Képviselőházi napló, 1896. XV. kötet • 1898. április 13–május 3.

Ülésnapok - 1896-279

3ü 279. országos ölés Í898. április 16-án, szombaton. jönni azon időnek is, midőn az 1848 : XX. törvényczikkbe lefektetett elveknek meg kell valósulni, még pedig a 2. §-ban lefektetett elveknek meg kell valósúlniok a maguk teljességében, a 3. §-ban foglalt rendelkezésnek meg kell valósulni, ha nem is betű szerint, de ízellemének teljes mértékében. Mi, ezen negyvennyolczäs és függetlenségi pártnak tagjai, ezért tartjuk feladatunknak nem a negyvennyolczas törvények szentesítését ünnepelni, hanem Önzetlenül, népképviselői kötelességünk szerint azon negyvennyolczadiki törvények épen ftmtartása és fenrnaradása felett őrködni, és a törvényekből még végrehajtatlanúl levő íörvényczikkek megvalósításáért küzdeni és munkáikod i mindaddig, a míg az a kor, a melyet jeleztem, elérkezni fog. (Úgy van! a szélső baloldalon) Akkor, t. ház, a beszédem kezdetén említett fátyol valóságos szemfedéllé fog átalakulni. Akkor lesz az, mikor a különböző vallásfelekezetek lelkészei a haza és embertársai iránti szeretetnek lesznek mindannyian hű ápolói. (Úgy van! a szélső bal oldalon.) Ez az a kor, a melynek eljöveteleért küzd ezen függetlenségi és 48-as párt; csekély erőm és tehetségem szerint azon kornak eljöveteléért küzdöttem és küzdök én is, ez vezérelt engem jelen felszólalásomban is. A mint már hangoztattam, meggyőződésem szerint az a kor eljön, mert annak a kornak jönnie kell. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nyegre László jegyző: Tisza Kálmán! Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, hogy azok után, a mik előzetesen történtek, miután azon felekezeteknek legalább némelyike részéről, a melyeknek lelkészei fizetésének kiegészítéséről szól e törvényjavaslat, az illetékes felekezeti hatóságok nyilatkoztak ; miután el kell ismernem, hogy a kormány és különösen a vallás- és közoktatásügyi miniszter ár hozzájárulásával, sőt kezdeményezésére, mint különben ezt az előttem szóló is elismerte, igen sok azokból az óhajtásokból, melyek az említettem testületek által kifejeztettek, a javaslatba fel vannak véve, — nem gondoltam, hogy ezen javaslat felett oly mérvű és oly irányú vita indul meg, mint a minő a tegnapi napon megindult. De nem rosszalásképen mondom ezt, sőt nem is sajnálom. Mert csakugyan vannak olyan kérdések, a melyekre nézve czélS/.eríí, nem az egymás kapaczitálására, — kivált midőn párthatározatok olvastatnak fel, s nem is egyéni vélemények mondatnak, — hanem azért, hogy az országban mindenki maga szerezhessen a felfejtések alapján meggyőződést a valódi helyzetről. Én tehát ennek folytán magam is elhatároztam, hogy részt veszek ezen vitában. És most mielőtt tovább mennék, mindenesetre az előttem szólott t. képviselőtársam előadására kívánok csak pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk!) Elsőbben higyje el, hogy én részemről, és a>t hiszem, mi mindnyájan épen oly tisztelettel viseltetünk az elmúlt időknek nagyjai iránt, a kiket ő a törtérelemből felidézett, mint akár ő, akár pártjának bármelyik tagja. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Higyje el, hogy elismerjük az 1848-iki alkotások ói iási jellegét, amelyekre csak olyan idők, és azt is elismerem, hogy csak olyan emberek voltak képesek. (Igaz! Úgy van ! jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) De azért ne követelje tőlünk, hogy mindent, a mi akkor más viszonyok között megtörtént, a mai viszonyok között is létesítendőnek, az ország érdekében állónak tartsunk. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Igenis az Í848 : XX. törvényczikknek 2. §-ábau lefektetett nagy és magasztos elvekhez és mindahhoz, a mi azokból következik, én legalább, — esak a magam nevében beszélhetek, — föltétlenül ragaszkodunk. Polónyi Géza: Az előadó úr nem. 0 mást beszélt! (Mozgás a jobboldalon. Zaj. Halljuk .'Halljuk ! Elnök csenget.) Tisza Kálmán : Én ismételve megmondottam, hogy én a magam nevében beszélek; (Halljuk ! Halljuk!) azonban — ismétlem — a 3. §. végrehajtására nézve, azt hiszem, nemcsak az én nézeteim, de — legalább a mely felekezetek viszonyait ismerem, — azoknak nézetei is sokban módosultak; és épen azért látjuk azt, hogy felirataikban, határozataikban sohasem a 3. §. végrehajtását, hanem a 3. §. szellemében való eljárást követelik. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) mert higyje el, akármit tart erről t. képviselőtársam, a 3. §-nak szószerinti végrehajtása csakugyan nem vezethet logice másra, mint arra, a mire mindenütt a világon vezetett, oda tudniillik, hogy az egyházi czélokra fordított javadalmak az állam kezében egyesíttessenek, lelkész és tanító quasi államhivatalnokká tétessék. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezt én legalább részemről — bármit mondjanak is mások, — sohasem' fogadhatnám el és egy nagy általános veszedelemnek tartanám ; (Egy hang a szélsőbalon: Nem is mondtak ilyent!) nemcsak jogi szempontból, de még kulturális szempontból is, mert én, a ki — a mint mai beszédemben is igazolni fogom, — az állam behatását mindenütt elismerem, a hol az okvetlenül szükséges, azt, hogy az összes magyar nemzeti fiatalság nevelése sablonszerííleg az állami hatalom kezében központosítva legyen, kulturális szempontból sem tartanám helyesnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Most, t. képviselőház, mielőtt tovább mennék, legelsőbben is tiltakoznom kell azon feltevés ellen, (Halljuk! Halljuk!) melyet, mint az