Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-299

299. országos ülés 1898. május 14-én, szombaton. 125 háznak azon örvendetes eredményeket, a melyeket szerinte elért a munkások és munkaadók közti törvény megalkotása, illetve annak végrehajtása körül. Örvendetesen tudomásul veszem azokat a kétségtelenül hitelt érdemlő adatokat, a melyeket a t. miniszter úr e tekintetben elénk terjesztett, és szinte fáj, hogy egy ürömcseppel kénytelen vagyok azt az örömet, a mely a t. miniszter urat itt áthatotta, és a mely bizonyára kellemes visszhangot kelt az országban, egy kissé megkeseríteni. Legmélyebb sajnálatomra konkrét tényeket kell a t. háznak és a t. miniszter úrnak is bejelentenem arra vonatkozólag, liogy saját választókerületemben azok az adatok, a melyeket a t. miniszter úr felhozott, nem találják meg igazolásukat j ellenkezőleg, biztos, közvetlen, személyes tudomásom van arról, hogy Hajdumegye több részében a szabolcsmegyeihez hasonló olyan forrongás van keletkezőben, a melyet a magam részéről csak sajnálattal kell konstatálnom, annyival is inkább, mert az ország e része eddig meg lett kiméivé e veszedelmes propaganda befolyásától. De t. ház, tényleg biztos tudomásom van, közvetlenül győződtem meg arról, hogy például a több mint tízezer lelket számláló Balmazújvárosban a munkásigazolványok kivétele nemcsak meg nem történt, de múlt heti ott tartózkodásomig meg sem kezdődött, még pedig csodálatos módon oly ferde és képtelen izgatásnak szüleményeként, a melyet nekem nyomban felvilágosítanom sikerült ugyan, de csak azért említem fel, hogy esetleg az ország más vidékein a muiikások hasonló módon félre ne vezettessenek. Ott a munkásigazolványok kivételében azzal tartóztatták fel a munkásokat, és azzal izgatták őket az igazolványok ki nem váltására, hogy abban a munkásigazolványban már benne van, hogy 15—16-od részben tartoznak az aratásra vállalkozni. Rögtön nyilvánvaló volt előttem, hogy olyan munkásigazolványt helyeztek eléjök, a mely egy már megkötött szerződésre vonatkozott, s a melybe annak a szerződésnek feltételei be voltak jegyezve. Ok azonban azt hitték, hogy az a felülről jött hivatalos kiadmány és elhitették velük, hogy ez már kötelező a tekintetben, hogy a ki a munkásigazolványt kiveszi, csak 15—16-od részben mehet aratni. Felvilágosítottam a népet és remélem, sikerrel, mert megkezdték a munkásigazolványok kivételét. De nem ez az oka, hogy ezt ily fontos kérdés tárgyalásakor felhozom és méltóztassanak nekem előlegezni azt a bizalmat, hogy nem ok nélkül hozom fel épen Balmazújvárost, mert, t. ház, a legnagyobb sajnálattal kel konstatálnom, hogy ott a bérlők viselkedése minden kérelem, minden könyörgés — többet mondok — magának a mélyen t. kormánynak, igy a többi között magának a mélyen t. földmivelésűgyi miniszter úrnak is intervencziója daczára oly mérvben elitélendő, hogy arra én az országban a magam részéről több példát nemtudok. Méltóztatnak tudni, hogy Balmazújvároson nagy latifundiumok vannak, éspedig az is megtörtént, hogy a Semsey-féle uradalom a legutóbbi időben 10—15 ezer holdnyi területenként adatott ki 20—30 esztendőre haszonbérbe. Az odavaló lakosság azepött hozzá volt szokva ahhoz, hogy az uradalomtól kapott egy pár holdas haszonbérletet, a lakosság azon része pedig, mely haszonbérletet kapni nem tudott, napszámosmunkával kereste kenyerét. Ezek most e foglalkozásuktól végleg elestek, és daczára annak, hogy maga Semsey Andor igen t. képviselőtársam a maga részéről mindent elkövet, mit örömmel konstatálok, nem vagyunk képesek a bérlőket még csak arra sem rábírni, hogy a szegény népnek, a mely ott mostanig haszonbérlő volt, legalább néhány holdnyi haszonbérletet adjanak, hogy megélhessenek. De ez a kisebb baj. Megtörtént, hogy daczára annak, hogy Balmazújvároson 5—6.000 munkás készségesen kínálkozott az aratási munkának elvégzésére, nemcsak e munkát nem kapta meg, de a mint ezt az elöljáróságnál konstatáltattam, 40 krajczárnyi bér mellett még napszámmunkát sem kaptak, vagy hogy Bilinazújvároson jelenlétemben megtörtént az az eset, a midőn én a munkásokat erkölcsi oktatásban részesítettem s figyelmeztettem őket arra a hazaszeretetre és törvénytiszteletre, a mely őseiket is példaadólag jellemezte, akkor elembe állott egy munkás és azt mondta nekem: »Uram! Én csak egy halállal tartozom, és inkább halok meg golyó által, mint éhen !« A tényleges helyzet ott az, hogy 5 6000 ember ezidő szerint kenyér, napszám és aratás nélkül áll. Ezt a következő okokból hoztam fel: először felhoztam azért, mert köszönettel veszem a mélyen t. miniszter úr azon szíves nyilatkozatát, hogy ő gondoskodni akar tartalékmunkásokról. Méltóztassék kegyesen figyelembe venni azt, hogy Balmazújvároson jelenlétemben és az összes elöljáróság jelenlétében megjelentek a munkások és kinyilatkoztatták, hogy a lehető legolcsóbb feltételek mellett hajlandók munkát vállalni, hajlandók aratásba menni, mert már ott többé nem kaphatnak munkát, miután az odavaló bérlők máshonnan hoztak munkásokat. Felhoztam ezeket másodszor azért, hogy méltóztassék t. képviselőtársaimnak tudomásul yenni, hogy ott 5—6000 ember ily szomorú helyzetben, kenyér nélkül van, a nyomor és inség vár reájuk, — tiszta jó magyar hazafiak — és azon t. képviselőtársaim, és azon magyar