt helyesen nem magyarázta, nem akarom azt mondani, hogy szándékosan félremagyarázta. Mert, t. képviselőház, az 1889 : XXXIV. törvényczikk nem a postatakarékpénztári betétekről rendelkezik, hanem rendelkezik a clearing- és chequeforgalomban lévő betétekről, a melyeket a postatakarékpénztár kezel ugyan, de a törvény világos rendelkezése szerint (3. §.) (olvassa): »A cheque- és cleariügforgalom a magyar királyi postatakarékpénztár takarékbetéteinek forgalmától az üzlet, kezelés, elszámolás és gyümölesözteíés tekintetében elkülönítve vezetendő.« Ez tehát egy külön dolog. Más a postatakarékpénztári betét és más a cheque, és ha a t. pénzügyminiszter úr az 1889 : XXXIV. törvényczikk 4. §-ára hivatkozott, akkor olyan törvényre hivatkozott, a mely másról rendelkezik, mint a mire a pénzügyminiszter úr applikálta. De ettől eltekintve még a clearing- és cheque-üzlet utáni betétek tekintetében is így áll a dolog, hogy a pénzügyminiszter kötelezve van azokat első sorban pénzintézeteknél folyó számlára rövid lejáratra elhelyezni, másodsorban kamatozó kincstári utalványokban, harmadszor kamatozó magyar állampapírokban, negyedszer kamatozó magyar áílamsorsjegyekben, ötödször a minisztérium által kijelölendő záloglevelekben és. csak az ezután a clearing-betétekből fenmaradó részt van jogosítva oly váltók reeszkomptálására felhasználni, a melyeket más pénzintézet már eszkoraptált. De, t. ház, a postatakarékpénztári betéteknek hitelszövetkezeti váltók csomagolására való felhasználási joga a t. pénzügyminiszter úrnak nemcsak nem volt, de nincs is meg, sőt egyenesen és világosan a törvény tilalmába ütközik, mert a postatakarékpénztár! betétek mikénti elhelyezéséről nem az 1889 : XXXIX., hanem az 1880 : Dl. törvényczikk és pedig ennek 5. §-a akként rendelkezik, hogy ezeket n postatakarékpénztári kis betéteket, a melyek nem a kereskedelmi forgalomból, nem a clearingból eredtek, a melyeket apró betevők tesznek be garasonként, el kell helyezni kamatozó magyar állampapírokban, sorsjegyekben és záloglevelekben, de másban ezeket elhelyezni nem szabad. Tehát a benyújtott határozati javaslat ellenkezik a törvénynyel, a pénzügyminiszter úr felszólalása pedig, még ha őt a törvény ezen betéteknek pénzintézeti czélokra való felhasználására feljogosítana is, vice versa ismét a nyílt, világos törvénybe ütközik.