Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-293

6 lett a következménye ? Az illető embereket el­zárták, a vizsgálatot ellenük megindították és két-három hónapig terjedő fogságra, illetőleg börtönre ítélték el; még ma is a rózsahegyi tömlöczbe ülnek. Quod unijustum, alteri aequum. Ha a kisuezaujhelyi esetet oly csekélységnek mondja a t. miniszter úr, legyen szabad nekem ugyanazt mondanom a lehotai esetre. A mi a csendőrök eljárását illeti, azokat nem okozhatom, mert igen jól tudjuk, hogy a törvények és az utasítások értelmében a csend­őrök semmiért sem felelősek, de felelősek azok, a kik a csendőrséget bizonyos törvénytelen dol­gokra utasítják, és így a válasz ezen részére nincs semmi megjegyzésem, mert ez kizárólag Haydin főszolgabíró rovására eshetik. T. képviselőház! A t. miniszter úr válasza legnagyobbrészt általánosságban van tartva, és vo taképen a tények letagadásában kulminál. Ki kell jelentenem, hogy válaszát még így álta­lánosságban is, a mint tartva volt, nem vehetem tudomásul, mert én interpellácziómban annak idején nem úgy, a mint az rendesen törtéimi szokott, kérdeztem a miniszter urat, hogy vájjon van-e ezekről az esetekről tudomása, és szán­dékozik-e intézkedni, hanem kijelentettem egye­nesen, — ott van megírva, nem tudom, mélóz­tatott-e figyelemmel kisérni — hogy ebben az ügyben az általam megnevezendő tanuk kihall­gatásával intéztessék az illetők ellen a nyomozás. Erre nézve az igen tisztelt miniszter úr nem válaszolt, és nem tudom, hogy az interpellá­cziómban kívánt eljárást miért nem méltóztatott elfogadni. Igen jól tudom, hogy a miniszter úr nem mehetett Kisuezaújhelyre a tényállásról meggyőződést szerezni, de igenis, fordult a fő­ispánhoz, lehet, hogy az alispánhoz. Az alispán Trencsénben lakván, nem tudott közvetlenül vá­laszt adni; fordult ismét az ő alantas főszolga­bírójához, épen a vádlotthoz, a ki érdekelve van ebben az ügyben. No már kérem, azt csak nem kívánom, nem kívánhatom, hogy az illető fő­szolgabíró úr maga ellen adja meg az informáeziót, maga ellen adja meg a választ. Én a t. minisz­ter úrtól azt vártam volna, a mit konczedált az igazságügyminiszter úr, azt tudniillik, hogy a fegyelmi eljárást intézi a vádolt tisztviselő vagy hivatalnok ellen, és ezt bizonyosan nem tette innen a minisztériumból, a saját közegei által, de utasította az illető közegeket, hogy ezt tanuk kihallgatása mellett is eszközöljék s az ered­ménye az lett, hogy az igazságügyminiszter úr konstatálni volt kénytelen, hogy a korteskedés, a törvénytelen eljárás az illető végrehajtó ré­széről meg is történt. De, igen tisztelt belügy­miniszter úr, nem azt akarom én; nem akartam fárasztani az igen tisztelt miniszter urat azzal, hogy a főispánt, meg a megye alispánját viszont . május 4-én, szerdán. ő fáraszsza oly ínformáezio megadatásával, a mely minden alapot nélkülöz. Én az igen tisztelt belügyminiszter urat arra kértem, hogy az általam megnevezendő tanuk kihallgatása mellett intézze ezen ügyben az illető főszolga­bíró eljárása helyett a nyomozást. Ezt az igen tisztelt belügyminiszter úr meg nem tette, mert ha megtette volna, akkor abban a formában adta volna is meg a választ. De ezt igen szük­ségesnek tartotta az igen tisztelt belügyminiszter úr, mint minden egyébb eljárásában, kibúvónak használni és ezzel az ott történteket mintegy leplezni és elsimítani. A magam részéről most még csak azt je­lentem ki, hogy midőn interpellácziómat meg­tettem, nem is reméltem, hogy a miniszter urak­tól kielégítő választ fogok nyerni, — örülök, hogy ketten a miniszter urak közül válaszukkal kielégítettek, bár a harmadik nem, de ezt nem is vártam — de felszólaltam és interpelláltam egyrészt azért, hogy egyrészről interpelláczióm­mal és az abban felhozott érvek súlyával infor­máljam némileg a később abban a választási ügyben működő bíráló bizottságot, másrészről pedig tájékoztassam az országot. Arra nem vol­tam kíváncsi, a mit az igen tisztelt belügy­miniszter úr válaszolni fog, s mivel válasza az interpellácziómban kívánt feltételeknek eleget nem tett: az engem ki nem elégíthet s azt tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a baloldal Jiátsó padjain.) Elnöki Felteszem a kérdést: tudomásul veszi a ház a belügyminiszternek Zmeskál Zol­tán képviselő interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter válasza Mol­nár János képviselő interpellácziójára. (Ralijuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk!) Molnár János r. képviselő úr a folyó évi márczius 16-án tartott ülésben interpellácziót intézett hozzám az anyakönyvek körüli eljárás tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Interpellácziójának bevezető része követke­zőleg hangzik (olvassa): »Mivel köztudomású dolog, hogy az állami anyakönyvvezetők nem respektálva a t. belügy­miniszter úr 1896. február 11-én 15.500 szám alatt kiadott rendeletét, a katholikus felekezet, valamint azok tanúit sokszor arra kényszerítik, hogy a »polgári házasságinak nevezett szövet­ség létrejöttét tanúsító jegyzőkönyveket aláírják; nemkülönben mivel a főszolgabírák több helyütt vonakodnak a vegyes házasságra lépni szándé­kozó olyan katholikus jegyesnek, ki azületendő 298. országos ülés 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom