Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-298

ÍM£98. ©WKsAgos filés 1898. !. május 13-á.n, ]ré*t«ken. keresnünk kell először magának a társadalomnak tiltakozásában, erélyes visszahatásában, az elítélés következményeiben, másrészt nem itt kell keresnünk a szükséges törvényhozási intézkedést, hanem akkor, midőn a választási módozatokat, a választási törvényt veszszük esetleg revizió alá. A mi gróf Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársunkat illeti, ő nála azzal a kifogással, hogy valamely törvényjavaslatot azért tart elbibázottnak, mert az az államhatalom befolyását tágítja, hatalmát öregbíti, nem először találkozunk. Hisz' az ő nála majdnem szokássá vált, és én magam sem állok e tekintetben vele először szemben és csak arra kérném őt, ha jelen volna, hogy ne legyen ismét velem szemben igazságtalan, ne keressen szavaimban gúnyt, mert attól egészen távol állok. Hanem ő tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az, a mi nézeteinket egymástól elválasztja, a kormány iránti bizalom kérdése. Koránt sem! Ha én azokat a törvényeket, melyek állandó intézményeket alkotnak meg, megszavazom, nem szavazom meg csupán a mai kormánynak, de megszavazom a holnapinak is és minden utána következőnek, és hogyha én elfogadnám gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak álláspontját, akkor azt volnék kénytelen neki mondani, hogy ő, hogyha annak a holnapnak a férfia véletlenül ő volna, saját törvényjavaslatát nem fogadhatná el, tekintettel a holnaputánra, (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) a mely holnapután lehetne ismét olyan kormány, a melylyel szemben ismét nem lenne bizalommal, lehetne megint a Bánffy-kormány, vagy — ezt már nem én mondom, hanem gróf Apponyi Albert szellemében kell mondanom — megint Bánffy-kormány vagy még rosszabb. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Azokat a törvényeket, melyek állandó intézményes alkotásokat tartalmaznak, ha azokat jóknak és helyeseknek ismerem el, megszaTaznám én holnap is annak a holnapi kormánynak, ámbár kétségtelen az, hogy abban az esetben én volnék az, ki bizalmatlansággal viseltetnék a kormánynyal szemben. (Tetszés jobbfdöl.) Azt hiszem, ha valamely törvény megalkotásánál Agy találjuk, hogy az az állam hatalmát kiterjeszti, nekünk ennek megítélésénél más szempontból és nem a bizalmi szempontból kell kiindulnunk. Azt kell keresni, hogy az állam érdekének felel-e meg, hogy az államhatalomnak erre az intézményre befolyás biztosíttassék, és másrészt nem árt-e magának az intézménynek, hogyha az államnak azon befolyást, ellenőrzést, felügyeletet biztosítunk. Én csak ezt vizsgálom, mert félni az államtól nem félek, mert én az államhatalomban barátságos hatalmat látok és nem ellenséges hatalmat, és megkülönböztetem az államhatalmat az államhatalommal gyakorolható visszaélésektől. Ez egészen más, mert a törvényellenes felhasználás, a visszaélés ellen garancziát nem nyújthat az irott törvény, az ellen biztosítékot kell hogy nyújtson a nemzet nek eleven szabadságszeretete és jogérzése, és hogy ezt ébren tartsuk és ápoljuk, az valamennyiünknek közös kötelessége. (Igaz! Úgy van ! a jobbóldalon.) Ha azt keresem, hogy az állam befolyása annak az intézménynek, a melyet a fenforgó törvényjavaslattal megalkotni szándékozunk, hátrányára vagy előnyére lesz-e, — és csak ezt a kérdést tartom én szem előtt — én határozottan azzal felelek, hogy előnyére lesz. Mert méltóztassék elhinni, a szövetkezetek hitelképességére, a szövetkezetek hitelszerzésének könynyítésére, a hitelszövetkezetek megbízhatóságára nézve, kétségtelenül nagy előnynyel fog járni az, hogyha a köztudatba átmegy aí, hogy ezekre a szövetkezeti intézetekre az államnak felügyelő, ellenőrző, vezető, gyámolító befolyása van, hogy mintegy a hitelnyújtó világgal szemben az állam ezekért a szövetkezetekért erkölcsi felelősséget vállal. És ez az egy dolog az, a mely aggodalmat kelthet, mert az államra nem előny hárul ebből, hanem az erkölcsi felelősségben kifejezésre jutó hátrány; de ha akarjuk a szövetkezeteket és biztos lábra akarjuk őket állítani, akkor ezt a terhet el kell vállalnunk. Ezen szempontból tehát, azon kifogással szemben, mely a táloldalról legerősebben lett hangoztatva, hogy az állam beavatkozásából származó állami befolyás visszautasítandó, nekem a törvényjavaslat ellen semminemű kifogásom nem lehet; én ebből a szempontból azt a szervezetet, a melyet a törvényjavaslat kontemplál, feltétlenül üdvösnek és hasznosnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) A központ szervezetére néave szembeötlő az, hogy a törvényjavaslat a szövetkezetnek kétféle, egymástól különböző tagokból való összeállítását kontemplálja : alapító tagokat keres és és azok mellé állít rendes tagokat. Az alapító tagokat, a tövrényjavaslat szerint, nem érdek vezeti be a szövetkezeti kötelékbe. Ők magukra vállalják a szövetkezeti tag kötelezettségeinek jelentékeny részét, a pénzügyi felelősség terhét; ellenben a financziális jogokból, a melyek a tagokat megilletik, nem igénylenek semmit, hitel igénylésére nincs joguk. Kétségtelen dolog tehát, hogy itt a törvényjavaslat letér a tiszta önsegély teréről és egy összetett vegyüléket állít fel, a mely részben jótékony intézet, a társadalom humanizmusát veszi igénybe és csak részben üzleti alakzat, a mely a rendes tagok hozzájárulásában, azok hiteligényeinek kielégítésében nyer kifejezést. Igaz, hogy ez nem felel meg a szigorú elméletnek, a mely arra hivatkozik,