Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-293

293. országos illés 1898, í. május 4-én, szerdán. 7 gyermekeit mind a katholikus vallásban óhajtja nevelni, a törvény által megengedett reverzálist kiállítani, bátorkodom a t. belügyminiszter urat mindezekre vonatkozólag kérdezni.« Mielőtt a kérdésekre térnék át, engedje meg a t. ház, hogy csak nagyon röviden ezen bevezető passzusra tegyek egy pár észrevételt. (Halljuk! Halljuk !) Nagyon sajnálom, hogy mikor az interpelláló képviselő úr azon térre lép, hogy egy kibocsátott rendelet mikénti végrehajtásának szabálytalanságáról a ház előtt panaszt tegyen, akkor ő maga mint törvényhozó nem egy szabályrendelettel, hanem egy törvénynyel jő ellenkezésbe. Mert 8 itt az 1894-iki törvény rendelkezései ellenére ágy beszél, hogy »a polgári házasságnak nevezett szövetség«. (Élénk mozgás jobbról és a szélsőbalról.) Én azt hiszem, t. ház, hogy Magyarországon mindenki tudja, hogy az nem úgynevezett szövetség, hanem egy valóságos polgári házasság. (Zajos felkiáltások jobbról és a szélső balról: Úgy van! Úgy van!) Kubinyi Géza: Szégyelje magát! (Zaj jobbfélöl.) Perczel Dezső belügyminiszter: A második figyelmet érdemlő megjegyzése, hogy a főszolgabirák s az illető közegek a reverzálisokat nem állítják ki. Hát melyik törvény engedi meg a reverzálisokat? (Élénk tetszés és zajos felkiáltások jobbról és a szélsőbalról: Úgy van! Úgy van!) Az 1894 : XXXII. törvényczikk 1. §-a azt rendeli, hogy vegyes vallású házasfelek a házasság megkötése előtt a törvényben megállapított formalitások között egyezséget köthetnek; (Úgy van! Úgy van! jobbról és a szélsőbalról.) de térítvényt vagy reverzálist a törvény nem ismer. (Helyeslés. Úgy van! Úgy van! jobbról és a szélsőbalról.) Sőt a törvény egy későbbi szakaszában azt mondja, hogy ezek egyáltalában érvénytelenek. Most már micsoda példaadás az annak a népnek, ha egy törvényhozó, mikor számon kéri a belügyminisztertől, hogy ezeknek a törvényeknek egy, nem tudom, hányadrésznyi fontossággal biró részletének végrehajtását szabályozó rendelet miként hajtatik végre, maga esik olyan hibába, és maga akar a törvényen itt ilyen módon rést ütni. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) A képviselő úr első kérdése vonatkozik a polgári házasságról vezetett anyakönyveknek a felek általi aláírására, és itt azt kérdi tőlem, hogy szándékozom-e a fennidézett rendeletnek valami újabb rendelettel vagy más alkalmas módon érvényt szerezni? Mindenekelőtt kétségbe vonom azt, a mire az interpelláló képviselő úr interpelláczióját alapítja, hogj tudniillik köztudomású dolog lenne HZ, hogy az anyakönyvvezetők ezen rendelkezés daczára kényszerítik a feleket. Méltóztatnak tudni, — hiszen ebben a kérdésben már egy interpelláczióra feleltem is, de van tudomása a t. ház minden tagjának amúgy is arról, — hogy az itt hívatott 12.500 számú belügyminiszteri rendelet mit tartalmaz. Ebben a rendeletben egész világosan elő van írva, hogy az anyakönyvvezetők tartoznak a feleket, a kik az aláírást megtagadják, felvilágosítani arról, hogy abban a pillanatban, mikor az állami anyakönyvvezető a nála megjelent feleket házasfeleknek jelenti ki, ezzel a polgári házasság jogerejüleg meg van kötve és érvénybe lép, akár aláírják a felek a jegyzőkönyvet, akár nem, az annak érvényét egy jottával sem erősíti meg, vagy egy szemernyivel sem gyengíti. Ha pedig ezen felvilágosítás daczára megmaradnak a felek vonakodásuknál, akkor abszolúte semmiféle kényszerítő rendszabályt ne alkalmazzon az anyakönyvvezető és ezen vonakodásukat nem szabad oknak tekinteni arra, hogy nekik azt a tanúsítványt, a melyet ők aztán az illető lelkészhez visznek el, ki ne szolgáltassa. Mondhatom, hoiry 1896. óta, a mióta ez a rendelet kibocsátatott, mindössze két eset volt, a melyben e tekintetben panasz érkezett hozzám. Az egyik azon interpelbíczió kapcsán, a melyet ugyancsak Molnár János képviselő úr intézett hozzám. De különben is minden egyes eset alkalmával az eljárás a legpártatlanabbúl történt és szigorúan felelősségre lettek az illetők vonva. Ebben a tekintetben tehát újabb rendelet kibocsátásának szükségét nem látom át, sem egyáltalában motiváltnak nem tartom, hogy itt ebből az egy-két esetből kifolyólag itt külön rendelkezéseket tegyek. (Helyeslés.) Miután ezeket itt előadtam, áttérhetek a másik kérdésre. Legyen szabad a t. ház figyelmét ennél is felhívnom az érem másik lapjára is, mert igen számos panaszból, melyek az anyakönyvvezetőktől, hivatali felsőbbségüktől és a hatóságuk útján hozzám érkeztek, meggyőződtem arról, hogy egynéhány lelkész, nem tekintve azt, hogy micsoda nagy fontossága van a vallási békének, (Élénk helyeslés jobbról és a szélsőbalról.) nemcsak általános kormányzati szempontból^ hanem egyúttal a vezetésére és gondozására bizotí híveknek egyéb viszonyai tekintetében is de maga a vallásérdeke szempontjából is, még mindig hivatásuknak és feladatuknak tekintik azt, hogy tőlük telhetőleg iparkodjanak úgy ezeket a törvényeket, valamint az azokat végrehajtó közegeket tekintélyükben sérteni és lealázni. (Igaz! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) Thaly Kálmánl Ijesztgetik a pokollal!