Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-299
124 299. országos ölés 1898. május 14-én, szombaton. eljárás volt az új szövegezés a bizottságban azok részérő], a kiknek ez a törvényjavaslat nem kell és ezen az úton akarták lehetetlenné tenni azt, hogy ez a törvényjavaslat az életben tényleg fungáljon. Tényleg fülbemászó dolog elhitetni valakivel, hogy ha 80°/o erejéig adok csak kötvény-kibocsátási jogot, én annak a kötvénynek szekkuritását emeltem; és a mi gyakorlott és gyakorlatlan embereink a pénzügyi bizottságban ezt készpénz gyanánt fogadták el, pedig az illető helyen sikerülni fog kimutatnom, hogy az merő félreértés és tévedés, mert bevezetésül elég legyen annyit mondanom, bogy valamely kötvény szekuritása nem attól függ, hogy hány Százalék erejéig van joga v.dakinek kibocsátani, hanem annak a követelésnek, váltónak vagy obligácziőnak a háta mögött mily fedezet rejlik, a melynek tekintetében a kötvénykibocsátási jog megadatik. Ezeket itt csak mellékesen jegyeztem meg és rátérek dolgomra annak módja és rendje szerint. (Egy hang a haloldalról: Kellett ez neked, Gézuska ? Derültség.) Ez megtörténhetik máson is; mindenesetre a parlamentben ritka dolog, hogy épen az ember felszólalása előtt történik meg az ilyen indítvány, s ez magában véve egy kissé meglepő. De egyébként hagyjuk a dolgot. T. képviselőház ! Én mély sajnálattal látom, hogy a parlamentarizmus, a magyar parlamenti élet bizonyos agonikus korszakba jutott. A mint a tárgyalásokból, a vitából ismerjük, egy törvénytelen eszközökkel összehozott többség, egy enervált, saját erejében is bizalmatlan, csüggedt ellenzék — és ezen vádból a magam számára is kiveszem a részt — nem képesek arra, hogy önmaguk között is, megoszolva, üdvös eredményeket tudjanak parlamentáris úton létesíteni. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvényjavaslat minden ellenzéki pártnak felfogása, tudása és meggyőződése szerint nemcsak a nagy nemzeti hitelügynek fontos és életbevágó érdekeit van hivatva rendezni, és pedig egy messze jövendő számára, de azon felül oly intézkedéseket is tartalmaz, a melyek az ellenzéki pártpolitikának azon rendszer mellett, a melyet mostanáig megértünk, az utolsó kegyelemdöfést adja meg; mert hiszen az a rendszer, a mely az italmérés, a kongrua-javaslat és a hivatalnoksereg, presszió, pénz, erőszak és vesztegetések által idáig is lehetetlenné tett egy egészséges ellenzéki és egészséges országos közvélemény keletkezését, az a rendszer ezzel a törvényjavaslattal méltó betetőzését nyeri. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem habozom kijelenteni, hogy az én meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat egyenesen, világosan és legfőként a függetlenségi és negyven nyolczas pártnak életereje ellen van intézve, mert azon rétegekhez nyúl, azon rétegekre fekszik rá az állami, nemcsak gyámkodás, hanem omnipotenczia, a mely rétegekből, a kisbirtokosokból, a magyar gazdákból és iparosokból a függetlenségi és negyvennyolczas párt ujonczozta rendíthetetlen meggyőződésű híveit. Hát mikor egy ilyen törvényjavaslatot tűznek napirendre, és azt tapasztalom, hogy a parlamentnek legelső tekintélyeinek, jó hazafiaknak, kiváló tehetségeknek, mint gróf Apponyi Albertnek a háta mögött nem látok csak 10—12 embert csoportosulni, a kik elég melegen, de, fájdalom, kevesen támogatják őt meggyőződésében; a mikor azt látom, t. képviselőház, hogy feláll Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferencz, és telve lelkesedéssel, meggyőződéssel, tanulmányra épített adatokat tár a képviselőház elé, a melyben megdöbbentő színben állítja a ház elé a gazdák szerencsétlen helyzetét, akkor legfölebb egy pár bóbiskoló barátom az, a ki őt e felszólalásában támogatja, s ha én felállók, akkor szerte nézek és nem lelem bonom e hazában, itt e padokon talán összesen egy barátom van, a ki ezen kérdésekben hozzám tartozik; (Derültség jőbbfelöl.) ezek nem örvendetes jelenségek. A parlamenti tekintélynek semmisem árt jobban, mintha elterjed a jogosult közhit, hogy ez nem a meggyőződések harcza, ez nem a porond, a hol egymást meggyőzve indokokkal és érvekkel tudunk hatni, alkotni, javítani és gyarapítani, hanem, hogy ez egy társaság, a mely nem kíváncsi a másik félnek érveire, hanem csupán arra, hogy mikor adja ki a főmufti a parancsot, hogy szavazni kell. Ettől a parlamenttől, egy ilyen módon működő testülettől mindnyájunknak, a hazának az érdekében hasznos munkát várni talán meddő és reménytelen dolog. (Ügy van! balfelöl.) De én magam gyenge vagyok arra, érzem én azt, hogy ezeken a viszonyokon változtatni képes legyek. De arra nem vagyok gyenge, hogy kötelességemet ily körülmények közt is teljesítsem, és én nem is tartózkodom attól, hogy ebbeli kötelességemet ez alkalommal is teljesítsem, és erre szives türelmüket kérem. (Halljuk! Halljuk!) De mielőtt magára a szőnyegen levő hitelszövetkezeti javaslatra térnék át, méltóztassanak megengedni, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrnak a napirendtől ugyancsak eltérő egy tegnapi nyilatkozatára röviden reflektáljak. A t. földmívelésügyi miniszter úr, a kiben én a nagy ügybuzgalmat, a nemes törekvést szívesen elismerem és konczedálom és konstatálom mindig* tegnapi felszólalásában azzal vezette be ezen ügynek a tárgyalását, hogy bejelentette a
