Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

298. országos ülés 1898. niájns 13-án, pénteken. m igényeire terjed ki, az ilyen szempontból való tárgyalás szükségkép egyoldalúságra vezet és nem vezethet helyes ítélet megalkotására. Különben csak azt kívánnám megjegyezni, hogy szerény véleményem szerint Kossuth Ferencz t. képviselő úr nem jó szolgálatot tett annak az ügynek, a melynek érdekében felszólalt, a mikor szerintem túlságosan sötét színekkel ecsetelte a kisbirtokosoknak eladósodását, mert — bocsánatot kérek — nem jótékony segélyegylet alakításáról van szó, hanem hitelszövetkezetek szervezéséről, a melyeknek nem lehet feladata, hogy a fülig adósságban úszó gazdasági exisztencziák felsegélyezésére fejtsen ki akcziót, hanem hogy könnyű, biztos és olcsó hitelt szerezzen azoknak, a kik hitelre érdemesek, a kik hitelképességüket még nem veszítették el, tehát olyan gazdasági exisztencziáknak, a melyek bár szerény, de rendezett vagyoni viszonyok mellett igényt tarthatnak hitelre és a hitelképesség tekintetében a kellő garancziát is képesek nyújtani. Hanem hogyha feneketlen kutak betemetését teszszük ezen szövetkezetek feladatává, akkor méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy nemcsak ezt a czélt nem fogjuk elérni, hanem már a priori tönkreteszszük maguknak a szövetkezeteknek életét és megszűntetjük képességüket arra, hogy azt a feladatot megoldhassák, a melynek megoldására hivatva lennének. Az előttünk fekvő törvényjavaslat két önálló alkotást tervez. Az egyik egy központ alakítása, a melynek az a hivatása és feladata, hogy beszerezze azokat a tőkéket, a melyekre a felsegélyezendő társadalmi osztályok hiteligényeinek kielégítése czéljából szükség mutatkozik. Nem foglalkozik az alkotásnak ez a része azzal, hogy a beszerzett tőkeerőt el is szállítsa oda, a hol arra szükség van, azoknak juttassa kezébe, a kik a maguk hiteligényét kielégíteni kívánják. Ettől egészen függetlenül szervezkedő önálló alkotást képeznek a hiteligénylők által alkotandó szövetkezetek, azok, a melyeknek a feladat másik része jut, tudniillik az első által beszerzett tőkének segélyével felkeresni azokat a hitelre szoruló és hitelképes gazdasági egyedeket, a melyeknek ez a hitelnyújtás szánva van és közvetlen összeköttetésben ezekkel eszközölni a hitelnyújtást. Igen természetes, hogy úgy a feladat, mint a kiterjedés különböző voltánál fogva a szervezetben is eltéréseknek kell felmertílniök, az eltérések indokolva is lesznek és ezért a törvényjavaslatnak ezt a két részét külön-külön kell — véleményem szerint — elbírálás tárgyává tenni. A mi először is a foutosabb és nehezebb részt illeti, ez a központ megalakítása. A törvényjavaslatban szembetűnő az, hogy igen jelentékeny állami segélyezés mellett terveztetik ennek megalkotása. Az állami segély nyújtása, az államnak az akczióba való pénzügyi direkt belevonása a t. házban általánosan helyesléssel találkozott. És a mennyire a vita folyamán megállapíthattam, inkább azzal a nézettel találkozhatunk csak, hogy sokan, különösen a t. ház túlsó oldaláról ez államsegélyt kévéseitek. Kévéseitek az államsegélyt, de fölötte sokalják azt a befolyást, melyet e segélyezés viszonzásaképen az állam a szövetkezeti ügyre állítólag szerezni fog. E részben tegnap gróf Apponyi Albert t. képviselő úr tett kifogást a tervezett szervezet ellen, de nála még tovább ment Kossuth Ferencz t. képviselő úr, ki egyenesen a politikai választásokkal hozta a nyerendő befolyást összeköttetésbe és kormánypárti takarékpénztárról, azoknak a választások alkalmából való visszaéléseiről, hitelnyújtás vagy hitelmegtagadás, ígéret vagy fenyegetés által gyakorolt befolyásról szólt. Nem tudom, a takarékpénztárak, vagy más pénzintézetek mint ilyenek kormánypártiak is lehetnek-e? Horánszky Nándor: Ártatlan! Mezei Mór: Azt hiszem, egyénileg ártatlan vagyok, és daczára annak, hogy abban a kerületben, a melyet képviselni szerencsém van, pénzintézetekben hiány nincsen, sőt a legjelentékenyebb pénzintézetek székelnek ott, egyáltalában nem volt alkalmam tapasztalni, hogy e pénzintézetek választási visszaéléseket követtek volna el. De nem ezt a kérdést akartam fölvetni. Azt akartam mondani, — s azt hiszem, ebben Horánszky Nándor t. képviselőtársam is egyetért velem. — hogy maga a pénzintézet, mint ilyen, nem bírhat politikai pártállással. Igenis bírhatnak az illető intézet élén álló egyének. Azok lehetnek kormánypártiak, de az ország számos takarékpénztára között lesz olyan is, a hol ellenzékiek, és olyan is, a hol vegyesen kormánypártiak és ellenzékiek. És azt hiszem, hogyha vannak pénzintézetek, akár takarékpénztárak, akár mások, a melyek kormánypártiak, akkor bizonyosan vannak olyanok is, a melyek ellenzékiek. És ha ezek bármely illegitim befolyást gyakorolnak a politikai választásokra vagy politikai kérdések elintézésére, egyaránt baj, akár kormánypártiak, akár ellenzékiek. Baj, a melynek orvoslása minden körülmények között felette kívánatos. Hanem azt hiszem, hogy tz az orvoslás nem állhat abban, hogy már most tartózkodjunk szükséges intézmények megalkotásától, vagy pláne alkossuk meg azokat tudva, szándékosan rosszul csak azért, hogy valamiképen választási visszaélésekre felhasználhatók ne legyenek. Ennyire nem szabad mennünk. Azt hiszem, ezt a kérdést ebben a törvényjavaslatban ez alka• lommal megoldani nem lehet. E baj orvoslását