Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-293

6 lett a következménye ? Az illető embereket elzárták, a vizsgálatot ellenük megindították és két-három hónapig terjedő fogságra, illetőleg börtönre ítélték el; még ma is a rózsahegyi tömlöczbe ülnek. Quod unijustum, alteri aequum. Ha a kisuezaujhelyi esetet oly csekélységnek mondja a t. miniszter úr, legyen szabad nekem ugyanazt mondanom a lehotai esetre. A mi a csendőrök eljárását illeti, azokat nem okozhatom, mert igen jól tudjuk, hogy a törvények és az utasítások értelmében a csendőrök semmiért sem felelősek, de felelősek azok, a kik a csendőrséget bizonyos törvénytelen dolgokra utasítják, és így a válasz ezen részére nincs semmi megjegyzésem, mert ez kizárólag Haydin főszolgabíró rovására eshetik. T. képviselőház! A t. miniszter úr válasza legnagyobbrészt általánosságban van tartva, és vo taképen a tények letagadásában kulminál. Ki kell jelentenem, hogy válaszát még így általánosságban is, a mint tartva volt, nem vehetem tudomásul, mert én interpellácziómban annak idején nem úgy, a mint az rendesen törtéimi szokott, kérdeztem a miniszter urat, hogy vájjon van-e ezekről az esetekről tudomása, és szándékozik-e intézkedni, hanem kijelentettem egyenesen, — ott van megírva, nem tudom, mélóztatott-e figyelemmel kisérni — hogy ebben az ügyben az általam megnevezendő tanuk kihallgatásával intéztessék az illetők ellen a nyomozás. Erre nézve az igen tisztelt miniszter úr nem válaszolt, és nem tudom, hogy az interpellácziómban kívánt eljárást miért nem méltóztatott elfogadni. Igen jól tudom, hogy a miniszter úr nem mehetett Kisuezaújhelyre a tényállásról meggyőződést szerezni, de igenis, fordult a főispánhoz, lehet, hogy az alispánhoz. Az alispán Trencsénben lakván, nem tudott közvetlenül választ adni; fordult ismét az ő alantas főszolgabírójához, épen a vádlotthoz, a ki érdekelve van ebben az ügyben. No már kérem, azt csak nem kívánom, nem kívánhatom, hogy az illető főszolgabíró úr maga ellen adja meg az informáeziót, maga ellen adja meg a választ. Én a t. miniszter úrtól azt vártam volna, a mit konczedált az igazságügyminiszter úr, azt tudniillik, hogy a fegyelmi eljárást intézi a vádolt tisztviselő vagy hivatalnok ellen, és ezt bizonyosan nem tette innen a minisztériumból, a saját közegei által, de utasította az illető közegeket, hogy ezt tanuk kihallgatása mellett is eszközöljék s az eredménye az lett, hogy az igazságügyminiszter úr konstatálni volt kénytelen, hogy a korteskedés, a törvénytelen eljárás az illető végrehajtó részéről meg is történt. De, igen tisztelt belügyminiszter úr, nem azt akarom én; nem akartam fárasztani az igen tisztelt miniszter urat azzal, hogy a főispánt, meg a megye alispánját viszont . május 4-én, szerdán. ő fáraszsza oly ínformáezio megadatásával, a mely minden alapot nélkülöz. Én az igen tisztelt belügyminiszter urat arra kértem, hogy az általam megnevezendő tanuk kihallgatása mellett intézze ezen ügyben az illető főszolgabíró eljárása helyett a nyomozást. Ezt az igen tisztelt belügyminiszter úr meg nem tette, mert ha megtette volna, akkor abban a formában adta volna is meg a választ. De ezt igen szükségesnek tartotta az igen tisztelt belügyminiszter úr, mint minden egyébb eljárásában, kibúvónak használni és ezzel az ott történteket mintegy leplezni és elsimítani. A magam részéről most még csak azt jelentem ki, hogy midőn interpellácziómat megtettem, nem is reméltem, hogy a miniszter uraktól kielégítő választ fogok nyerni, — örülök, hogy ketten a miniszter urak közül válaszukkal kielégítettek, bár a harmadik nem, de ezt nem is vártam — de felszólaltam és interpelláltam egyrészt azért, hogy egyrészről interpellácziómmal és az abban felhozott érvek súlyával informáljam némileg a később abban a választási ügyben működő bíráló bizottságot, másrészről pedig tájékoztassam az országot. Arra nem voltam kíváncsi, a mit az igen tisztelt belügyminiszter úr válaszolni fog, s mivel válasza az interpellácziómban kívánt feltételeknek eleget nem tett: az engem ki nem elégíthet s azt tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a baloldal Jiátsó padjain.) Elnöki Felteszem a kérdést: tudomásul veszi a ház a belügyminiszternek Zmeskál Zoltán képviselő interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter válasza Molnár János képviselő interpellácziójára. (Ralijuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) Molnár János r. képviselő úr a folyó évi márczius 16-án tartott ülésben interpellácziót intézett hozzám az anyakönyvek körüli eljárás tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Interpellácziójának bevezető része következőleg hangzik (olvassa): »Mivel köztudomású dolog, hogy az állami anyakönyvvezetők nem respektálva a t. belügyminiszter úr 1896. február 11-én 15.500 szám alatt kiadott rendeletét, a katholikus felekezet, valamint azok tanúit sokszor arra kényszerítik, hogy a »polgári házasságinak nevezett szövetség létrejöttét tanúsító jegyzőkönyveket aláírják; nemkülönben mivel a főszolgabírák több helyütt vonakodnak a vegyes házasságra lépni szándékozó olyan katholikus jegyesnek, ki azületendő 298. országos ülés 189